Megbénulhat az államigazgatási rendszer, ha a Fidesz legújabb ötlete nyomán megszüntetik a központi lakcímnyilvántartást. Miután a világ nagyobb részén épp a magyarhoz hasonló központi népesség-adatbázis kialakítására törekednek, az ötletet legfeljebb az indokolja, hogy utólag értelmet adjanak a választási regisztráció bevezetésének. A kormány azzal próbál érvelni, hogy a nyilvántartás szocialista csökevény.
Elmegyenge, a jelenlegi hatalom tagjai közt uralkodó hozzá nem értés boldog optimizmusából fakadó nyilatkozatokról van szó - értékelte lapunknak Tóth Zoltán választás és közigazgatási szakértő a Fidesz-kabinet legújabb tervét, mely szerint fel kellene számolni a központi népesség-nyilvántartást.
Legalábbis Rogán Antal az ATV-ben múlt vasárnap éppen azzal a magyarázta, miért tartja szükségesnek a Fidesz-KDNP pártszövetség az előzetes választási regisztrációt, hogy közölte: indítványt nyújt be a központi lakcímnyilvántartás eltörlésére, mivel véleménye szerint az államnak nem kell nyilvántartania senkinek a lakcímét, ezt a feladatot z önkormáztok is elvégezhetik. Úgy fogalmazott: a kötelező lakcímnyilvántartás "egy szocialista csökevény", egy maradvány abból a korszakból, amikor az állam mindent nyilvántartott a polgárairól és mindent leszabályozott. Szavai szerint bőven elegendő, ha az állam arról tart nyilván adatokat, hogy az állampolgár befizette-e az adót, vagy sem - mondta a frakcióvezető az MTI szerint. Kifejtette, a választói névjegyzék abban különbözik a kötelező nyilvántartástól, hogy az ember maga dönti el, bekerül-e egy ilyen adatbázisba, vagy sem. A regisztrációhoz a lakhely szerinti jegyzőhöz kell fordulni, ahol a helyi önkormányzat le tudja ellenőrizni a lakcímadatok helyességét. Hozzátette, hogy ha valaki nem regisztrál, akkor értelemszerűen a választási jogával sem élhet.
A frakcióvezető - szakértők szerint nyilvánvaló hozzá nem értésről tanúskodó - kijelentésére azonban nem cáfolat, hanem kontrázás érkezett a kormánytól, hiszen Lázár János miniszterelnöki államtitkár közölte: álláspontja szerint a választási regisztráció bevezetésével párhuzamosan az állam által birtokolt információ mennyiségét radikálisan csökkenteni kell. Úgy vélte: az információs önrendelkezési joghoz ilyen volumenű népesség-nyilvántartás, lakcímnyilvántartás nem tartozhat hozzá. Közölte: ezért maximálisan támogatni tudja Rogán indítványát, és a kormányon belül is azt az álláspontot képviseli, hogy az állami információbirtoklást jelentősen vissza kell metszeni.
Mindez már csak azért is meglepő, mert - mint arra a szocialista Harangozó Tamás a napokban emlékeztetett - a Fidesz-kabinet a szociális konzultáció során azért tudta a kormány eljuttatni a családokhoz Orbán Viktor fényképét, mert - épp Lázár javaslatára - törvényt alkotott arról, hogy a kormány felhasználhatja az országos személyi adat- és lakcímnyilvántartás adatait. Az MSZP frakcióvezető-helyettese az Orbán-kormány eddigi, sőt, jelenlegi törekvéseivel sem tartotta összehangolhatónak a legújabb tervet, melynek egyetlen célja, hogy a választójog csorbítására egyfajta magyarázatot adjon a Fidesz-KDNP kezébe.
Ám ez a magyarázat rendkívül drágának bizonyulhat - fogalmazott lapunknak Tóth Zoltán. A szakértő emlékeztetett: a világ szinte valamennyi államában törekednek arra, hogy a lakosság legfontosabb adatait, beleértve a lakóhelyet is, országosan egységes nyilvántartásban rögzítsék. Ráadásul ma Magyarországon több mint 45 olyan igazgatási feladat létezik, amelyhez a központi népesség-nyilvántartás adataira van szükség. Ezek közül csak egy a fideszes politikus által említett adóbeszedés, de ha az adóhatóság nem ismeri a polgárok lakcímét, hogyan veszi fel a kapcsolatot például azokkal, akiknek fizetési kötelezettsége van - tette fel a kérdést a szakértő.
