Kettejük életműve viszonylag jól ismert, de harmadik „társuk” a Szentkatolnán született nyelvzseni, Bálint Gábor életművét máig kevésbé hasznosítják a magyar nyelv eredetét kutató nyelvészek, pedig a harminc nyelven folyékonyan beszélő tudós kidolgozta a turáni nyelvek nyelvészeti kapcsolatrendszerét.
Keleti utak
Bálint Gábor 1844. március 13-án született egy kis faluban, Szentkatolnán. Bakk Pál, helyi tanító szerint már gyerekkorától kezdtek „ráragadni” a nyelvek: elsajátította az ókori klasszikusokat, a hébert, görögöt és latint, majd megtanult angolul, németül, franciául is. Mire leérettségizett, már tizenkét nyelven beszélt. Ezt követően Bécsben, majd Pesten tanult, akkor kezdett el a keleti nyelvekkel foglalkozni, ebben nagy segítségére volt a világhírű magyar turkológus, Vámbéry Ármin, aki felfigyelt az ifjú tehetségre. Bálint számára meghatározó élmény volt, hogy a Budapesti Egyetemen megismerkedett Fogarasi János akadémikussal, aki akkoriban a magyar nyelvi szótár szerkesztésével foglalkozott. Ez a kapcsolat meghatározta a fiatalember további pályáját. A Magyar Akadémia éppen akkor keresett egy fiatal nyelvtudóst, hogy elküldje az Orosz Birodalomba, hogy az akkor Európában jórészt ismeretlen mongol és a mandzsu nyelvet tanulmányozza. Fogarasi ajánlására Bálint Gáborra esett a választás, aki „gyorsan” megtanult oroszul és finnül, hogy kinti munkáját el tudja végezni. Az 1870-es években előbb a Kaszpi-tenger partján élő kalmük mongolokhoz utazott, majd fáradtságos, több hónapi utazással eljutott Urgáig, a mai Ulánbátorig, ahol a mongol nyelvjárások mellett elsajátította a mandzsu nyelvet is.
Viták és küzdelmek
Bálint Gábor hatalmas anyagot gyűjtött össze a belső-ázsiai térségben. Mentora, Fogarasi János kérésére 1875-ben hazajött és magántanári kinevezést kapott a Budapesti Egyetemen. Páratlan nyelvtehetségét azonban csak rövid ideig kamatoztathatta. A nagy szótárkészítő hamarosan meghalt, utána pedig már csak Arany János volt az, aki segítette kutatói pályáját. Bálint karrierjét az törte ketté, hogy szakmai vitája támadt a „szobatudós” Budenz Józseffel, aki szintén a keleti nyelvekkel foglalkozott, bár igazából egyet sem tanult meg helyesen. Megjegyzendő, hogy magyarul sem tudott rendesen! Mivel Budenz munkáit Bálint Gábor többször megkritizálta, az akkor már akadémiai pozícióban lévő Budenz bosszúból eltanácsoltatta a fiatal nyelvzsenit az egyetemről, és nem engedte megjelentetni páratlan mongol gyűjtését. Történt ez annak ellenére, hogy Bálintot hazatérése után több akadémikus, köztük Vámbéry Ármin, Hunfalvy Pál és Ballagi Mór az akadémia külső tagjának ajánlotta. Bálint Gábor megérdemelte volna az akadémiai tagságot, hiszen mai szemmel is páratlan anyagot mongol, tatár népköltési anyagot gyűjtött össze és páratlan nyelvészeti megfigyeléseket végzett a keleten élő türk és mongol népek között. A „vasfejű székely” Bálint nem akart további értelmetlen vitákba bocsátkozni olyanokkal, akiknek nem volt megfelelő nyelvészeti tudásuk, ezért hirtelen elhatározással külföldre távozott és 1879-től tizenöt éven át az oszmán birodalom tartományaiban kamatoztatta kivételes nyelvtudását. Athénban például arab nyelvet oktatott, de Bagdadban volt pénzügyi ellenőr is. Tizenhárom év alatt bejárta a Közel-Keletet és Európa déli részét, ahol újabb nyelveket tanult meg. Akkoriban nem volt olyan tudós Európában, aki a keleti nyelveket ilyen magas szinten művelte volna.
