Jo Nesbo talán a világ legmenőbb krimiírója manapság, és ha valamit papírra vet, arra a filmesek azonnal rávetik magukat. Magnus Martens is rögvest lecsapott az író egyik novellájára, a norvég direktorral Jackpot című új filmje kapcsán beszélgettünk.
Ismerted Jo Nesbot a film előtt?
Személyesen nem, de ő Norvégiában is elképesztően népszerű. Megpróbáltuk megszerezni az egyik könyve jogait, de nemet mondott nekünk is, mint mindenki másnak. Azonban nem hagyott elmenni minket üres kézzel: odaadta az egyik novelláját. Így kezdődött.
Miért nem ő írta a forgatókönyvet is?
Ebben a fázisban már nem akart részt venni. Megnézte a korábbi munkáimat, és azok ismeretében teljes szabadságot és bizalmat szavazott nekem. Nem akarta korlátozni a kreativitásunkat. Odaadta nekünk az alapanyagot, és úgy érezte, hogy ezzel ő már elvégezte a maga dolgát. Én amúgy is szeretem magam írni a forgatókönyveket, mert ettől sokkal inkább magaménak érzem a történetet. Ennek ellenére végig nagyon segítőkész volt. Tanácsokat és ötleteket is adott, amikor csak szükségünk volt rá.
Az utolsó filmed, a United még 2003-ban készült. Miért tartott ennyi ideig a következő elkészítése?
Egyáltalán nem egyszerű Norvégiában filmet forgatni, pláne akkor, ha az ember műfaji filmben gondolkodik. Nincs túl sok pénz a filmezésre mifelénk, és itt is van egy bejáratott kör, akik ebből többnyire kapnak egy szeletet. Ez persze nem jelenti azt, hogy közben nem dolgoztam, rengeteg tévés és reklámfilmes munkám volt. Ezalatt pedig végig kerestem a megfelelő alapanyagot a következő filmemhez, és sokat írtam. A tévé jó eszköz arra, hogy az ember ne jöjjön ki a gyakorlatból.
Itt Magyarországon azt gondoljuk, hogy a skandináv országok nagyon békések, mostanság mégis egyre erőszakosabb mozik érkeznek onnan. Mi tévedünk, vagy a mozik mutatnak hamis képet az ottani állapotokról?
Azért a történelmünkben nálunk is voltak jócskán véres fejezetek, és a legnépszerűbb regényműfaj mifelénk – főleg Norvégiában – a krimi. Ez érződik mostanában a televízióban is, ahol egyre több krimisorozatot gyártunk. Ráadásul mi is az amerikai zsánerfilmeken nőttünk fel, és ennek hatása a skandináv rendezőkön is érezhető. Nem hiszem, hogy a skandináv emberek különösebben erőszakosak lennének, sőt a Jackpotot sem gondolom igazán erőszakos filmnek. Számomra a komikus elemek sokkal fontosabbak voltak az erőszaknál. Persze az év hat hónapjában mifelénk elég sötét van, szóval ennek is akadnak mellékhatásai. (nevet)
A skandináv filmek nagyon népszerűek lettek az elmúlt évtizedben. Sokkal könnyebb most pénzt szerezni, mint tíz évvel ezelőtt?
Pénzt sosem könnyű szerezni. Nekünk is Svédországba kellett menni, hogy koprodukciós partnert szerezzünk. Szerencsére a mai technológiákkal már minimális pénzből is meg lehet próbálkozni a forgatással, de ez rendkívüli kreativitást igényel, hiszen a hiányzó pénzt csak ezzel lehet pótolni. Kis szerencsével ebből nagyon-nagyon jó dolgok születhetnek.
Ha több pénzed van a Jackpotra, egészen más film született volna?
Nehéz ezt innen megmondani, hiszen már a forgatókönyvet is abban a tudatban írtuk, hogy rendkívül kevés pénzünk lesz rá. Persze ha több pénzt kapunk, valószínűleg több akció kerül a sztoriba, de nem gondolom, hogy ez feltétlenül a hasznára vált volna a filmnek… Így az akció helyett inkább a meglepő fordulatokra koncentráltunk.
Csináltatok tesztvetítést a premier előtt?
Ha vígjátékról van szó, a tesztvetítés szinte nélkülözhetetlen. Ebben a műfajban így a legkönnyebb mérni azt, hogy tetszik-e az embereknek vagy sem. Vagy nevetnek a várt helyen, vagy nem. Szerencsére nem kellett túl sok részt megváltoztatnunk a vetítés után.
Mik voltak az első reakciók a hazai premier után?
Többségében pozitív reakciók voltak, de azért pár negatív vélemény is akadt. Norvégia tavaly egy fájdalmas krízisen esett át a Breivik-ügy miatt, és mivel nálunk a filmet még tavaly bemutatták, kicsit óvatosabbnak kellett lennünk, mivel a Jackpotban azért jó pár embert eltesznek láb alól. De voltam néhány fesztiválon Nagy-Britanniában és Ausztráliában, és ott is jól fogadták.
Egy ilyen zsánerfilm után az embert nem keresik meg Hollywoodból egy zsíros ajánlattal?