"Amennyiben Rogán és Lázár urak nem akarnak adót szedni, nyugodt szívvel adják be az idevágó javaslatot" - fogalmazott Tóth, hozzátéve, a lakcím-nyilvántartás önmagában nem megszüntethető, illetve adható át az önkormányzatoknak, hiszen a központi népesség-nyilvántartásban ezzel azonosítják. Így állítják össze a nyugdíj- és egészségbiztosítási adatbázist, a személyi igazolványok, a vezetői engedélyek, az útlevelek, a gépjárművek vagy éppen a bűntettesek, illetve a szabálysértők központi nyilvántartását is. Sőt, most újabb nyilvántartást hoznak létre a hadkötelezettekről, vagy épp a katasztrófa-védelmi szolgálatosokról, csakhogy Rogán javaslata alapján ezek sem tartalmazhatnák senkinek a lakcímét.
Tóth szerint persze elképzelhető, hogy az emberek lakóhelyét kizárólag a helyi önkormányzatok tartsák nyilván, de akkor Rogánnak a fővárosi 5. kerület polgármestereként azzal kell számolnia, hogy hivatalának köztisztviselői munkaidejük nagy részében az állami szervek adatigénylési kérelmeinek tesznek majd eleget. Lehetőség lenne persze arra is, hogy a mintegy 3200 önkormányzat lakcím-adatbázisaihoz bárki közvetlenül hozzáférjen, de ez egy újabb központi lakcím-nyilvántartást jelentene.
Ráadásul világszerte irigylik éppen a mienket, hiszen például az Egyesült Államok 1100 megyéjében csak helyi adatbázisok vannak, miközben a magyar központi népesség-nyilvántartás 0,5 százalékos hibahatár alatt teljesít. Persze léteznek országok, ahol nincs központi nyilvántartás: Németországban és Svájcban helyi szintű, de kötelező a lakcímnyilvántartás, Franciaországban és Nagy-Britanniában, ahol nem kötelező, illetve nincs személyi igazolvány, egyáltalán nincs kötelező nyilvántartás. Tény ugyanakkor, hogy mind a franciák, mind a britek pont egy központi adatbázis létrehozásán dolgoznak, miközben Európa más vidékein; Norvégiától Boszniáig a legtöbb országban van valamilyen szintű összesített lakcímadatbázis.
Tóth kiemelte: lehet, hogy a központi nyilvántartás a szocializmusban alakult ki, de a nyilvántartás szüksége nem akkor merült fel, hiszen mióta csak állam létezik, azóta az embereket nyilvántartják, hiszen az állam funkcióihoz elengedhetetlenül szükséges ez.
Fontosak az adatok
- A központi népesség-nyilvántartás több mint 45 államigazgatási ágazatot szolgál ki
- Mára 0,5 százalékos hibahatár alatt teljesít, ami 10 év közigazgatási munkájának köszönhető
- Ahol Európában jelenleg nincs, ott is törekednek a kialakításán
Visszatérés a kőkorszakba
Ráadásul a jelenlegi fideszes tervek szerinti nyilvántartásból, ami nulláról indul, tehát semmilyen korábbi adatbázist nem vesz alapul, és önkéntes adatszolgáltatásra épül - abból minden ötödik ember kimarad. Egy országos nyilvántartás 0,5 százalékos hibahatárra szorítása 10 év aktív közigazgatási munka, nem lehet négyévente elvégezni. Ma a választás előtt 2 nappal lezárt választó névjegyzékben 5000 halott szerepel a választás napján. Napi 2000 ember hal ugyanis meg Magyarországon.
"El lehet képzelni, ha 15 nappal a választás előtt lezárják a névjegyzéket, hiszen lezárul a regisztráció is - 30 ezer halott szerepel majd abban a listában, amit már nem tartanak szocialista csökevénynek. Üdvözlöm Rogán Antalt" - fogalmazott Tóth. A szakértő azt is kiemelte: nem "csak" a választói névjegyzék miatt elengedhetetlen a központi lakcím- és népesség-nyilvántartás, hanem azért is, mert az ma több mint 45 államigazgatási ágazatot szolgál ki, ezek között pedig csak egy a választási. Ennek megszüntetése a kőkorszakba való visszatérés lenne a magyar államigazgatás számára - foglalta össze Tóth.
