Az idén öten kapják meg a Szervátiusz Jenő-díjat, a pénteki ünnepségen Matl Péter kárpátaljai szobrász, a Magyar Katolikus Rádió, a médium két szerkesztője, Dévény Mária és Jálics Kinga, valamint Veress László, az Országgyűlés kabinetfőnöke veheti át az elismerést.

MTI - A díjakat odaítélő Szervátiusz Alapítványt Szervátiusz Tibor szobrászművész alapította feleségével, Szervátiusz Klárával édesapja, Szervátiusz Jenő születésének 100. évfordulójára 2003-ban. Egyúttal létrehozta a Szervátiusz Jenő-díjat azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a Kárpát-medencében alkotó magyar művészek munkáira.
 
A díjat a kuratórium évente adja át olyan képzőművészeknek, akik a nemzeti kultúra gyökereit felmutató magas színvonalú műveket hoznak létre. 2005-ben megalapították az alternatív Szervátiusz Jenő-díjat is, amelyet évente felváltva egy művészettörténésznek és egy újságírónak ítélnek oda. Az alapítvány olyan kiváló alkotókat (nem képzőművészeket) is elismer a díjjal, akik munkásságukkal jelentősen hozzájárulnak a magyar nemzeti identitástudat megőrzéséhez - áll az alapítványnak az MTI-hez elküldött sajtóanyagában.
 
Az egyik idei kitüntetett, Matl Péter szobrászművész 1960-ban született Munkácson, ma is ott él. Ő készítette el a Nemzeti Összetartozás Emlékművét, amely csaknem 10 méter magas kitárt szárnyú bronz turulmadarat ábrázol és amelyet szeptember végén avattak fel az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékparkban. Matl Péter azért választotta a turulmadarat az egység, az összetartozás szimbólumának, mert "a magyar nemzet történelmi tudatának fontos helyszínei közötti távolságot a turulmadár úgy köti össze, hogy közös eredetünkre, összetartozásunkra emlékeztet minket" - fogalmazott a művész. Elsősorban köztéri szobrokat, díszkutakat, egyházi oltárokat és szobrokat készít. Köztük van az Emese álma című, faoszlopon álló, fából faragott nőalak Zalakaroson.
 
A díj névadója Szervátiusz Jenő szobrászművész (1903-1983) Kolozsvárott született. Fiatalon kitanult ugyan néhány mesterséget, mint a kovács és a bútorkészítő, ám 1925-ben már Párizsban tanulta a szobrászatot. Két év múlva beiratkozott a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolára, ahol szobrász szakon szerzett diplomát.
 
Erdélyi balladák egyedülálló stílusú faragója lett. Trianon után az erdélyi Helikon-mozgalomhoz fűzték szoros szálak. A Kós Károly, Bánffy Miklós, Kemény János vezetésével működött mozgalom 1929-ben hozta létre Barabás Miklós Céh néven az erdélyi képzőművészek szabad munkaközösségét, és ennek lett tagja Szervátiusz Jenő is.
 
Egyetlen nagy köztéri szobrát, a farkaslakai Tamási Áron-emlékművet fiával, Szervátiusz Tiborral közösen készítette 1971-72-ben. Közben elkészítette a pápai Jókai-emlékművet, a soproni Cantata Profana című alkotást. Több mint ezer szobrot faragott, ezek többsége magánszemélyeknél található szerte a világban. Haláláig fiánál élt Budapesten.