Fedeles kapu a hivatalos megnevezése a székelykapunak. 

Az időjárás viszontagságai ellen tetővel fedett, személyi közlekedést szolgáló kiskapu vagy a szekerek és számosállatok számára is használt nagykapu, amelyet egységes szerkezetet alkotva gyakran egymás mellé építenek. Bizonyos változataiban a kiskaput a nagykapu nyíló szárnyaiba építették be. Valamennyi alakváltozatában a kapuszárakat, bálványokat vízszintes síkban elhelyezett szemöldökgerenda köti össze, erre építették reá a kapu tetőzetét, amelyet deszkával, zsindellyel, zsúppal vagy cseréppel, esetleg palával vagy náddal fedtek. Mind a fedeles kiskapuknál, mind a fedeles nagykapuknál szokás volt a tető alá galambdúcot beilleszteni, ezek voltak a galambbúgos fedeles kapuk.

A kapuszerkezet statikai erősítését szolgálta a kapuszár és a szemöldökgerendák ácskötésekkel való összekapcsolása. Ezért nevezték fedeles kötött kapunak is. A fedeles kapukat mint az udvar, a kert főbejáratának reprezentatív építményét karcolt, vésett, fűrészelt domborműves faragással és színes festéssel általában gondosan díszítették. Díszes megjelenéséhez hozzájárult a fő elemek arányos méretezése, valamint a kötések gondos körívelemekből szerkesztett összetett alakja. Hangsúlyosan szerkesztett ráccsal, különféle áttört idomokkal töltötték ki a kiskapu feletti mezőt, de gyakrabban ezt a részt zsilipeléses technikával bedeszkázták, s ennek felületét domborműves faragással, festéssel gazdagon díszítették. Az építés évszámát, az építtetők nevét s esetleges egyéb szövegeket ugyanitt bevésve megörökitették. A fedeles kapuk nyíló szárnyai – akár kiskapuk, akár nagykapuk vagy a kettő kombinálásával épültek – általában alul deszkázottak, felül lécrácsozattal készültek. A nagykapuk kétfelé nyílva kétszárnyasan készültek, a kiskapuk szinte kivétel nélkül egyszárnyúak voltak.
Galambbúgos kapu / Székelyföld