Választási listák
A választói nyilvántartások kialakulását 1848-ig biztosan vissza lehet vezetni, hiszen akkor került törvénybe az ¼ telekrésszel bíró jobbágyok választójoga - emlékeztetett Tóth Zoltán. A nemesek és a papok - akikről több nyilvántartás is rendelkezésre állt - automatikusan választójogot gyakorolhattak, az adófizetők- a juristák, azaz jogászok és a tanítók - pedig jelentkezhettek a választásra - azaz "önkéntesen regisztráltattak". A szakértő ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy a választási bizottságok visszaéltek ezzel a regisztrációs kötelezettséggel, s az ellenzékinek vélt választójogosultakat kizárták a választásból. Épp erre emlékeztetve Tóth gratulált a ma tervezett választási regisztráció kiötlőinek, akik sikeresen lemásolták az 1848-as, a demokrácia fejlődésével megbukott rendszert.
Történelemlecke Rogán Antalnak
Hogy "szocialista csökevény" lenne-e a központi nyilvántartás, arra Tóth Zoltán csak úgy reagált: üzenné Rogán úrnak, hogy az ő posztján illendő volna tudni: mióta csak állam létezik, azóta az embereket nyilvántartják, hiszen az állam funkcióihoz elengedhetetlenül szükséges ez. Már a Bibliában szerepel: a fáraó lába elé családonként, illetve családfőkként egy nyílvesszőt tettek, így nyilván tartva az adózókat. Ez a családi adózás ókori modellje lehetett - humorizált Tóth, aki részletesen ismertette, hogy a hadi- és adózási nyilvántartások miként fejlődtek egyre részletesebb adatbázisokká az évszázadok során.
Kezdetben ugyanis az adóbeszedés fő eszköze a hadsereg volt, s a beszedők finanszírozásához kellett az adó. Épp ezért a királyok először a számukra szolgáltatást nyújtok, azaz a katonák és a nemesek nyilvántartásában voltak érdekeltek. Utóbbiak aztán nemcsak címet, hanem földet is kaptak, így nem pusztán a királyok elemi érdekében állt a beazonosíthatóságuk, de a 16. század végére tömeges igény keletkezett az öröklés rendjét biztosító nyilvántartásra is.
Miután az egyházban valamilyen formábban vezették a keresztneveket, az anyakönyv bevezetése - melyről az 1563-as tridenti zsinat döntött - és annak vezetése is ott maradt. Erre a nyilvántartásra az egyházszakadás után lett nagy szükségük a felekezeteknek, elsősorban a tized miatt. Tehát szintén anyagi okokból szükség volt a nyilvántartásra. A királyi nyilvántartások pedig a nemesi birtoklevelek hamisítása miatt fejlődtek, nemcsak a kiadott címeket, de a földeket is adatbázisba gyűjtötték, tehát ekkor már létezett egyfajta lakcím-nyilvántartás, sőt, az "illetőség" is jegyezve volt - emlékeztetett Tóth.
A szakértő elmondta azt is: a földek ezután már adómérték alapjául is szolgáltak, így méreteiket és értéküket is elkezdték jegyezni, őt, a 18. században újabb elemként elkezdték nyilván-tartani a magyar állampolgárságot is, így bizonyos osztrák főurak magyar útlevelet kaphattak. Ebben az időben már világosan elkülönültek az állami szervek által vezetett nyilvántartások, s megjelentek a nemesi címeket és címereket tartalmazó könyvek is. Az állam funkció azonban bővültek, így nyilvánvaló politikai okokból már nem csak a nemesi családokat, hanem a szegényeket is azonosítani kellett. Ennek alapjául a "váltságlevelek" szolgáltak, melyek a jobbágy családok nyilvántartását jelentették. Ezeket a leveleket a települések gyűjtötték, s - miután szerepelt bennük az illetőség - helyi adók beszedésének alapjául szolgáltak.
