Örvendetesen terjed Erdélyben az "Igen, tessék" mozgalom, amelynek lényege, hogy kereskedelmi és különböző szolgáltató létesítményekben az alkalmazottak kitűzővel jelzik, magyarul is lehet hozzájuk fordulni. 

Ezt Horváth István mondta, a romániai nemzeti kisebbségekkel foglalkozó kutatóintézet (ISPMN) elnöke, a mozgalom kezdeményezője.

Az Igen, tessék! – Da, poftiţi! mozgalom célja a magyar nyelv nyilvános használatának az elősegítése olyan nagyvárosokban, ahol a magyar nyelvű népesség kisebbségben van. Közismert tény, hogy a kisebbségben élők az anyanyelvüket többnyire a magánszférában (otthon), illetve jól behatárolt közösségi színtereken használják (például templom, vagy magyar nyelvű oktatási intézmények), más nyilvános színtereken (üzletek, intézmények, taxi, stb.) csak személyes ismerősök (és sokszor azok sem) szólítják meg egymást magyarul. Ennek több oka is van:

- A többségi nyomás: a magyar nyelv használatának a nyílt vagy indirekt tiltása.
- A valószínűségre alapozó kisebbségi kényelem: az ismeretlen (vásárló, ügyfél, utcán sétáló ember) nagyobb valószínűséggel románul beszél, tehát minek próbálkozni magyarul.
- A félreértelmezett udvariasság: lehet, hogy a magyarul nem beszélőket zavarja, hogy ha egymás között magyarul beszélünk.

Ennek a jelenségnek a következményei hosszú távon nem valami kecsegtetőek. Mindenekelőtt csökkenhet a magyar nyelv használati értéke, vagyis, amolyan „házi használatra jó, de másra nem sokra” viszonyulás alakulhat ki a magyar anyanyelvűek körében, így a szülők egyre kevésbé tartják fontosnak, gyerekeik egyre kevésbé lesznek motiváltak, hogy magyarul tanuljanak. Elszegényedhet a még magyarul beszélők szótára, hisz amit nem használnak, elsorvad, elcsökevényesedik. Hisz, aki a hentesnél sohasem halotta magyarul: „Kérem, vegye vissza a mócsingot!” csak azt, hogy „Hai, nu mai puneţi atâta zgârci!” valószínűleg már nem fog olvasás közben elvigyorodni Buzgó Mócsing nevén (ha még olvas egyáltalán Rejtőt). Ezek a kilátások nem spekulatív, elméleti feltételezések. A kisebbségi nyelvek sorsát vizsgáló nyelvészek, nyelvszociológusok számos hasonló esetet írtak le. Tehát semmi új a nap alatt.

Használjuk bátran a magyar nyelvet

Semmi új a nap alatt? Hát nem éppen. A nyelveket újra is lehet éleszteni, például úgy, hogy használjuk olyankor és ott, ahol már szokatlannak tűnik a magyar szó, bárkinek felkínáljuk a magyar párbeszéd lehetőségét. Ha az üzletben, vagy a piacon úgy szólnak: Igen, tessék! – Da, poftiţi!, vagy ha üzletbe, intézménybe belépve két nyelven köszönünk, udvariasan felkínáltuk a választás és a bensőségesebb, anyanyelvi kommunikáció lehetőségét. Senkit ki nem zárva, csak feltételezve azt, hogy a velem szemben álló ismeretlen is inkább a magyar nyelvben otthonosabb.

Nos, ez a kis jel, melynek használatára felkérnek, ezt hivatott elősegíteni: udvariasan felkínálni a választás lehetőségét, esélyt adni a magyar nyelvű párbeszédre. Viseletével jelzezhetjük, hogy tudunk, és hajlandóak vagyunk magyarul megszólalni. Ha ez így van, akkor a kezdeményezők kérik: látható helyre tűzzük ki nyelvi gazdagságunk és a magyar nyelv iránti elkötelezettségünk e kis jelét! Van, amit nem lehet politikailag rendeleti úton szabályozni. Ilyen a mindennapi nyelvhasználatunk.

