Először látták egy tudomány számára szinte teljesen ismeretlen cetfaj két példányát, egy anyát és hím borját Új-Zéland partjainál, bár magára a felismerésre több mint egy évet kellett várni. A Current Biology november 6-i írása részletesen ismerteti a korábban csak a csontjai alapján ismert ásófogú csőrőscetet, a Mesoplodon traversii.
A két példány egy homokos fövenyen sodródott a partra, ahol sajnos már nem sikerült megmenteni őket, ugyanakkor szerencsétlenségük az első bizonyíték, hogy a faj képviselői még ma is léteznek, egyben azt is példázva, milyen keveset is tud az ember az óceánok élővilágáról. "Ez az első alkalom, hogy ezt a fajt, melynek képviselői öt méternél is hosszabbak, teljes valójukban láthattuk, és szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy mindjárt kettőt is találtunk belőlük" - mondta Rochelle Constantine, az Auckland Egyetem szakértője. "Egészen mostanáig csak három részleges koponya alapján ismertük, melyeket Új-Zéland és Chile közelében gyűjtöttek be az elmúlt 140 év során. Elképesztő, hogy egy ilyen hatalmas emlősről szinte semmit nem tudunk"
A két bálnát 2010 decemberében fedezték fel, amikor zátonyra futottak, majd elpusztultak az új-zélandi Opape Beach-en. A helyi hatóságok fényképeket készítettek az állatokról, méréseket végeztek, valamint szövetmintákat is vettek. Eleinte egy jóval gyakoribb faj, a Gray-féle csőröscetként azonosították a partra sodródott példányokat, rendkívül hasonló alakjuk miatt nem egyszerű a fajok megkülönböztetése. A fényképek tanúsága szerint szájvonalát és hátuszonyát tekintve nagyon hasonlít egymásra a két faj, csőrük és úszószárnyaik színezete azonban sokkal sötétebb. Valódi kilétükre csak a DNS elemzést követően jöttek rá, amit rutinszerűen végeztek el egy 20 évet felölelő program részeként, melynek célja az Új-Zélandot körülölelő vizekben található 13 csőrös bálnafaj adatainak begyűjtése.
"Amikor a minták beérkeztek a laboratóriumunkba, ugyanúgy kinyertük belőlük a DNS-t, mint az összes többi hasonló mintából, és nagyon meglepődtünk, amikor kiderült, hogy ezek ásófogú csőröscetek voltak" - mondta Constantine. "Többször is végig futtattuk a mintákat, mielőtt közzé tettük volna az eredményeinket"
Maguk a kutatók sem tudják, miért ennyire rejtőzködő a szóban forgó faj. A csőröscetek rendkívüli mélységekbe képesek merülni, emellett több százmillió négyzetkilométerről beszélünk, melyen számtalan mélytengeri faj él, felderítésük gyakorlatilag lehetetlen feladat elé állítva a kutatókat. "Elképzelhető, hogy egyszerűen csak egy nyílt tengeri fajról van szó, ami az óceánok mélyén él és pusztul el, és csak ritkán vetődik a partra" - találgatott Constantine. "Új-Zélandot hatalmas óceánok veszik körül. Rengeteg tengeri élőlény létezhet, ami ismeretlen marad számunkra"
A bálnákról
A bálna nem rendszertani elnevezés. Szűkebb értelemben általában a szilásceteket hívják bálnának, tágabb értelemben azonban a delfinek kivételével a fogasceteket is bálnáknak nevezik nagy méretük alapján (a kardszárnyú delfin esetében használt „gyilkos bálna” kifejezés a köznyelv egyik tévedése). A bálna szó a latin balena származéka. A régi magyar nyelvben baléna alakban szerepelt, a nyelvújítás korában Bugát Pál módosította bálna formára (a márna, málna, pálma szavak mintájára).
A bálna másik régi elnevezése cet vagy cethal volt. A cethal ma már elavult szó, a cet név pedig szinte csak tudományos rendszertani elnevezésként használatos (a köznyelv pl. az ámbráscet szót használja gyakran). A szó a latin cetus („bálna”) szóból származik, amely a Bibliában, Jónás próféta történetében szerepel, és cethal néven fordították magyarra. A bálnák kicsinyét olykor bálnaborjúnak nevezik.
A bálnák nagy termetű állatok. Testhosszuk kifejlett korukban fajtól függően 1,2-30 méter, tömegük 30 ezer és 150 ezer kilogramm között változhat. Közülük kerül ki minden idők egyik legnagyobb állata, a kék bálna.