De a települési lakcím-nyilvántartás szintén az állam, illetve a későbbi helyhatóságok adószedési funkciója miatt vált szükségessé, miközben például amint egészségügyi szolgáltatásokat kezdett el nyújtani az állam, mindenhol adatbázis épület ki az ellátottakról, a járványügyek miatt pedig a betegek lakcímét is nyilvántartották. Kialakultak a bűnügyi nyilvántartások is, melyek 3 dolgot tartalmaztak: eseményt, tárgyat és személyt - azaz a bűnözők nyilvántartásához nemcsak a személyükre, hanem az elkövetett cselekményre és annak kárára is szükség volt. De kialakultak nyilvántartások a gyermek- és gyámügyi, vagy éppen a szociális állami funkciók ellátásához is, hiszen például a munkanélküliséget a 20. század elejére már a kubikusoknak kiadott úti passzusokkal, azaz a cselédkönyvvel tartották nyilván, miközben a települések elemi érdeke volt "saját" szegényeik nyilvántartása, hiszen számukra már akkoriban szociális segélyt nyújtottak.
Az állami feladatok ellátása érdekében az anyakönyv vezetését 1896-ban államosították. Ennek ellenére az első világháború idején - központi nyilvántartás híján - nagyjából az érintettekre bízták, hogy a felhívásra bevonulnak-e. Ennek hatására 1 millió ember jelent meg a fővárosban és környékén, akiknek nyilvántartásba-vétele és a szükséges felszerelésekkel való ellátása csaknem fél évbe telt. Ezzel szemben a halottakról szólónyilvántartás már rendelkezésre állt a világháború után. Mégis, a nehézségek vezették arra az államot: az 1936-os falufelkészítési-program keretein belül vezessék be az általános sorkötelezettséget, és így az anyakönyvi folyószám (egyfajta személyi szám) alapján - amelynek alkalmazását Magyary Zoltán találta ki -mindenkit vegyenek nyilvántartásba. Magyary - akiről ma a kormány államigazgatási reformja i el van nevezve - javasolta a személyi igazolvány bevezetését is, noha arra csak 1946-ban Rákosi Mátyásék kerítettek sort.
A második világháborút követően fogalmazódott meg az igény, hogy az állam vegye számba a területén élő valamennyi polgárát, ennek érdekében vezették be a személyi igazolványt, amivel valamennyi 14 évnél idősebb személyt elláttak, és az adataikat közhiteles nyilvántartásban rögzítették. Ezt kiegészítendő az állami feladatok ellátása érdekében ágazati nyilvántartások sorát hozták létre: a honvédelmi tárca a hadkötelezetteket, más minisztériumok a jogosítvánnyal vagy útlevéllel rendelkezőket, a nyugellátásra jogosultakat, az elítélteket, az adó-, illetve társadalombiztosítás fizetésére kötelezetteket tartották nyilván.
Ám ez rettentően lelassította a folyamatokat, ráadásul drága is volt, épp ezért a '70-es évekre eljutottak odáig, hogy egy nagy állami népesség- és lakcím-nyilvántartást hoznak létre. Ekkor 45 igazgatási ágazat maga által összegyűjtött adatait egyberendezték, s kialakították a központi népesség-nyilvántartást. Ez sosem tartalmazott specifikus ágazati adatokat, például, hogy ki, mennyi adót fizet, sőt, a központin keresztül senki nem is férhetett ilyen más ágazatra tartozó adatokhoz hozzá. Nem volt benne soha semmiféle politikai adat sem - emelte ki Tóth, aki beszámolt arról is, 1985-ben jött létre az elektronikus adatbázis, amit ma népesség-nyilvántartásnak nevezünk.
Ez az abban az évben tartott választásokon még 30 százalékos hibaaránnyal működött, ami borzasztóan nagy. Ennek oka az volt, hogy több tucat város nem szerepelhetett a nyilvántartásban, miután a hadügy ezt megtiltotta, révén, hogy laktanyák vannak ezeken a helyeken. Ám évek, évtizedek alatt kiküszöbölték a hibákat, így 1995 óta 0,5 százalékos hibahatárral működik a központi népesség és lakcím-nyilvántartás Magyarországon.
Gyilkos listák is születtek
Tóth emlékeztetett arra is, politikai okokból is készültek nyilvántartások, ezek közé sorolta például az 1920-as numerus clausus révén kialakult vallási, illetve zsidó-listákat, melyek '44-re odáig "fejlődtek", hogy a deportálások alapjául szolgálhattak. Utóbbit egyébként annyira pontosan lejegyezték, hogy 3 példányban is nyilvántartották egyetlen személy haláltáborba küldését; egy példány a mai napig fellelhető a belügyminisztériumban, egy a települési jegyzőknél volt, kik kiállították a menleveleket, egyet pedig a deportáltak magukkal vittek a haláltáborokba.