Egyetemi katedra élén
Az 1890-es években a székely rendek Jakab Elek történész vezetésével mozgalmat indítottak, hogy hazahívják az idegenben élő Bálintot és itthon katedrát ajánljanak neki. Összefogásuk nyomán a vallás és közoktatási miniszter végül kinevezte a Kolozsvári Egyetem ural-altaji tanszék vezetőjének, ahol 1893-tól tizenkilenc évig tanított. Akkor Kolozsvárott a diákok olyan nyelveket ismerhettek meg, mint sehol Európában, ráadásul mindezt egyetlen egy embertől! A nyelvek közül csak ízelítőül: japán, kabard, dravida, mongol, mandzsu, és türk-tatár. A hihetetlen munkabírású és tudású Bálint 1912-ben nyugdíjba vonult, és sokak megdöbbenésére a következő évben meghalt. Magával vitte hatalmas tudását. Bálint munkáinak felfedezését a székelyföldi értelmiségek kezdték meg az 1990-es években, akik magukénak érezték a nagy székely ember életművét. A munkába immáron nemzetközi tudósok, japánok és mongolok is bekapcsolódnak, mert a még kiadatlan mongol, török és mandzsu szövegei iránt jelentős a nemzetközi érdeklődés.
Élete évszámokban
1844. március 13-án született a székelyföldi Szentkatolnán.
1871-ben a Magyar Akadémia felkéri, hogy utazzon Ázsiába és tanulmányozza a mongol és a mandzsu nyelvet.
1871-1874. Utazásai Oroszországban és mongol területeken.
1875-1877. A Budapesti Egyetem (ma ELTE) magántanára.
1877-1878. Részt vesz gr. Széchenyi Béla indiai expedíciójában.
1879-1892. Önkéntes száműzetésbe vonul. Az oszmán birodalomban dolgozik, majd Dél-Európa egyetemein tanít.
1893-1912. A Kolozsvári Egyetem ural-altaji tanszék egyetemi tanára.
1895. Zichy Jenő vezette kaukázusi expedíción a kabard nyelvet tanulmányozza.
1913. május 26-án váratlanul meghal Temesváron.
Keleti utak
Bálint Gábor 1844. március 13-án született egy kis faluban, Szentkatolnán. Bakk Pál, helyi tanító szerint már gyerekkorától kezdtek „ráragadni” a nyelvek: elsajátította az ókori klasszikusokat, a hébert, görögöt és latint, majd megtanult angolul, németül, franciául is. Mire leérettségizett, már tizenkét nyelven beszélt. Ezt követően Bécsben, majd Pesten tanult, akkor kezdett el a keleti nyelvekkel foglalkozni, ebben nagy segítségére volt a világhírű magyar turkológus, Vámbéry Ármin, aki felfigyelt az ifjú tehetségre. Bálint számára meghatározó élmény volt, hogy a Budapesti Egyetemen megismerkedett Fogarasi János akadémikussal, aki akkoriban a magyar nyelvi szótár szerkesztésével foglalkozott. Ez a kapcsolat meghatározta a fiatalember további pályáját. A Magyar Akadémia éppen akkor keresett egy fiatal nyelvtudóst, hogy elküldje az Orosz Birodalomba, hogy az akkor Európában jórészt ismeretlen mongol és a mandzsu nyelvet tanulmányozza. Fogarasi ajánlására Bálint Gáborra esett a választás, aki „gyorsan” megtanult oroszul és finnül, hogy kinti munkáját el tudja végezni. Az 1870-es években előbb a Kaszpi-tenger partján élő kalmük mongolokhoz utazott, majd fáradtságos, több hónapi utazással eljutott Urgáig, a mai Ulánbátorig, ahol a mongol nyelvjárások mellett elsajátította a mandzsu nyelvet is.
