A bársonyos, vagy fehér mályvának is nevezett orvosi ziliz vadon főként Közép-Európában fordul elő, de elterjedési területe Észak-Afrikától Dél-Szibériáig húzódik. 

Nyugat-Európában régebben gyakori növény volt sós, nyirkos talajokon. Németországban ritka, vadon élő állományai védetté vannak nyilvánítva. Hazánkban gyakran fordul elő nedves réteken, folyó menti ártereken, szikeseken, ligetekben, nedves réteken. 

Az orvosi ziliz - Althaea officinalis - mályvafélék családjába tartozik, évelő, molyhos levélzetű, hajtásai 2 méterre is megnőnek, szárai szinte alig ágaznak el. Ezeken ülnek a 3-5 karéjú, fogazott szélű, szív alakú levelek. Nyáron hozza a levelek hónaljában halvány rózsaszín, vagy fehér, ötszirmú sötétlila porzójú virágait. Toktermései korong alakúak, édeskés ízű, karó alakú gyökerei 40-50 cm mélyre hatolnak a talajba. Ebben vannak az értékes nyálkaanyagok. 

 A mályvarózsát (Alcea rosea, korábban Althaea rosea) rokonához hasonlóan használják a természetgyógyászatban. Virágai többféle színben pompáznak: rózsaszín, bíbor, fehér, mélyvörös, sárga. Napos nyirkos helyeket, tápanyagban gazdag, gyökerei miatt a mélyrétegű talajokat kedveli. Legegyszerűbb, ha fiatal növényt szerzünk be és kora tavasszal kiültetjük a kertünkben. Az idősebb növényeket tőosztással szaporítjuk, de magvetéssel is próbálkozhatunk. 

A magvakat kora tavasszal ültessük üvegházakba, vagy ládákba rakva, tegyük az ablakpárkányra. A palántákat fokozatosan szoktassuk a szabadföldi élethez és csak a májusi fagyok után ültessük ki a végleges helyükre. Mivel terebélyesre nőnek, ügyeljünk a megfelelő tő távolságra. Tavasszal adjunk a növénynek megfelelő tápanyagot vagy komposztot. Száraz időben rendszeresen öntözzük, télire vágjuk vissza a töveket. 

A gyökereket ősszel ássuk ki, (ekkor magasabb a nyálkaanyag tartalma), hámozzuk meg és vágjuk fel apró darabokra, majd sütőben 40-50 C fokon szárítsuk szilárdra. Szellős száraz helyen tároljuk, a leveleket és a virágokat és a leveleket frissen gyűjtsük be. Gyógyító erejét már Nagy Károly is ismerte, nagy becsben tartotta ezt a növényt. A birodalma egész területén ezt a növény termesztette. Az orvosi ziliz tudományos neve is az ógörög althein, gyógyítani szóból ered. A 17. században, tejben főzött zilizzel gyógyították a hasmenést. 

A zilizgyökér ma is fontos alkotórésze a köhögés elleni teakeveréknek és a szirupnak. A gyökerek vizes kivonatát és a levelekből készített forrázatot különböző emésztési zavarokra, köhögésre, rekedtségre alkalmazzák. A zilizlevélből készített pép sebgyógyító hatású, bőrre kenve megnyugtatja az irritált bőrt. Fiatal leveleit, zsenge hajtásait pedig apróra összevágva, saláták készítéséhez használhatjuk. A falusi kertekben a ház fala mentén szépen mutat, virágai vázában is sokáig frissek maradnak. 

 Próbáld ki köhögés ellen a ziliz gyökérteát! 2 teáskanálnyi apróra vágott zilizgyökeret adjunk 1 liter hideg vízhez és hagyjuk állni 5-6 órán keresztül. Időnként kevergessük meg, majd vászonruhán, szűrjük le, egy kicsit melegítsük meg és kortyolgassunk belőle. Gyomor és bélpanaszokra is készítsünk teafőzetet. 2 teáskanálnyi zilizlevelet forrázunk le 1 liter vízzel, 10 percig hagyjuk állni, majd szűrjük le, ízesítés nélkül fogyasszuk.