1875. október 8-án született Tormay Cécile, aki mielőtt átvehette volna az írói Nobel-díjat, elhunyt. Az írói Nobel-díjat viszont posztumusz nem lehet megkapni. Pedig megérdemelte volna… Napjainkban emléktábláját újabban a hasonló gaztettekből sportot űzők sűrűn vörös festékkel locsolják le. Pedig ha valaki nem volt vörös, az Tormay Cécile… 

Tormay remekeit a mai napig hallgatás rejtegeti. Pedig ő az a magyar írónő, akit már 1936-ban Nobel-díjra jelöltek! Nagy esélye volt rá, hogy megkapja. Ha rágalmazói nem kergetik a halálba... Ám azóta sincs nyugta, sírját áthelyezték, szobrát összetörték. 90 éve őrködnek írásai fölött az ön- és kijelölt cenzorok. 

A holttá nyilvánított papírlapok csendben tűrnek, de egyszer elérkezik feltámadásuk ideje. De ki az a Tormay Cécile? A századelőn az öt nyelven folyékonyan beszélő írónő a leghíresebb firenzei és párizsi irodalmi szalonok kedvence. 1911-ben megjelenik első regénye, az Emberek a kövek között, mely akkora siker, hogy rögtön hat nyelvre lefordítják. 

A régi ház című regényével nemzetközi hírnevet és az MTA Péczely díját nyeri el. 1919-ben megalakítja a legsikeresebb magyar civilszervezetet, a MANSZ-ot a haza a család, a vallás védelmére. Taglétszámuk nemsokára elérte az egymilliót! Nem csoda, hogy a kommunisták az elsők közt akarják likvidálni. Bujkál. Vele együtt naplója, a Bujdosó könyv, amit mindenkinek olvasnia kell! Nem nehéz: lebilincselő… 

Tormay Cécile a keresztény nemzeti gondolat útnak indítója. Klebelsberg Kunó ragaszkodik ahhoz, hogy a Napkelet folyóirat szerkesztője Tormay legyen. Az 1923-ban induló remek folyóirat legalább olyan színvonalas, mint a Nyugat. Írói többek közt Áprily, Jékely, Reményik, Tamás, Sík Sándor, Mécs László, Makkai, Szekfű. Németh László, Pilinszky, Hamvas, Kolozsvári Grandpierre is itt kezdi. 1935-ben a Népszövetség Tormayt hívja legmagasabb rangú bizottsága élére! 

Diplomatának és szónoknak is rendkívüli. Az ősi küldött trilógiáját már nem fejezheti be. Regényei újra megvásárolhatók és olvashatók a www.geocities.com/tormayc honlapon. Így is kevesen és alig ismerjük. Pedig egykori népszerűsége a külföldön publikált magyar írók közül csak a legnagyobbakhoz mérhető. 

A legnagyobb francia és német kiadók írásai kizárólagos kiadásának jogáért versengtek. Anatole France óriási jövőt jósolt neki. Európa legnagyobb írói között a helye! De mindenképpen a polcán s még inkább a lelkében kell őriznie mondatait mindenkinek, aki magyar…” (Forrás: Jobbágy Éva, karpathaza.hu) Rövid részlet a Bujdosó könyvből: „1919. november 28: A végek tiltakozása elhangzott és a tragikus fényesség belealudt a sötétségbe. 

Amíg a nemzetrontók (Károlyi Mihály, Kun Béla és tettestársaik – F. I.) kezében van a hatalom, így is lesz ez mindig! A kormány milliókat adott az erdélyi oláhoknak, és adott nekik magyar katonáktól elvett temérdek fegyvert is, míg a székelyeket és a magyarságot verejtékes rémületben fegyvertelenül hagyja az életére törő ellenség között. 

Károlyi mindenkit támogat velünk szemben. Ma, hogy szolgálaton voltam a Keleti pályaudvaron, lázasan különvonatokat állítottak össze. Gyulafehérvárott az izgatók oláh nemzetgyűlést hívnak össze, mely – úgy hírlik – önhatalmúlag ki fogja mondani Erdély és sok magyar vármegye elszakadását. A magyar kormány pedig a gyűlésre utazók kényelmére különvonatokat ajánl fel… Olyan az egész, mintha torzan, aljasan vigyorogna valami a haldoklás felett. Emlékeztető: „Várni asszonyok sorsa! 

De mialatt várnak a magyar asszonyok, ki-kinézve a tenger pusztaságra, megtanulták, hogy ne csak a maguk házának szőjenek, hanem mindenkinek, aki magyar, árva gyermekeknek is, hontalan diákoknak, betegeknek, szenvedőknek is, megtanulták, hogy ne kényes selyemszállal öltögessenek, de szegény néphez illő erős szállal szőjenek, míg visszavárják azt, akit a világon a legjobban szeretnek: a hazatérő Nagy-Magyarországot.” (Tormay Cécile: Füves könyv)