Főképp nagyobb erdélyi városokra összpontosítanak

Horváth István azon a nemzetközi szemináriumon vett részt Brüsszelben, amelyet a finnországi svédek 1908-ban alapított kulturális alapítványa, a Svenska kulturfonden szervezett a kisebbségi nyelvhasználat lehetőségeiről, uniós közreműködéssel. Az eszmecsere jelentős részét a különböző európai térségekben meghonosodott, bevált gyakorlatok és eljárásmódok ismertetése tette ki. Ezek sorában mutatta be az ISPMN elnöke az "Igen, tessék" kezdeményezést, és számolt be annak terjedéséről. Az MTI-nek nyilatkozva beszámolt arról, hogy immár négyszáz cég csatlakozott a mozgalomhoz, amelynek alapgondolata az, hogy a kisebbségi nyelvhasználat nem csupán politikai kérdésként és alapjogként fogható fel, hanem valódi, gyakorlati, üzleti haszna is lehet.

Mint mondta, főképp a nagyobb erdélyi városokra összpontosítanak, hiszen ott a magyarok sem mind ismerik "arcról" egymást, és adott esetben nem tudják, megszólíthatják-e anyanyelvükön például a benzinkutast, bolti eladót. Az "Igen, tessék" kitűző használatával az alkalmazottak jelzik ezt a lehetőséget. A vásárlók, ügyfelek komfortérzete és az ebből fakadó üzleti előny azonban korántsem csupán a helybéliek egymás közti viszonyában jelentkezik - folytatta Horváth István -, hanem abban is, hogy nagyon sok magyarországi turista, egyéb látogató fordul meg az erdélyi üzletekben, szolgáltató intézményekben, és számukra különösen jó érzés, ha látják, hogy magyarul lehet kommunikálni.

Az "Igen, tessék" mozgalom terjesztői hivatkoznak olyan szociológiai felmérési eredményekre, amelyek alátámasztják a kezdeményezés létjogosultságát. Eszerint például az olyan romániai településeken, ahol a magyarok aránya az össznépesség 50 százalékánál kisebb, a magyarok egyharmadával előfordult: tudta, hogy az elárusító magyar, mégis románul beszélt vele - különböző okokból. Az anyanyelvhasználat ilyen belső, alkalmasint pszichés gátjait is oldani képes ez az egészen egyszerű módszer, az "Igen, tessék" kitűző használata.

Kisebbségvédelem az EU csatlakozás után is

A brüsszeli szeminárium rangos meghívottja volt Martti Ahtisaari volt finn államfő, aki előadásában élesen bírálta azt a szemléletet, hogy amíg egy ország EU-tagságra pályázik, addig eleget kell tennie a kisebbségvédelmi elvárásoknak, az uniós csatlakozás után azonban minderről akár meg is feledkezhet. Ahtisaari szerint jó lenne, ha az összes európai országra - nem csupán az uniós 27-ekre, hanem az Európa Tanács mind a 47 tagállamára - kiterjedően átfogó értékelési rendszert honosítanának meg, azt áttekintve, hogy az egyes országokban mennyire valósulnak meg az úgynevezett "jó kormányzás" követelményei, beleértve a kisebbségek helyzetét. Egy ilyen objektív "eredménytábla" összeállítása a kormányoktól nem, hanem sokkal inkább a civil szervezetektől várható - mondta.

Ahtisaari - akinek a nevéhez fűződik az átfogó koszovói rendezési terv kidolgozása - több kérdést kapott a résztvevőktől Koszovóval kapcsolatban is. Úgy vélekedett, hogy a kialakított elvi keretek hallatlanul széles, Európa számára is példaértékű anyanyelv-használati jogokat biztosítanak a Koszovóban élő szerbek számára - úgy, hogy maguk az érintett helybéli szerbek nem vettek részt e keretek kialakításában, hiszen eleve elutasítják Koszovó állami függetlenségét. Az elvi keretek gyakorlati megvalósítása persze már más kérdés - tette hozzá a Nobel-békedíjas Martti Ahtisaari.