Buzsákon három hímzésfajta ismert, a vézás, a boszorkányos, és a rátétes, más nevén „bécsis” hímzés. Az eredeti vézás hímzés vászonra készül, piros-fekete illetve piros-kék fonallal töltik ki az elõzõleg grafitceruzával megrajzolt motívumokat. A községben több úgynevezett „rajzolóasszony” van, akik a hímzõasszonyok részére megrendelésre elõrajzolják a motívumokat. 

A vézás hímzés leggyakoribb motívumai a rózsa, a katykaringó, a hajó, a csibeláb, a lánc és a legyezõ.

Mivel ezek a kézimunkák elsõsorban eladásra készülnek, egyre inkább figyelembe veszik a készítõk a vevõk igényeit, ezért gyakran találkozunk fehér illetve színes napszövetre fehér vagy az eredetitõl eltérõ színes fonallal varrt hímzésekkel is.

A boszorkányos hímzés eredete a régi úri hímzésre vezethetõ vissza.

A kézimunkát elõrajzolt minta szerint a rajzolás vonalán láncöltésekkel körbevarrják, utána töltik ki magát a mintát „boszorkányos” öltéssel.

Valamikor fehér vászonra varrták a tulipán, rózsa, bimbó, nefelejcs, levél mintákkal, különbözõ színû fonallal, az alapot pedig kitöltötték fekete színnel, szintén boszorkányos öltésekkel. Így a kézimunka úgy nézett ki, mintha fekete alapra készült volna.Rengeteg idõt és fonalat igényelt, emiatt napjainkra csak egy-két darab lelhetõ fel a szekrények mélyén a fekete háttérrel kivarrt kézimunkák közül.

A rátétes, vagy ahogy itt hívják „bécsis” az egyik legismertebb buzsáki hímzésfajta.

A motívum elõrajzolás nélküli kivágása, valamint a kivágott anyag ráfércelése és a másik anyagra való apró, szinte láthatatlan öltésekkel való rávarrása nagy figyelmet és szakértelmet igényel.

Az alkalmazott motívumok nagyon sok változáson estek át az elmúlt évtizedek során.

Kezdetben halotti és gyermekágyas lepedõkön találkoztunk ezzel a hímzéstechnikával. A régi hímzéseken a motívumok igen esetlegesek, az alkalmazott minták esztétikai megjelenése közel állt a régi konyhák polcainak papírkivágásos csíkdíszeihez.

A régi piros csigavonalas hímzés a XIX. sz. végére szinte teljesen feledésbe merült, a korábbiakkal ellentétben ruháikon sem alkalmazták sehol. Ha megnézzük a XIX. sz. végi halottas lepedõket, a szõttesmintát keretezõ rátét motívumai nagyon elnagyolt, kezdetleges mintasorok, valóban a papírkivágás egyszerû motívumai elevenednek meg rajtuk.A XX. század elején már csodálatos darabok láttak napvilágot, amelyek már a vágóasszonyok finom ízlésvilágát tükrözik.