Miért kell nekem könnyes szemmel megállni
minden viharvert,árva tölgy előtt,
miért kell nekem az őszi csendre vágyni,
ha minden csalfa álmom összedőlt,
miért kell nekem a dombokat bejárni
s bújkálni mint az üldözött gonosz,
miért kell nekem a hegytetőre állni,
mikor az orkán fákat ostoroz.
Miért kell nekem elvágyni messze,messze,
bűvös csókkal ha jő az alkonyat,
miért kell,hogy halljam,álmaimban egyre,
búcsú-szavaktól fátylas hangodat,
és miért kell nekem minden szép emléket
fájó betűkkel a szívembe írni,
miért kell olyan nagyon szeretni téged,
csak vágyni el,s csak sírni, egyre sírni?
Miért kell magamban mindig vándorolni,
s imákat mondani valakiért...
s miért kell csak mindig rólad álmodozni,
ha nem szeretsz,miért?miért?miért?