Samuel Morse 1839-ben alkotta meg a hosszú és rövid jelekből álló morze ábécét.

Samuel Finley Breese Morse foglalkozása festő volt, így az elektromosságról nem sokat tudott - de mindig érdeklődött az új dolgok iránt.

1832-ben az Atlanti-óceánon hajózva - Charles Thomas Jackson bostoni fizikus hatására - vázolta fel jegyzetfüzetébe egy kezdetleges távíró tervét.

Vonalakból és pontokból állította össze a számsor jeleit 0-9-ig, ezekkel jelölte az angol szavakat.
 Morse a New York-i városi egyetem tanára lett, szobrászatot, festészetet tanított. 

Mindeközben tovább foglalkozott a távíró gondolatával, és létrehozott egy adókészüléket, amelyet még kézzel kellett hajtani. Az ezzel „előállított” távmondat úgy nézett ki, mint egy mai szívritmusgörbe.

 

Ez a jeladó még csak nagyon kis távon működött, mintegy 12 méteren belül.

Morse felvette a kapcsolatot Joseph Henry professzorral, akinek találmánya előrevitte a távíró tökéletesítését.

Az első nyilvános sikert 1837. szeptember 4-én aratta, amikor fél kilométer távolságból sikeresen rögzítettek egy jelsorozatot.

A papírszalag kódolása még mindig számokkal történt, amihez hozzárendelték, a megfelelő angol szót.

1837. november 13-án sikerült elérni a 10 mérföldes távolságot.

1838-ra a készülék elérte a gyakorlati alkalmazási szintet - mégsem kellett senkinek, hiszen igen bonyolult kódrendszert használt. Ekkor döbbent rá, "hogy nem számjegyeket kellene közvetíteni, hanem az ABC betűinek megfelelő pont-vonal kombinációkat."

Morse egyfolytában a washingtoni képviselőházba járt, hogy kiharcolja a találmány gyakorlati alkalmazását. 

 1843-ban tárgyaltak egy törvényjavaslatot, ami egy kísérleti távíróvonal felállítását tűzte ki célul Baltimore és Washington között. 

 1844-ben sikeresen vizsgázott ez a távíróvonal. Az első közvetített üzenet Morse szavai voltak: "What hath god wrought", azaz "Mit művelt Isten!"

Magyarországon 1850-ben nyílt meg az első pesti távírda.