A rendszeres kapcsolattartás és az egységes nemzetpolitika a Kárpát-medencei magyar ifjúság célja. A Fidelitas (a Fidesz ifjúsági tagozata) szervezésében megvalósult konferencián a rendező és az IKSZ (a KDNP ifjúsági társszervezete) mellett a jelentős határontúli ifjúsági szervezetek vettek részt.
Surján László vitaindító beszédében közkeletű, mégis némileg tabuként kezelt kérdésekkel nyitott. Tényként rögzítette a jelentős magyar népességű államok részéről fennálló, körmönfont, rejtett beolvasztó törekvéseket. Mint mondta: „tagadják ugyan, de ez így van". Az egyik ilyen törekvés szerinte a határontúli magyarok túl szűkre szabott intézményrendszere, amelyet csak a magyarországi tanulás lehetősége enyhít némileg. „A magyar állampolgárok adóit határontúli magyarok oktatására költeni helyes, de finoman elvárható, hogy ez a szülőföldjükön megmaradást szolgálja" – vázolta a magyarországi álláspontot.
Figyelemre érdemes, hogy a határontúli magyarok gazdasági bázisa, pénzügyi ereje ma jóval gyengébb, mint a két világháború között volt. Kiemelte, hogy a krízis felhívás a változásra – alkalom, amellyel élni lehet. Ehhez kapcsolódva hívta fel a figyelmet a Kárpát-medencére mint gazdasági fogalomra. Mint mondta, ez a terület gazdasági egység volt, szétdarabolták ugyan, de az adottságai továbbra is megvannak, és ebben óriási lehetőségek rejlenek számunkra.
A vitaindítót követő kerekasztal-beszélgetésen Gulyás Gergely, a Fidesz országgyűlési képviselője a nemzetpolitikai ügyekben követendő, politikai irányzatoktól független nemzeti minimum létrehozását sürgette. Bíró Albert, a Rákóczi Szövetség elnökségi tagja szerint az okoz komoly gondot, hogy a magyar kisebbségek még azokkal a jogokkal sincsenek tisztában, amelyek megilletik őket. Megoldásként a kisebbségi jogok iskolai tanítását javasolta. Nagy Bercel, a Nemzetpolitikai Államtitkárság titkárságvezetője szintén az egységes Kárpát-medencei gazdasági tér kialakítását említette fő feladatként.
A konferencia záró részén maguk az ifjúsági szervezetek tartottak kötetlen megbeszélést. A bemutatkozások során Samu István, a Via Nova nemzetpolitikáért felelős elnökhelyettese elmondta, hogy Felvidéken a merészség, illetve a valós szándék hiánya miatt nincs hatékony magyar érdekképviselet. Emiatt nincs egységes nemzeti minimum sem, a Via Nova pedig ezt az űrt akarja kitölteni. Csonka Ákos, a Via Nova nemzetpolitikai kabinetvezetője felszólalásában a kormány nyomásgyakorlását kérte azon magyar vállalatokra, amelyek a határontúli területek piacán is jelen vannak. Ennek lényege, hogy alkalmazzák a kétnyelvűséget, a saját nyelve mellett az államnyelvet is beszélő, magyar munkaerőt pedig részesítsék előnyben.
A küldöttek tartalmas vitát folytattak a kisebbségi önrendelkezés lehetséges irányairól. Ehhez nagyban hozzájárultak a délvidéki résztvevők, akik beszámoltak a vajdasági kulturális autonómiáról és annak hiányosságairól. A konferencia végén egy záródokumentumot fogadtak el, amely rögzíti a határontúli magyarok feltétlen jogát az anyanyelvhasználathoz, az anyanyelvi oktatáshoz és a kétnyelvű közigazgatáshoz. Határoztak egy „online riadólánc" életre hívásáról is. Ez gyors tájékoztatást és közös nyilvános ellenállást tesz lehetővé, ha bárhol magyarellenes atrocitás történne.
Figyelemre érdemes, hogy a határontúli magyarok gazdasági bázisa, pénzügyi ereje ma jóval gyengébb, mint a két világháború között volt. Kiemelte, hogy a krízis felhívás a változásra – alkalom, amellyel élni lehet. Ehhez kapcsolódva hívta fel a figyelmet a Kárpát-medencére mint gazdasági fogalomra. Mint mondta, ez a terület gazdasági egység volt, szétdarabolták ugyan, de az adottságai továbbra is megvannak, és ebben óriási lehetőségek rejlenek számunkra.
A vitaindítót követő kerekasztal-beszélgetésen Gulyás Gergely, a Fidesz országgyűlési képviselője a nemzetpolitikai ügyekben követendő, politikai irányzatoktól független nemzeti minimum létrehozását sürgette. Bíró Albert, a Rákóczi Szövetség elnökségi tagja szerint az okoz komoly gondot, hogy a magyar kisebbségek még azokkal a jogokkal sincsenek tisztában, amelyek megilletik őket. Megoldásként a kisebbségi jogok iskolai tanítását javasolta. Nagy Bercel, a Nemzetpolitikai Államtitkárság titkárságvezetője szintén az egységes Kárpát-medencei gazdasági tér kialakítását említette fő feladatként.
A konferencia záró részén maguk az ifjúsági szervezetek tartottak kötetlen megbeszélést. A bemutatkozások során Samu István, a Via Nova nemzetpolitikáért felelős elnökhelyettese elmondta, hogy Felvidéken a merészség, illetve a valós szándék hiánya miatt nincs hatékony magyar érdekképviselet. Emiatt nincs egységes nemzeti minimum sem, a Via Nova pedig ezt az űrt akarja kitölteni. Csonka Ákos, a Via Nova nemzetpolitikai kabinetvezetője felszólalásában a kormány nyomásgyakorlását kérte azon magyar vállalatokra, amelyek a határontúli területek piacán is jelen vannak. Ennek lényege, hogy alkalmazzák a kétnyelvűséget, a saját nyelve mellett az államnyelvet is beszélő, magyar munkaerőt pedig részesítsék előnyben.
A küldöttek tartalmas vitát folytattak a kisebbségi önrendelkezés lehetséges irányairól. Ehhez nagyban hozzájárultak a délvidéki résztvevők, akik beszámoltak a vajdasági kulturális autonómiáról és annak hiányosságairól. A konferencia végén egy záródokumentumot fogadtak el, amely rögzíti a határontúli magyarok feltétlen jogát az anyanyelvhasználathoz, az anyanyelvi oktatáshoz és a kétnyelvű közigazgatáshoz. Határoztak egy „online riadólánc" életre hívásáról is. Ez gyors tájékoztatást és közös nyilvános ellenállást tesz lehetővé, ha bárhol magyarellenes atrocitás történne.
0 Megjegyzések