Elmegyenge, a jelenlegi hatalom tagjai közt uralkodó hozzá nem értés boldog optimizmusából fakadó nyilatkozatokról van szó - értékelte lapunknak Tóth Zoltán választás és közigazgatási szakértő a Fidesz-kabinet legújabb tervét, mely szerint fel kellene számolni a központi népesség-nyilvántartást.
Legalábbis Rogán Antal az ATV-ben múlt vasárnap éppen azzal a magyarázta, miért tartja szükségesnek a Fidesz-KDNP pártszövetség az előzetes választási regisztrációt, hogy közölte: indítványt nyújt be a központi lakcímnyilvántartás eltörlésére, mivel véleménye szerint az államnak nem kell nyilvántartania senkinek a lakcímét, ezt a feladatot z önkormáztok is elvégezhetik. Úgy fogalmazott: a kötelező lakcímnyilvántartás "egy szocialista csökevény", egy maradvány abból a korszakból, amikor az állam mindent nyilvántartott a polgárairól és mindent leszabályozott. Szavai szerint bőven elegendő, ha az állam arról tart nyilván adatokat, hogy az állampolgár befizette-e az adót, vagy sem - mondta a frakcióvezető az MTI szerint. Kifejtette, a választói névjegyzék abban különbözik a kötelező nyilvántartástól, hogy az ember maga dönti el, bekerül-e egy ilyen adatbázisba, vagy sem. A regisztrációhoz a lakhely szerinti jegyzőhöz kell fordulni, ahol a helyi önkormányzat le tudja ellenőrizni a lakcímadatok helyességét. Hozzátette, hogy ha valaki nem regisztrál, akkor értelemszerűen a választási jogával sem élhet.
A frakcióvezető - szakértők szerint nyilvánvaló hozzá nem értésről tanúskodó - kijelentésére azonban nem cáfolat, hanem kontrázás érkezett a kormánytól, hiszen Lázár János miniszterelnöki államtitkár közölte: álláspontja szerint a választási regisztráció bevezetésével párhuzamosan az állam által birtokolt információ mennyiségét radikálisan csökkenteni kell. Úgy vélte: az információs önrendelkezési joghoz ilyen volumenű népesség-nyilvántartás, lakcímnyilvántartás nem tartozhat hozzá. Közölte: ezért maximálisan támogatni tudja Rogán indítványát, és a kormányon belül is azt az álláspontot képviseli, hogy az állami információbirtoklást jelentősen vissza kell metszeni.
Mindez már csak azért is meglepő, mert - mint arra a szocialista Harangozó Tamás a napokban emlékeztetett - a Fidesz-kabinet a szociális konzultáció során azért tudta a kormány eljuttatni a családokhoz Orbán Viktor fényképét, mert - épp Lázár javaslatára - törvényt alkotott arról, hogy a kormány felhasználhatja az országos személyi adat- és lakcímnyilvántartás adatait. Az MSZP frakcióvezető-helyettese az Orbán-kormány eddigi, sőt, jelenlegi törekvéseivel sem tartotta összehangolhatónak a legújabb tervet, melynek egyetlen célja, hogy a választójog csorbítására egyfajta magyarázatot adjon a Fidesz-KDNP kezébe.
Ám ez a magyarázat rendkívül drágának bizonyulhat - fogalmazott lapunknak Tóth Zoltán. A szakértő emlékeztetett: a világ szinte valamennyi államában törekednek arra, hogy a lakosság legfontosabb adatait, beleértve a lakóhelyet is, országosan egységes nyilvántartásban rögzítsék. Ráadásul ma Magyarországon több mint 45 olyan igazgatási feladat létezik, amelyhez a központi népesség-nyilvántartás adataira van szükség. Ezek közül csak egy a fideszes politikus által említett adóbeszedés, de ha az adóhatóság nem ismeri a polgárok lakcímét, hogyan veszi fel a kapcsolatot például azokkal, akiknek fizetési kötelezettsége van - tette fel a kérdést a szakértő.
