Az 1980-as, 1990-es évek jelentették a nagy fellendülést a részvénypiaci befektetők számára; a globalizáció, a piaci dereguláció és a növekvő termelékenység duplaszámjegyű piaci hozamokat eredményezett - legalábbis eddig sokan ezt gondolták. A Financial Times (FT) által készített elemzés szerint a részvénypiaci nyereségek - feltételezhetően - legfontosabb hajtóereje azonban teljesen más volt.

Az 1982-1999-es időszak kétszámjegyű hozamát produkáló bikapiacának okait az FT elemzése szerint gyakran olyan tényezőknek tulajdonítják, mint a globalizáció, a piaci dereguláció, a technológiai fejlődés eredményeként növekvő termelékenység és az alacsony infláció. Mind fontos tényezői voltak ennek, de az FT szerint volt még egy jelentős tényező: a demográfia. A gazdasági lap szerint a háború utáni "baby boom" jelentős hajtóereje volt a bikapiacnak, hiszen a demográfiai hullám következtében az aktív korú felnőttek száma és így a legfőbb megtakarító csoport száma is megugrott. Ez a korcsoport pedig lassan nyugdíjba vonul.

Ennek pedig baljós következményei lehetnek - hívja fel a figyelmet a gazdasági napilap. A fejlett világban a jelenlegi születési trendek és a növekvő élettartam nagyon különbözik az 1950-es évekbeli demográfiai helyzettől. Egyre több tanulmány mutat rá arra, hogy a gyorsan öregedő népesség mind a gazdasági növekedésre, mind az eszközértékekre hatással lesz. Vagyis az 1980-90-es időszakban tapasztalt részvénypiaci növekedésnek legalább egy generációra búcsút mondhatunk - de az is lehet, hogy örökre.

Búcsú a busás hozamoktól?

Az FT szerint a demográfiában keresendő annak oka is, hogy ez az időszak miért nem valószínű, hogy valaha is visszatér. A XX. század utolsó négy évtizedében eddig példátlanul ugrott meg az élettartam, miközben a születési ráták visszaestek. A népesség a fejlett világban gyorsan öregszik, ami azt is jelenti, hogy a befektetők aránya is csökken, miután azok többsége, akik a nyugdíjas éveikre spóroltak - általában azok, akik részvényekbe fektettek - az egyre fogyatkozó baby boom nemzedékből (akik közvetlenül a második világháború utáni években születtek) kerülnek ki, és ahogy öregszenek, úgy fordulnak az egyre kevésbé kockázatos eszközök, például kötvények felé. Ez a "demográfiai nyomás" pedig az FT szerint a bankokat és a biztosító társaságokat is a biztonságosabb eszközök felé kényszeríti, ami ezeknek az eszközöknek a hozamát is lenyomja.

A többségében fiatal, aktívkorúakból álló társadalom átalakulása egy egyre növekvő számú idősödő, és egyre tovább élő polgárokból álló társadalommá a politikai döntéshozóknak is feladja a leckét, miként lehet a nyugdíjakat és az egészségügyi ellátás költségeit kigazdálkodni egy olyan társadalomban, ahol az aktív korúak egyszerűen nem tudnak annyi adóbevételt termelni, hogy a munkához már túl öreg állampolgároknak egy tisztességes ellátási színvonalat biztosítani lehessen.

A lecke fel van adva

A demográfia és a részvényárfolyamok közötti korreláció nemcsak az Egyesült Királyságban, de az USA-ban is feladja a leckét - miután ezen társadalmakban jellemzőbb a nyugdíjas évekre történő megtakarítások során a részvénybefektetés. Az Egyesült Államokban a San Francisco-i Fed 2011-ben készített hasonló tanulmányt, amelyben a 1954 és 2004 közötti időszak részvénypiaci teljesítményét vizsgálták - különösképp annak arányát nézték, hogy a nyugdíj-megtakarítás szempontjából leginkább aktívak száma miként aránylik a nyugdíjba vonulási évük körül lévők számához. A tanulmány arra mutatott rá, hogy amint a nyugdíj-megtakarítás szempontjából leginkább aktívak (40-49 évesek) aránya emelkedett - ez több mint háromszorosára nőtt az ezredforduló körüli évekig -, növekedett az átlagos részvénypiaci árfolyam/nyereség (P/E) ráta is - nagyjából megháromszorozódott. Ahogy azonban egyre nagyobb számban mentek nyugdíjba e generáció tagjai, mind az öngondoskodók, mind a P/E ráta jelentősen csökkenni kezdett.

