Erdélyi szigethegységi polgármesterek egy csoportja úgy két hete mindent elkövetnek, hogy meggyőzzék a Fehér Megyei Tanácsot, a december 9-i parlamenti választással azonos napon írjon ki népszavazást a verespataki bányaterv sorsáról. Egy ilyen lépés egyetlen célja azonban szigorúan reklámjellegű, amit ezúttal közpénzből fedeznének. Törvényi szempontból egy ilyenfajta népszavazás eredménye (bármi lenne is az), több okból sem jár majd semmilyen hatással.
A verespataki terv nemcsak helyi, vagy országos hatású és kockázatos, hanem határokon átnyúlóan, ezért az európai jogrend konzultálásokat írt elő minden országgal, melyet az érinthet. Ezért egyes szigethegységi községek polgármesterei és lakói NEM dönthetnek más települések, vagy éppenséggel országok lakóinak nevében a terv kockázatainak vállalásáról. Tehát a környezeti hatás területét illetően, egy adott esetben megkonzultálandó lakosság sokkal nagyobb, mint a néhány település lakói.
A verespataki kulturális örökség szempontjából a döntésnek (implicit módon a lakossági konzultálásnak) szintén országosnak kell lennie. Verespataknak A és B besorolású, pontosabban országos és egyetemes értékű történelmi műemlékei vannak. Ezen műemlékek értékének törvény általi minősítésén túl, számatlan szakértők, illetve nemzeti és nemzetközi intézmények (Országos Történelmi Műemlékbizottság, Román Akadémia, Építészek Rendje és Szövetsége, Europa Nostra, ICOMOS – UNESCO-nak jelentő szerv stb.) rámutattak arra, hogy Verespatak összességében egy egyetemes értékű kulturális helyszín, mely érdemes az UNESCO általi nyilvántartásba vételre. Az ezzel kapcsolatos lépések megakadályozása a volt (és jelenlegi) művelődési miniszterek részéről érkezik, akik visszaélő módon hagyták figyelmen kívül a szakértők véleményét. Egy nemzeti és egyetemes értékű örökség megsemmisítésének döntését NEM lehet helyi szinten meghozni.
Verespatak gazdasági szempontból csak egyike azoknak a bányatelepüléseknek, melyeken cianidos aranykitermelést terveznek. A feltárási és kitermelési engedélyekkel rendelkező övezetek és települések több megyét lefednek (szinte egész Erdélyben és a Bánságban: Arad, Krassó-Szörény, Hunyad, Fehér, Bihar, Máramaros megyék). Az arany kitermelésének (a felhasznált technológiától és a társadalmi és kockázati költségek viselésétől az állam valós hasznáig) egy nemzeti stratégia részét kell képeznie, így nem lehet egy „helyi döntés”.
Mindezeken túlmenően egy helyi közösség NEM dönthet arról, hogy kisajátítja a területüket és a házukat egy magáncégnek átadni nem akaró tulajdonosokat. Nemcsak azért, mert a tulajdonjogot védi az alkotmány, hanem azért sem, mert abszolút abszurd helyzetet generálna. Egy olyan precedens jönne létre, melynek alapján minden alkalommal, amikor egy esetleges többség ráveti a szemét egy kisebbség ingatlan és ingó vagyontárgyaira, azokat népszavazással megszerezhetné azzal az egyetlen indokkal, hogy „többen vannak”. Ezzel kapcsolatosan megengedem magamnak, hogy Băsescu urat idézzem: egy ilyenfajta helyzet a legtisztább bolsevizmus lenne.
Következésképpen: egy néhány verespataki településen a bányatervről tartott népszavazásnak még konzultatív relevanciája sem lenne. Azok a törvények és normák, melyeket azért sértenének meg, hogy az RMGC-sek terve beindulhasson (amiért különben a tervet leállították), nemzeti és európai törvények és normák. Egy helyi közösség megkonzultálása (bármi lenne a szavazás eredménye) semmilyen módon nem befolyásolhat nemzeti és európai törvényeket és normákat.
Meggyőződésem, hogy a helyi népszavazás „ötlete” nem azoknak a polgármestereknek és megyei tanácsnokoknak a fejében született meg, akik most egy ilyen aberrációt támogatnak. Mint ahogy arról is meg vagyok győződve, hogy úgy a polgármesterek és megyei tanácsnokok, mint ahogy az „ötletet” megszülők is ismerik az összes fentebb bemutatott dolgot és egy helyi népszavazás totális irrelevanciáját. Ilyen körülmények között felmerül a kérdés: „Miért kezdtek ebbe bele?”. A válasz pedig eléggé egyszerű: reklámért (ahogy arra már korábban is rámutattam, az RMGX minden áron azt próbálja mímelni, hogy tervüknek széles közösségi támogatása van). Csakhogy néhány hónapja az RMGC reklámra szánt pénzes zsákja meglehetősen üres. A helyi népszavazás megrendezése abszolút tökéletes alkalom lenne (az RMGC számára), hogy a reklámüzeneteit KÖZPÉNZEN juttassa el. És nemcsak a népszavazás megtartásához szükséges összegekről van szó, hanem minden „tájékoztatási” és „szavazásra mozgósítási” költségről (plakátok, szórólapok, újságok, rádió- és tévéműsorok stb.), melyeket közösségi költségvetésekből lehetne elszámolni. Mert, nem igaz?, egy népszavazás esetén a helyi és a megyei tanácsok számára nem csak lehetőség, de éppenséggel kötelesség „tájékoztatni” és „mozgósítani” a szavazókat. Minden ezzel járó költség állásával.