Mint minden emlős, a bálnák is levegőt lélegeznek be, tüdejük van, meleg vérűek, utódaikat nem szoptatják, hanem a szájukba fröccsölik az anyatejet. A bálnák szárazföldi emlősöktől származnak. Az evolúció során kitűnően alkalmazkodtak a vízi életmódhoz. Alakjuk áramvonalas, a halakéhoz hasonló. Mellső végtagjaik uszonyokká alakultak át, hátsó végtagjaikat elveszítették. Gyakorlatilag nincs szőrzetük.
A két bálnát 2010 decemberében fedezték fel, amikor zátonyra futottak, majd elpusztultak az új-zélandi Opape Beach-en. A helyi hatóságok fényképeket készítettek az állatokról, méréseket végeztek, valamint szövetmintákat is vettek. Eleinte egy jóval gyakoribb faj, a Gray-féle csőröscetként azonosították a partra sodródott példányokat, rendkívül hasonló alakjuk miatt nem egyszerű a fajok megkülönböztetése. A fényképek tanúsága szerint szájvonalát és hátuszonyát tekintve nagyon hasonlít egymásra a két faj, csőrük és úszószárnyaik színezete azonban sokkal sötétebb. Valódi kilétükre csak a DNS elemzést követően jöttek rá, amit rutinszerűen végeztek el egy 20 évet felölelő program részeként, melynek célja az Új-Zélandot körülölelő vizekben található 13 csőrös bálnafaj adatainak begyűjtése.
"Amikor a minták beérkeztek a laboratóriumunkba, ugyanúgy kinyertük belőlük a DNS-t, mint az összes többi hasonló mintából, és nagyon meglepődtünk, amikor kiderült, hogy ezek ásófogú csőröscetek voltak" - mondta Constantine. "Többször is végig futtattuk a mintákat, mielőtt közzé tettük volna az eredményeinket"
Maguk a kutatók sem tudják, miért ennyire rejtőzködő a szóban forgó faj. A csőröscetek rendkívüli mélységekbe képesek merülni, emellett több százmillió négyzetkilométerről beszélünk, melyen számtalan mélytengeri faj él, felderítésük gyakorlatilag lehetetlen feladat elé állítva a kutatókat. "Elképzelhető, hogy egyszerűen csak egy nyílt tengeri fajról van szó, ami az óceánok mélyén él és pusztul el, és csak ritkán vetődik a partra" - találgatott Constantine. "Új-Zélandot hatalmas óceánok veszik körül. Rengeteg tengeri élőlény létezhet, ami ismeretlen marad számunkra"
A bálnákról
A bálna nem rendszertani elnevezés. Szűkebb értelemben általában a szilásceteket hívják bálnának, tágabb értelemben azonban a delfinek kivételével a fogasceteket is bálnáknak nevezik nagy méretük alapján (a kardszárnyú delfin esetében használt „gyilkos bálna” kifejezés a köznyelv egyik tévedése). A bálna szó a latin balena származéka. A régi magyar nyelvben baléna alakban szerepelt, a nyelvújítás korában Bugát Pál módosította bálna formára (a márna, málna, pálma szavak mintájára).
A bálna másik régi elnevezése cet vagy cethal volt. A cethal ma már elavult szó, a cet név pedig szinte csak tudományos rendszertani elnevezésként használatos (a köznyelv pl. az ámbráscet szót használja gyakran). A szó a latin cetus („bálna”) szóból származik, amely a Bibliában, Jónás próféta történetében szerepel, és cethal néven fordították magyarra. A bálnák kicsinyét olykor bálnaborjúnak nevezik.
A bálnák nagy termetű állatok. Testhosszuk kifejlett korukban fajtól függően 1,2-30 méter, tömegük 30 ezer és 150 ezer kilogramm között változhat. Közülük kerül ki minden idők egyik legnagyobb állata, a kék bálna.
Mint minden emlős, a bálnák is levegőt lélegeznek be, tüdejük van, meleg vérűek, utódaikat nem szoptatják, hanem a szájukba fröccsölik az anyatejet. A bálnák szárazföldi emlősöktől származnak. Az evolúció során kitűnően alkalmazkodtak a vízi életmódhoz. Alakjuk áramvonalas, a halakéhoz hasonló. Mellső végtagjaik uszonyokká alakultak át, hátsó végtagjaikat elveszítették. Gyakorlatilag nincs szőrzetük.
0 Megjegyzések