November 11.-e Márton-nap, a legnépszerűbb keresztény szent ünnepe, a népi hagyományban az ősz lezárása, a téli negyedév kezdete. Ilyenkor "mártonludat" vágnak, megkóstolják az újbort, s a liba mellcsontjából időt is jósolnak. 


Miért pont liba? (Hát nem a Bajnai miatt...)

A kora középkor egyik legnépszerűbb szentje, Tours-i Szent Márton a IV. században Szombathely környékén született. Mártont jólelkűsége, betegek és szegények iránti részvéte, egyszerű életmódja miatt a katonák, koldusok és számos mesterség védőszentjeként is tisztelték. A legenda szerint Márton szerzetesként szeretett volna élni, de az emberek szent életét látva, püspökké akarták választani. Ő a megtisztelő felkérés elől menekülve egy libaólban bújt el, az állatok azonban elárulták gágogásukkal.



Egy másik változat szerint a Márton napi lúd hagyománya a római időkre nyúlik vissza. A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt. (A madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.) A keresztény naptárban is ez alapján kapott helyet: a lúd római neve “avis Martis” (Mars isten madara); régi szófejtéssel „Márton madara”-ként ünnepelték, így nem kellett eltérni a lúdlakomák római szokásától. A reformáció korában is folytatódott a hagyomány: a protestánsok Luther Márton neve napján emelgették ilyenkor a poharaikat.


Szokások

Ez a nap a mezőgazdasági és igazgatási munkák befejezésének számított és a téli időszámítás kezdetét jelentette: ekkor tartották az utolsó elszámolásokat, a már a jövő évre szóló tisztújításokat. Legismertebb szokása a középkori feudális világban gyökerező Márton-napi lúd, amikor is a jobbágyok földesuraiknak egy szépen fölhizlalt ludat voltak kötelesek ajándékozni. Az újkorban is megmaradt e szolgáltatás – gondoljunk csak Ludas Matyi esetére –, de idővel általános ünneppé vált, amikor a házaknál ludat vágtak, sőt: hozzá megkóstolták (első alkalommal az évben) az újbort – hisz a mondás szerint:

"A bornak Márton a bírája." Egy másik régi rigmus szerint: „Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. Ezért országszerte lakomákat rendeztek, úgy gondolták, minél többet esznek-isznak, annál egészségesebbek, erősebbek lesznek. Rendszerint Márton nap környékén rendezték a leányvásárokat is: az eladó sorban lévő lányok karon fogták egymást s énekelve vonultak föl a legények sorfala között – miközben anyáik is kitettek magukért: ők lányuk leendő kelengyéjét vonultatták föl.

Hiedelmek, babonák, időjóslás

Márton napon a libákat a jóslásba is bevették, mert: „Márton napján, ha a lúd jégen jár, Karácsonykor vízben poroszkál”. A népi megfigyelések szerint, ha ezen a napon hó esik, hosszú lesz a tél, ha pedig Szent Márton püspök barna lovon jön, vagyis nem havazik, akkor karácsonyig nem is fog. A Márton - napi eső rosszat jelent: utána fagyni fog, majd szárazság következik. A pásztorok e napon fölkeresték a gazdákat, hogy köszöntsék őket, és hogy egy nyírfavesszőt adjanak át, amit a gazda a következő tavaszig megőrzött, mivel hitték hogy ha a nyájat ezzel a vesszővel hajtották ki, jól fog hízni.