A hétköznapi csodákról és hétköznapi emberekről szól Ljudmila Ulickaja új könyve, A mi Urunk népe, amely a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg.

MTI - Goretity József, a mű fordítója az MTI-nek elmondta, hogy az írónő még Imágó című regénye előtt írta A mi Urunk népe című kötet elbeszéléseit. Szerinte az elbeszélői hang megtalálása a legnehezebb feladat Ulickaja műveinek fordításakor. "Finom játékot játszik, amit különösen nehéz visszaadni egy olyan kötet esetén, mint A mi Urunk népe, amelyben az egyes elbeszélések más-más hangon szólalnak meg" - fogalmazott a fordító.
 
Kiemelte: a 380 oldalas kötet előszavában az írónő arról ír, hogy a szerzői én darabokra hullt, szétesett. Goretity József szerint ennek a széthullott "énnek" az egyes darabjai jelennek meg a kötet elbeszéléseiben, amelyeket sokféle írói hang, elbeszélői mód jellemez. A fordító kitért arra is, hogy Ulickaja az írásaiban sokszor alkalmaz aprólékos megfigyeléseken alapuló leírásokat, amelyek általában később nyerik el az értelmüket. "Ezek soha nem önmagukért valóak, általában metaforikusak és újra meg újra előkerülnek a szövegben" - fogalmazott Goretity József.
 
A fordító szerint az elbeszéléskötet összefüggő történetként is olvasható, amit a pontos, jól átgondolt szerkesztettsége is indokol. Fel-felbukkan egy Zsenya nevű szereplő, aki a fordító szerint a szerző alteregójának feleltethető meg. "Mint ahogy az életmű több darabjában, A mi Urunk népében is a 20. század második felére jellemző, hétköznapi emberek a főszereplők" - fogalmazott Goretity József, hangsúlyozva, hogy a történeteket a hétköznapi eseményekben megjelenő csoda köti össze. "Néha pedig a legfantasztikusabb eseményeket is úgy meséli el Ulickaja, mintha a teljesen hétköznapiak lennének" - tette hozzá, kiemelve, hogy a fennköltséget az írónő iróniával párosítja például A szamár útja című elbeszélésben.
 
"A könyv végén található zárszóban aforisztikus kis töredékeket találunk, ami az előszóban említett szerzői én széthullásának írásos megjelenítése" - vélekedett a fordító, hozzátéve, hogy szerinte a szerzői én feloldódik a történetekben és egy "egészen más, nem evilági szinten" áll össze.
 
Ljudmila Ulickaja 1943-ban született, az 1980-as évektől kezdett elbeszéléseket közölni irodalmi folyóiratokban. Műveit azóta 25 nyelvre fordították le. Az író 2009 áprilisában a XVI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendége volt, ahol Budapest Nagydíjat kapott. 2010-ben jelent meg az Elsők és utolsók - Válogatott elbeszélések című kötete, 2011-ben pedig az Imágó című regénye.