Egy jogi szempontból teljesen irreleváns, még csak konzultatív értékkel sem rendelkező (nemzeti törvényeket és európai normákat nem lehet néhány község megkonzultálásával megváltoztatni) helyi népszavazás Verespatak esetében csak egy közpénzből elszámolt PR- és reklámgyakorlat lenne az RMGC számára. Újra bebizonyítva (ha még szükség volt rá), hogy ki nyer és ki viseli a veszteségeket a Verespatak-ügyletben
A verespataki kulturális örökség szempontjából a döntésnek (implicit módon a lakossági konzultálásnak) szintén országosnak kell lennie. Verespataknak A és B besorolású, pontosabban országos és egyetemes értékű történelmi műemlékei vannak. Ezen műemlékek értékének törvény általi minősítésén túl, számatlan szakértők, illetve nemzeti és nemzetközi intézmények (Országos Történelmi Műemlékbizottság, Román Akadémia, Építészek Rendje és Szövetsége, Europa Nostra, ICOMOS – UNESCO-nak jelentő szerv stb.) rámutattak arra, hogy Verespatak összességében egy egyetemes értékű kulturális helyszín, mely érdemes az UNESCO általi nyilvántartásba vételre. Az ezzel kapcsolatos lépések megakadályozása a volt (és jelenlegi) művelődési miniszterek részéről érkezik, akik visszaélő módon hagyták figyelmen kívül a szakértők véleményét. Egy nemzeti és egyetemes értékű örökség megsemmisítésének döntését NEM lehet helyi szinten meghozni.
Verespatak gazdasági szempontból csak egyike azoknak a bányatelepüléseknek, melyeken cianidos aranykitermelést terveznek. A feltárási és kitermelési engedélyekkel rendelkező övezetek és települések több megyét lefednek (szinte egész Erdélyben és a Bánságban: Arad, Krassó-Szörény, Hunyad, Fehér, Bihar, Máramaros megyék). Az arany kitermelésének (a felhasznált technológiától és a társadalmi és kockázati költségek viselésétől az állam valós hasznáig) egy nemzeti stratégia részét kell képeznie, így nem lehet egy „helyi döntés”.
Mindezeken túlmenően egy helyi közösség NEM dönthet arról, hogy kisajátítja a területüket és a házukat egy magáncégnek átadni nem akaró tulajdonosokat. Nemcsak azért, mert a tulajdonjogot védi az alkotmány, hanem azért sem, mert abszolút abszurd helyzetet generálna. Egy olyan precedens jönne létre, melynek alapján minden alkalommal, amikor egy esetleges többség ráveti a szemét egy kisebbség ingatlan és ingó vagyontárgyaira, azokat népszavazással megszerezhetné azzal az egyetlen indokkal, hogy „többen vannak”. Ezzel kapcsolatosan megengedem magamnak, hogy Băsescu urat idézzem: egy ilyenfajta helyzet a legtisztább bolsevizmus lenne.
Következésképpen: egy néhány verespataki településen a bányatervről tartott népszavazásnak még konzultatív relevanciája sem lenne. Azok a törvények és normák, melyeket azért sértenének meg, hogy az RMGC-sek terve beindulhasson (amiért különben a tervet leállították), nemzeti és európai törvények és normák. Egy helyi közösség megkonzultálása (bármi lenne a szavazás eredménye) semmilyen módon nem befolyásolhat nemzeti és európai törvényeket és normákat.
Meggyőződésem, hogy a helyi népszavazás „ötlete” nem azoknak a polgármestereknek és megyei tanácsnokoknak a fejében született meg, akik most egy ilyen aberrációt támogatnak. Mint ahogy arról is meg vagyok győződve, hogy úgy a polgármesterek és megyei tanácsnokok, mint ahogy az „ötletet” megszülők is ismerik az összes fentebb bemutatott dolgot és egy helyi népszavazás totális irrelevanciáját. Ilyen körülmények között felmerül a kérdés: „Miért kezdtek ebbe bele?”. A válasz pedig eléggé egyszerű: reklámért (ahogy arra már korábban is rámutattam, az RMGX minden áron azt próbálja mímelni, hogy tervüknek széles közösségi támogatása van). Csakhogy néhány hónapja az RMGC reklámra szánt pénzes zsákja meglehetősen üres. A helyi népszavazás megrendezése abszolút tökéletes alkalom lenne (az RMGC számára), hogy a reklámüzeneteit KÖZPÉNZEN juttassa el. És nemcsak a népszavazás megtartásához szükséges összegekről van szó, hanem minden „tájékoztatási” és „szavazásra mozgósítási” költségről (plakátok, szórólapok, újságok, rádió- és tévéműsorok stb.), melyeket közösségi költségvetésekből lehetne elszámolni. Mert, nem igaz?, egy népszavazás esetén a helyi és a megyei tanácsok számára nem csak lehetőség, de éppenséggel kötelesség „tájékoztatni” és „mozgósítani” a szavazókat. Minden ezzel járó költség állásával.
Egy jogi szempontból teljesen irreleváns, még csak konzultatív értékkel sem rendelkező (nemzeti törvényeket és európai normákat nem lehet néhány község megkonzultálásával megváltoztatni) helyi népszavazás Verespatak esetében csak egy közpénzből elszámolt PR- és reklámgyakorlat lenne az RMGC számára. Újra bebizonyítva (ha még szükség volt rá), hogy ki nyer és ki viseli a veszteségeket a Verespatak-ügyletben
0 Megjegyzések