"Amennyiben Rogán és Lázár urak nem akarnak adót szedni, nyugodt szívvel adják be az idevágó javaslatot" - fogalmazott Tóth, hozzátéve, a lakcím-nyilvántartás önmagában nem megszüntethető, illetve adható át az önkormányzatoknak, hiszen a központi népesség-nyilvántartásban ezzel azonosítják. Így állítják össze a nyugdíj- és egészségbiztosítási adatbázist, a személyi igazolványok, a vezetői engedélyek, az útlevelek, a gépjárművek vagy éppen a bűntettesek, illetve a szabálysértők központi nyilvántartását is. Sőt, most újabb nyilvántartást hoznak létre a hadkötelezettekről, vagy épp a katasztrófa-védelmi szolgálatosokról, csakhogy Rogán javaslata alapján ezek sem tartalmazhatnák senkinek a lakcímét.
Tóth szerint persze elképzelhető, hogy az emberek lakóhelyét kizárólag a helyi önkormányzatok tartsák nyilván, de akkor Rogánnak a fővárosi 5. kerület polgármestereként azzal kell számolnia, hogy hivatalának köztisztviselői munkaidejük nagy részében az állami szervek adatigénylési kérelmeinek tesznek majd eleget. Lehetőség lenne persze arra is, hogy a mintegy 3200 önkormányzat lakcím-adatbázisaihoz bárki közvetlenül hozzáférjen, de ez egy újabb központi lakcím-nyilvántartást jelentene.
Ráadásul világszerte irigylik éppen a mienket, hiszen például az Egyesült Államok 1100 megyéjében csak helyi adatbázisok vannak, miközben a magyar központi népesség-nyilvántartás 0,5 százalékos hibahatár alatt teljesít. Persze léteznek országok, ahol nincs központi nyilvántartás: Németországban és Svájcban helyi szintű, de kötelező a lakcímnyilvántartás, Franciaországban és Nagy-Britanniában, ahol nem kötelező, illetve nincs személyi igazolvány, egyáltalán nincs kötelező nyilvántartás. Tény ugyanakkor, hogy mind a franciák, mind a britek pont egy központi adatbázis létrehozásán dolgoznak, miközben Európa más vidékein; Norvégiától Boszniáig a legtöbb országban van valamilyen szintű összesített lakcímadatbázis.
Tóth kiemelte: lehet, hogy a központi nyilvántartás a szocializmusban alakult ki, de a nyilvántartás szüksége nem akkor merült fel, hiszen mióta csak állam létezik, azóta az embereket nyilvántartják, hiszen az állam funkcióihoz elengedhetetlenül szükséges ez.
Fontosak az adatok
- A központi népesség-nyilvántartás több mint 45 államigazgatási ágazatot szolgál ki
- Mára 0,5 százalékos hibahatár alatt teljesít, ami 10 év közigazgatási munkájának köszönhető
- Ahol Európában jelenleg nincs, ott is törekednek a kialakításán
Visszatérés a kőkorszakba
Ráadásul a jelenlegi fideszes tervek szerinti nyilvántartásból, ami nulláról indul, tehát semmilyen korábbi adatbázist nem vesz alapul, és önkéntes adatszolgáltatásra épül - abból minden ötödik ember kimarad. Egy országos nyilvántartás 0,5 százalékos hibahatárra szorítása 10 év aktív közigazgatási munka, nem lehet négyévente elvégezni. Ma a választás előtt 2 nappal lezárt választó névjegyzékben 5000 halott szerepel a választás napján. Napi 2000 ember hal ugyanis meg Magyarországon.
"El lehet képzelni, ha 15 nappal a választás előtt lezárják a névjegyzéket, hiszen lezárul a regisztráció is - 30 ezer halott szerepel majd abban a listában, amit már nem tartanak szocialista csökevénynek. Üdvözlöm Rogán Antalt" - fogalmazott Tóth. A szakértő azt is kiemelte: nem "csak" a választói névjegyzék miatt elengedhetetlen a központi lakcím- és népesség-nyilvántartás, hanem azért is, mert az ma több mint 45 államigazgatási ágazatot szolgál ki, ezek között pedig csak egy a választási. Ennek megszüntetése a kőkorszakba való visszatérés lenne a magyar államigazgatás számára - foglalta össze Tóth.