Viták és küzdelmek
Bálint Gábor hatalmas anyagot gyűjtött össze a belső-ázsiai térségben. Mentora, Fogarasi János kérésére 1875-ben hazajött és magántanári kinevezést kapott a Budapesti Egyetemen. Páratlan nyelvtehetségét azonban csak rövid ideig kamatoztathatta. A nagy szótárkészítő hamarosan meghalt, utána pedig már csak Arany János volt az, aki segítette kutatói pályáját. Bálint karrierjét az törte ketté, hogy szakmai vitája támadt a „szobatudós” Budenz Józseffel, aki szintén a keleti nyelvekkel foglalkozott, bár igazából egyet sem tanult meg helyesen. Megjegyzendő, hogy magyarul sem tudott rendesen! Mivel Budenz munkáit Bálint Gábor többször megkritizálta, az akkor már akadémiai pozícióban lévő Budenz bosszúból eltanácsoltatta a fiatal nyelvzsenit az egyetemről, és nem engedte megjelentetni páratlan mongol gyűjtését. Történt ez annak ellenére, hogy Bálintot hazatérése után több akadémikus, köztük Vámbéry Ármin, Hunfalvy Pál és Ballagi Mór az akadémia külső tagjának ajánlotta. Bálint Gábor megérdemelte volna az akadémiai tagságot, hiszen mai szemmel is páratlan anyagot mongol, tatár népköltési anyagot gyűjtött össze és páratlan nyelvészeti megfigyeléseket végzett a keleten élő türk és mongol népek között. A „vasfejű székely” Bálint nem akart további értelmetlen vitákba bocsátkozni olyanokkal, akiknek nem volt megfelelő nyelvészeti tudásuk, ezért hirtelen elhatározással külföldre távozott és 1879-től tizenöt éven át az oszmán birodalom tartományaiban kamatoztatta kivételes nyelvtudását. Athénban például arab nyelvet oktatott, de Bagdadban volt pénzügyi ellenőr is. Tizenhárom év alatt bejárta a Közel-Keletet és Európa déli részét, ahol újabb nyelveket tanult meg. Akkoriban nem volt olyan tudós Európában, aki a keleti nyelveket ilyen magas szinten művelte volna.
Egyetemi katedra élén
Az 1890-es években a székely rendek Jakab Elek történész vezetésével mozgalmat indítottak, hogy hazahívják az idegenben élő Bálintot és itthon katedrát ajánljanak neki. Összefogásuk nyomán a vallás és közoktatási miniszter végül kinevezte a Kolozsvári Egyetem ural-altaji tanszék vezetőjének, ahol 1893-tól tizenkilenc évig tanított. Akkor Kolozsvárott a diákok olyan nyelveket ismerhettek meg, mint sehol Európában, ráadásul mindezt egyetlen egy embertől! A nyelvek közül csak ízelítőül: japán, kabard, dravida, mongol, mandzsu, és türk-tatár. A hihetetlen munkabírású és tudású Bálint 1912-ben nyugdíjba vonult, és sokak megdöbbenésére a következő évben meghalt. Magával vitte hatalmas tudását. Bálint munkáinak felfedezését a székelyföldi értelmiségek kezdték meg az 1990-es években, akik magukénak érezték a nagy székely ember életművét. A munkába immáron nemzetközi tudósok, japánok és mongolok is bekapcsolódnak, mert a még kiadatlan mongol, török és mandzsu szövegei iránt jelentős a nemzetközi érdeklődés.
Élete évszámokban
1844. március 13-án született a székelyföldi Szentkatolnán.
1871-ben a Magyar Akadémia felkéri, hogy utazzon Ázsiába és tanulmányozza a mongol és a mandzsu nyelvet.
1871-1874. Utazásai Oroszországban és mongol területeken.
1875-1877. A Budapesti Egyetem (ma ELTE) magántanára.
1877-1878. Részt vesz gr. Széchenyi Béla indiai expedíciójában.
1879-1892. Önkéntes száműzetésbe vonul. Az oszmán birodalomban dolgozik, majd Dél-Európa egyetemein tanít.
1893-1912. A Kolozsvári Egyetem ural-altaji tanszék egyetemi tanára.
1895. Zichy Jenő vezette kaukázusi expedíción a kabard nyelvet tanulmányozza.
1913. május 26-án váratlanul meghal Temesváron.
1 Megjegyzések
Goldziher Ignác.