Ezt jól eltaláltad! (nevet) Rengeteg forgatókönyvet kaptam mostanában, de nagyon nehéz olyat találni, amihez igazán kötődni tudok. Egyelőre még várok a megfelelő ajánlatra.
Személyesen nem, de ő Norvégiában is elképesztően népszerű. Megpróbáltuk megszerezni az egyik könyve jogait, de nemet mondott nekünk is, mint mindenki másnak. Azonban nem hagyott elmenni minket üres kézzel: odaadta az egyik novelláját. Így kezdődött.
Miért nem ő írta a forgatókönyvet is?
Ebben a fázisban már nem akart részt venni. Megnézte a korábbi munkáimat, és azok ismeretében teljes szabadságot és bizalmat szavazott nekem. Nem akarta korlátozni a kreativitásunkat. Odaadta nekünk az alapanyagot, és úgy érezte, hogy ezzel ő már elvégezte a maga dolgát. Én amúgy is szeretem magam írni a forgatókönyveket, mert ettől sokkal inkább magaménak érzem a történetet. Ennek ellenére végig nagyon segítőkész volt. Tanácsokat és ötleteket is adott, amikor csak szükségünk volt rá.
Az utolsó filmed, a United még 2003-ban készült. Miért tartott ennyi ideig a következő elkészítése?
Egyáltalán nem egyszerű Norvégiában filmet forgatni, pláne akkor, ha az ember műfaji filmben gondolkodik. Nincs túl sok pénz a filmezésre mifelénk, és itt is van egy bejáratott kör, akik ebből többnyire kapnak egy szeletet. Ez persze nem jelenti azt, hogy közben nem dolgoztam, rengeteg tévés és reklámfilmes munkám volt. Ezalatt pedig végig kerestem a megfelelő alapanyagot a következő filmemhez, és sokat írtam. A tévé jó eszköz arra, hogy az ember ne jöjjön ki a gyakorlatból.
Itt Magyarországon azt gondoljuk, hogy a skandináv országok nagyon békések, mostanság mégis egyre erőszakosabb mozik érkeznek onnan. Mi tévedünk, vagy a mozik mutatnak hamis képet az ottani állapotokról?
Azért a történelmünkben nálunk is voltak jócskán véres fejezetek, és a legnépszerűbb regényműfaj mifelénk – főleg Norvégiában – a krimi. Ez érződik mostanában a televízióban is, ahol egyre több krimisorozatot gyártunk. Ráadásul mi is az amerikai zsánerfilmeken nőttünk fel, és ennek hatása a skandináv rendezőkön is érezhető. Nem hiszem, hogy a skandináv emberek különösebben erőszakosak lennének, sőt a Jackpotot sem gondolom igazán erőszakos filmnek. Számomra a komikus elemek sokkal fontosabbak voltak az erőszaknál. Persze az év hat hónapjában mifelénk elég sötét van, szóval ennek is akadnak mellékhatásai. (nevet)
A skandináv filmek nagyon népszerűek lettek az elmúlt évtizedben. Sokkal könnyebb most pénzt szerezni, mint tíz évvel ezelőtt?
Pénzt sosem könnyű szerezni. Nekünk is Svédországba kellett menni, hogy koprodukciós partnert szerezzünk. Szerencsére a mai technológiákkal már minimális pénzből is meg lehet próbálkozni a forgatással, de ez rendkívüli kreativitást igényel, hiszen a hiányzó pénzt csak ezzel lehet pótolni. Kis szerencsével ebből nagyon-nagyon jó dolgok születhetnek.
Ha több pénzed van a Jackpotra, egészen más film született volna?
Nehéz ezt innen megmondani, hiszen már a forgatókönyvet is abban a tudatban írtuk, hogy rendkívül kevés pénzünk lesz rá. Persze ha több pénzt kapunk, valószínűleg több akció kerül a sztoriba, de nem gondolom, hogy ez feltétlenül a hasznára vált volna a filmnek… Így az akció helyett inkább a meglepő fordulatokra koncentráltunk.
Csináltatok tesztvetítést a premier előtt?
Ha vígjátékról van szó, a tesztvetítés szinte nélkülözhetetlen. Ebben a műfajban így a legkönnyebb mérni azt, hogy tetszik-e az embereknek vagy sem. Vagy nevetnek a várt helyen, vagy nem. Szerencsére nem kellett túl sok részt megváltoztatnunk a vetítés után.
Mik voltak az első reakciók a hazai premier után?
Többségében pozitív reakciók voltak, de azért pár negatív vélemény is akadt. Norvégia tavaly egy fájdalmas krízisen esett át a Breivik-ügy miatt, és mivel nálunk a filmet még tavaly bemutatták, kicsit óvatosabbnak kellett lennünk, mivel a Jackpotban azért jó pár embert eltesznek láb alól. De voltam néhány fesztiválon Nagy-Britanniában és Ausztráliában, és ott is jól fogadták.
Egy ilyen zsánerfilm után az embert nem keresik meg Hollywoodból egy zsíros ajánlattal?
Ezt jól eltaláltad! (nevet) Rengeteg forgatókönyvet kaptam mostanában, de nagyon nehéz olyat találni, amihez igazán kötődni tudok. Egyelőre még várok a megfelelő ajánlatra.
Kiss Karola - Pólus Média
0 Megjegyzések