Választási listák
A választói nyilvántartások kialakulását 1848-ig biztosan vissza lehet vezetni, hiszen akkor került törvénybe az ¼ telekrésszel bíró jobbágyok választójoga - emlékeztetett Tóth Zoltán. A nemesek és a papok - akikről több nyilvántartás is rendelkezésre állt - automatikusan választójogot gyakorolhattak, az adófizetők- a juristák, azaz jogászok és a tanítók - pedig jelentkezhettek a választásra - azaz "önkéntesen regisztráltattak". A szakértő ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy a választási bizottságok visszaéltek ezzel a regisztrációs kötelezettséggel, s az ellenzékinek vélt választójogosultakat kizárták a választásból. Épp erre emlékeztetve Tóth gratulált a ma tervezett választási regisztráció kiötlőinek, akik sikeresen lemásolták az 1848-as, a demokrácia fejlődésével megbukott rendszert.
Történelemlecke Rogán Antalnak
Hogy "szocialista csökevény" lenne-e a központi nyilvántartás, arra Tóth Zoltán csak úgy reagált: üzenné Rogán úrnak, hogy az ő posztján illendő volna tudni: mióta csak állam létezik, azóta az embereket nyilvántartják, hiszen az állam funkcióihoz elengedhetetlenül szükséges ez. Már a Bibliában szerepel: a fáraó lába elé családonként, illetve családfőkként egy nyílvesszőt tettek, így nyilván tartva az adózókat. Ez a családi adózás ókori modellje lehetett - humorizált Tóth, aki részletesen ismertette, hogy a hadi- és adózási nyilvántartások miként fejlődtek egyre részletesebb adatbázisokká az évszázadok során.
Kezdetben ugyanis az adóbeszedés fő eszköze a hadsereg volt, s a beszedők finanszírozásához kellett az adó. Épp ezért a királyok először a számukra szolgáltatást nyújtok, azaz a katonák és a nemesek nyilvántartásában voltak érdekeltek. Utóbbiak aztán nemcsak címet, hanem földet is kaptak, így nem pusztán a királyok elemi érdekében állt a beazonosíthatóságuk, de a 16. század végére tömeges igény keletkezett az öröklés rendjét biztosító nyilvántartásra is.
Miután az egyházban valamilyen formábban vezették a keresztneveket, az anyakönyv bevezetése - melyről az 1563-as tridenti zsinat döntött - és annak vezetése is ott maradt. Erre a nyilvántartásra az egyházszakadás után lett nagy szükségük a felekezeteknek, elsősorban a tized miatt. Tehát szintén anyagi okokból szükség volt a nyilvántartásra. A királyi nyilvántartások pedig a nemesi birtoklevelek hamisítása miatt fejlődtek, nemcsak a kiadott címeket, de a földeket is adatbázisba gyűjtötték, tehát ekkor már létezett egyfajta lakcím-nyilvántartás, sőt, az "illetőség" is jegyezve volt - emlékeztetett Tóth.
A szakértő elmondta azt is: a földek ezután már adómérték alapjául is szolgáltak, így méreteiket és értéküket is elkezdték jegyezni, őt, a 18. században újabb elemként elkezdték nyilván-tartani a magyar állampolgárságot is, így bizonyos osztrák főurak magyar útlevelet kaphattak. Ebben az időben már világosan elkülönültek az állami szervek által vezetett nyilvántartások, s megjelentek a nemesi címeket és címereket tartalmazó könyvek is. Az állam funkció azonban bővültek, így nyilvánvaló politikai okokból már nem csak a nemesi családokat, hanem a szegényeket is azonosítani kellett. Ennek alapjául a "váltságlevelek" szolgáltak, melyek a jobbágy családok nyilvántartását jelentették. Ezeket a leveleket a települések gyűjtötték, s - miután szerepelt bennük az illetőség - helyi adók beszedésének alapjául szolgáltak.
De a települési lakcím-nyilvántartás szintén az állam, illetve a későbbi helyhatóságok adószedési funkciója miatt vált szükségessé, miközben például amint egészségügyi szolgáltatásokat kezdett el nyújtani az állam, mindenhol adatbázis épület ki az ellátottakról, a járványügyek miatt pedig a betegek lakcímét is nyilvántartották. Kialakultak a bűnügyi nyilvántartások is, melyek 3 dolgot tartalmaztak: eseményt, tárgyat és személyt - azaz a bűnözők nyilvántartásához nemcsak a személyükre, hanem az elkövetett cselekményre és annak kárára is szükség volt. De kialakultak nyilvántartások a gyermek- és gyámügyi, vagy éppen a szociális állami funkciók ellátásához is, hiszen például a munkanélküliséget a 20. század elejére már a kubikusoknak kiadott úti passzusokkal, azaz a cselédkönyvvel tartották nyilván, miközben a települések elemi érdeke volt "saját" szegényeik nyilvántartása, hiszen számukra már akkoriban szociális segélyt nyújtottak.