Az eredmény ellenére Mark Spiegel, a San Francisco-i Fed közgazdásza, aki a tanulmány egyik társszerzője is volt, úgy vélekedett, hogy még korai lenne azt állítani, hogy az öregedő társadalom a részvénypiac gyengébb teljesítményét eredményezi, bár kétségtelenül erős korreláció van a két tényező között. Az amerikai piac 2024-ig vizsgált vélt teljesítményének eredménye szintén nem mutatott túl rózsás képet - jegyzi meg az FT.

A gazdasági napilap szerint nagyon hasonló képet festett a brit népszámlálási adatok alapján a San Francisco-ban alkalmazott módszer megismétlésével készített elemzés is: a 40-49 éves korosztály aránya emelkedett a 60-69 évesekhez képest az ezredforduló első éveiben is, de 2007-re megfordult a trend - és a brit részvények árfolyam/nyereség rátája is. Sőt, az FT szerint az esés még meredekebb lett volna, de ezt a jegybankok monetáris könnyítése és a külföldi befektetések ellensúlyozták. (Külföldi befektetők kezében 1998-ban a brit részvények 30,7 százaléka volt, ami 2008-ra 41 százalékra kúszott fel a brit statisztikai hivatal adatai szerint. Az USA-ban a részvényeknek 11 százaléka van külföldiek kezében.)

Japánt viszont minden bizonnyal példaként kezelhetné a fejlett világ, miután ott már az EU-ra és az USA-ra váró jövő a jelen: már adott a termékenységi ráta jelentős visszaesése, a bevándorlók aránya szinte nulla közelében van és ez a fejlett világban a legtovább élő idős társadalma - a 65 év felettiek aránya már a népesség közel negyedét teszi ki. Japán részvénypiacának teljesítménye az 1980-as évek vége felé tetőzött - akkor, amikor az aktív korúak aránya a legmagasabb volt - és azóta elsorvadóban van. Ráadásul nemcsak a részvénypiac az egyetlen, amelyre hatással van a demográfiai helyzet Japánban - írja az FT Sayuri Shirit, a japán jegybank szakemberét idézve. Az ingatlanpiaci buborék kipukkadása szintén egybeesett az aktív korúak boom-jával. Kutatásokra hivatkozva Shiri arra mutatott rá, hogy a társadalom öregedésével a kockázati felárak is emelkednek, és utalt a japán társadalom igen magas készpénz-megtakarításaira is - a nulla közeli kamatok ellenére a betétek (és készpénz) aránya a teljes eszközállomány mintegy felét, azaz körülbelül 19 ezer milliárd dollárt teszi ki. A jegybanki szakember szerint, ahogy öregszik a lakosság, úgy tolódnak a háztartások befektetései az életbiztosítások és értékpapírok felé a lakásberuházások felől. Ahogy tovább öregszik a társadalom, a háztartások pénzügyi megtakarításai egyre inkább a biztonságosabb eszközök - például betétek és kötvények - felé tolódnak.

Majd a kínaiak?

Külföldi befektetőkre azonban nem lenne túl bölcs támaszkodni - figyelmeztet az FT -, hiszen a társadalmak a fejlett világ más országaiban is öregednek. Míg 1982-ben a 65 év felettiek 12 százalékát tették ki a fejlett világ népességének, mára ez az arány 16 százalékra emelkedett, 2042-re pedig eléri a 25 százalékot. Az EU-ban az aktív társadalom 2060-ra 56 százalékra fog csökkenni a mostani 67-ről.
Kínára sem számíthatunk: a kínai népességen belül a 65 év felettiek aránya várhatóan a jelenlegi 8 százalékról 2042-re a fejlett világhoz hasonló arányra emelkedik, részben az 1980-as évek eleje óta érvényben lévő "egy gyermek politika" miatt. Az aktív korúak száma 2020-ban tetőzik, és utána gyors esésnek indul.