Hármas szerepben lépett fel, és a legnagyobb sikert aratta Tompos Kátya, a Nemzeti Színház művésze a Határon túli oroszok VI. moszkvai filmfesztiváljának szerdai díjkiosztó gáláján.

A fiatal színésznő, aki a játékfilmek zsűrijében is helyet kapott, a gála műsorvezetője volt, de a közönséget leginkább az erdélyi magyar és román népdalok, valamint egy orosz cigányrománc előadásával kápráztatta el. A héten nem először volt nagy sikere, hétfőn a Moszkvai Magyar Kulturális Központban lépett fel. 

A határon túli oroszok Alekszandr Szolzsenyicinről elnevezett moszkvai központjában tartott díjkiosztón Alekszandr Mihajlov filmszínész, a játékfilmzsűri elnöke is azzal kezdte beszédét: "kislány, ne hagyjon fel az énekléssel, nagy kincs a hangja, de magának orosz románcokat kellene énekelnie!".

Szergej Zajcev filmrendező, a fesztivál igazgatója az MTI-nek elmondta: a Határon túli oroszok filmfesztiválját 2007 óta rendezik meg kormányzati támogatással. "Ha azt a kolosszális szellemi, tudományos, kulturális értéket, azt az örökséget, amelyet a több hullámban, kényszerből vagy önként külföldre távozott oroszok kiválóságai hagytak maguk után, nem hozzuk vissza Oroszországba, az orosz kultúra nem lesz teljes" - hangsúlyozta.

A Galina Silina moszkvai szobrász készítette, legjobb filmnek járó bronz kisplasztikát - a múlt század húszas éveiben a szovjethatalom által Oroszországból száműzött tudósoknak, a kulturális élet legjobbjainak tragédiáját jelképező "Filozófiai hajót" - a dokumentumfilmek kategóriájában Joszif Paszternak Franciaországba elszármazott rendező filmje nyerte el, amelynek címe Rómeó és Júlia a szovjethatalom országában, és amely Szergej Prokofjev zeneszerzőnek állít emléket.

A játékfilmek közül Jan Sverak cseh-brit filmrendező alkotását, a Kolja című filmet találta a legjobbnak a zsűri. Elnökük, Jurij Poljakov, a Lityeraturnaja Gazeta főszerkesztője az MTI-nek a fesztiválon bemutatott filmekkel kapcsolatban elmondta: a határon túl élő oroszok problémája összetett, és örül annak, hogy végre nem csak fekete vagy fehér képet, jó vagy rossz emigránsokat rajzoltak az alkotók.

A Moszkvai Magyar Kulturális Központ a fesztiválnak helyet adó és azt szervező Szolzsenyicin központtal hosszú évekre visszanyúló együttműködés révén vett részt a rendezvény megvalósításában. Baranyi András igazgató elmondta, a filmfesztivál témájából adódóan fontos közös dolog köti össze Magyarországot és Oroszországot: a határokon túl élő több millió honfitárs, az orosz és a magyar nemzeti kisebbség ügye.
Tompos Kátya élepályája

Orosz édesanya és magyar édesapa gyermekeként született Budapesten 1983. március 13-án. Édesanyja Szigyelnyikova Valentyna kereskedelmi előadó. Édesapja Tompos Károly atomfizikus.Ő már elhunyt. Édesapja Moszkvában ismerkedett meg az édesanyjával.

2005-ben végzett a Színház - és Filmművészeti Egyetem operett-musical szakán. Diplomaszerzés után a József Attila Színházhoz, majd 2007-ben a Bárka Színházhoz szerződött. 2008 óta a Nemzeti Színház társulatának tagja, de gyakran látható vendégművészként más színházakban is zenés és prózai szerepekben egyaránt. Színházi munkái mellett több sikeres magyar film főszereplője, énekesnőként pedig otthonosan mozog a világzene, a pop- és a dzsessz világában, rendszeresen fellép többek közt a Söndörgő zenekarral, a Zubollyal, Hrutka Róberttel és Orosz Zoltán harmonikaművésszel is. Az anyanyelvi szintű orosz mellett jól beszél angolul és franciául.

"Orosz anyuka és magyar apuka gyermekeként láttam meg a napvilágot Budapesten. A családban két nyelven beszéltünk, a tv-ben leginkább orosz adó ment, esténként pedig orosz meséket olvasott fel anyukám. Az óvodában, iskolában aztán megkezdődött a "magyarosodásom" is, de az otthoni közeg mindig oroszosabb volt. Identitászavaros éveimben előbb rajzolni, festeni, majd énekelni és színészkedni kezdtem. Ha valamelyik rosszabbul ment, mindig volt egy mentsváram: nem baj, a másikban még talán jó vagyok. Határozatlanságom addig fokozódott, míg végre eldöntöttem: nem tudok dönteni. Így felvételiztem Kerényi Imre zenés osztályába. A rajz - mint harmadik tényező - elkopott ugyan, ennek eredményeképp rajzaim jelentős részét elajándékoztam, de talán örömet szereztem velük, tehát létezésük nem volt hiábavaló" - így mesélt magáról Tompos Kátya.