Az állami feladatok ellátása érdekében az anyakönyv vezetését 1896-ban államosították. Ennek ellenére az első világháború idején - központi nyilvántartás híján - nagyjából az érintettekre bízták, hogy a felhívásra bevonulnak-e. Ennek hatására 1 millió ember jelent meg a fővárosban és környékén, akiknek nyilvántartásba-vétele és a szükséges felszerelésekkel való ellátása csaknem fél évbe telt. Ezzel szemben a halottakról szólónyilvántartás már rendelkezésre állt a világháború után. Mégis, a nehézségek vezették arra az államot: az 1936-os falufelkészítési-program keretein belül vezessék be az általános sorkötelezettséget, és így az anyakönyvi folyószám (egyfajta személyi szám) alapján - amelynek alkalmazását Magyary Zoltán találta ki -mindenkit vegyenek nyilvántartásba. Magyary - akiről ma a kormány államigazgatási reformja i el van nevezve - javasolta a személyi igazolvány bevezetését is, noha arra csak 1946-ban Rákosi Mátyásék kerítettek sort.
A második világháborút követően fogalmazódott meg az igény, hogy az állam vegye számba a területén élő valamennyi polgárát, ennek érdekében vezették be a személyi igazolványt, amivel valamennyi 14 évnél idősebb személyt elláttak, és az adataikat közhiteles nyilvántartásban rögzítették. Ezt kiegészítendő az állami feladatok ellátása érdekében ágazati nyilvántartások sorát hozták létre: a honvédelmi tárca a hadkötelezetteket, más minisztériumok a jogosítvánnyal vagy útlevéllel rendelkezőket, a nyugellátásra jogosultakat, az elítélteket, az adó-, illetve társadalombiztosítás fizetésére kötelezetteket tartották nyilván.
Ám ez rettentően lelassította a folyamatokat, ráadásul drága is volt, épp ezért a '70-es évekre eljutottak odáig, hogy egy nagy állami népesség- és lakcím-nyilvántartást hoznak létre. Ekkor 45 igazgatási ágazat maga által összegyűjtött adatait egyberendezték, s kialakították a központi népesség-nyilvántartást. Ez sosem tartalmazott specifikus ágazati adatokat, például, hogy ki, mennyi adót fizet, sőt, a központin keresztül senki nem is férhetett ilyen más ágazatra tartozó adatokhoz hozzá. Nem volt benne soha semmiféle politikai adat sem - emelte ki Tóth, aki beszámolt arról is, 1985-ben jött létre az elektronikus adatbázis, amit ma népesség-nyilvántartásnak nevezünk.
Ez az abban az évben tartott választásokon még 30 százalékos hibaaránnyal működött, ami borzasztóan nagy. Ennek oka az volt, hogy több tucat város nem szerepelhetett a nyilvántartásban, miután a hadügy ezt megtiltotta, révén, hogy laktanyák vannak ezeken a helyeken. Ám évek, évtizedek alatt kiküszöbölték a hibákat, így 1995 óta 0,5 százalékos hibahatárral működik a központi népesség és lakcím-nyilvántartás Magyarországon.
Gyilkos listák is születtek
Tóth emlékeztetett arra is, politikai okokból is készültek nyilvántartások, ezek közé sorolta például az 1920-as numerus clausus révén kialakult vallási, illetve zsidó-listákat, melyek '44-re odáig "fejlődtek", hogy a deportálások alapjául szolgálhattak. Utóbbit egyébként annyira pontosan lejegyezték, hogy 3 példányban is nyilvántartották egyetlen személy haláltáborba küldését; egy példány a mai napig fellelhető a belügyminisztériumban, egy a települési jegyzőknél volt, kik kiállították a menleveleket, egyet pedig a deportáltak magukkal vittek a haláltáborokba.
0 Megjegyzések