Sokan emlékeznek még az orotvai Csibi Imre bácsira: a halasági ember kenőcséért messze földről is ellátogattak a Hargita megyei kis faluba, Orotvára. 

Hargita megye északi részén, a Gyergyói-havasok peremén elterülő Orotván élt a népi gyógyász, aki már több mint tíz éve elköltözött az élők sorából. Hagyatékát, a minden búra, bajra jótékonyan ható gyógynövényszármazékok készítésének tudományát családja élteti tovább. Fátyolos levegőn át szűrődő napsugarak teszik élénkebbé a kikericstől lila színben játszó domboldalt a szeptemberi őszben. 

A festői látvány tovább fokozódik, amikor a tetőről hirtelen előtárul a völgy, s a benne húzódó házak sora: a sokak által a világ legszebb településeként számon tartott Orotva, ahol a házak a völgyben leszaladó Orotva-patak két oldalára épültek. Az alig több, mint 500 lelket számláló falut a csend, a nyugalom lengi körül, csak az iskolából kiszűrődő gyermekhangok jelzik: a mese – valóság. A falun hosszan húzódó út a hegyre, azon át pedig Borszékre vezet, de mielőtt az erdő alá érne, még tartogat megálljt parancsoló látványt. Gyógyászat a kapun belül Balról takaros parasztház, tornáca roskadásig muskátlival, kertje is csupa-csupa virág. A kapu nyitva. Aki itt belép, senki nem idegen, mindenkit ismerősként fogad a ház asszonya, Csibi Anna néni. 

Nem kérdezi, kik vagyunk, az „Isten hozta” után nem is ugrál körül, csak közli: áll rendelkezésünkre, de sok a dolog, nem hagyhatja abba. A csűr előtt ül kicsi széken, előtte hatalmas halomban illatozó gyógynövények. „Restálom meg, nem lehet darabosan csomagolni” – mondja mosolygósan, s magyarázni kezdi, honnan van az egész udvart belepő jó illat. „Ebben nagyon sokféle növény van” – mutat az átrostálásra váró halomra. 

„Szúrós gyöngyajak, galagonya, kankalin, piros lóhere, nyírfalevél, cickafark” – megmagyarázva, hogy a keveréknek igen jó nyugtató hatása van, ezért főleg este ajánlatos inni a teájából. „Olyan vegyes tea is van, amitől felserken az ember” – mondja, s ajánlja, kóstoljuk meg a főzetet. Mézet csurgat az üvegedénybe, s többször is kínálja a kellemes ízű üdítőitalt, amiről csupán annyit mond még el, hogy nagyon sokféle gyógynövény keverékéből készült. 

Tovább sorolja a különböző hatású teafüveket, megtudjuk, hogy a Halasági Csibi védjegy alatt köhögéscsillapító, vércukorszint-csökkentő, immunerősítő, görcsoldó, étvágyjavító, epeműködést serkentő, szélhajtó, fertőtlenítő, hűsítő, fájdalomcsillapító, női betegségere való gyógynövények kerülnek csomagolásra és persze értékesítésre. A teafüveken kívül tinktúra, kenőcs is készül a gyógynövényekből. Immunerősítő hatása mellett számos betegségre jó a kasvirág-tinktúra, a meghűléses megbetegedések, sebek, bőrbetegségek, visszér, reuma és fájdalomcsillapító hatású kenőcs igen keresett készítmények. 

Talpbetét, deréköv és párna is készül Anna néni keze alatt. Kérdés ezekkel kapcsolatban csak az lehet, hogy: mindez gyógynövényből? Az asszony nem érti a csodálkozást, hisz számára természetes, hogy a textíliák közé illatozó és különböző gyógyhatású növényeket varr. A tudományt a családtagok viszik tovább Anna néni vallja: lehet bármilyen jó a recept, odaadás és szeretet nélkül nem lesz gyógyír a növényekből. 

A gyógynövényes asszony szívesen mesél arról, hogy honnan a tudás, hogyan álltak össze a készítmények receptjei. „A boldogult férjem beteges volt, saját magán kísérletezte ki a gyógynövénykészítmények hatását. A méhviaszkrémbe gyógynövényeket főzött, hogy még jobban használjon, ezt aztán a munkahelyén kezdte ajánlani azoknak, akiknek valami bajuk volt, így terjedt a gyógyító híre. 

Ennek is jó volt, annak is, egyre többen kérték, s mai napig is nagyon sokan keresik. Azután a teákkal kezdte. A halálos ágyán azt mondta nekünk, hogyha egyébbel nem is foglalkozunk csak a gyógyteákkal, a családnak már az is megéri. Nem akartuk folytatni, de valami elésegített... Ez is kérte, az is kérte, nem tudtuk félbe hagyni. Mindenfélit úgy csinálunk, ahogy hátrahagyta a férjem. Nem szabad elmásítani” – magyarázza Anna néni. 

Hozzáteszi, az, hogy máig kaphatók a férje receptjei alapján előállított készítmények, nem egyedül neki köszönhető. Öt gyermekük közül a Gyergyószentmiklóson élő lánya, veje és unokája is „felkarolta” a hagyatékot, most már családi vállalkozás keretében készülnek és kerülnek értékesítésre a készítmények, unokája irányítja a kis céget. 

Van, amit termesztenek, van, amit kölcsönkérnek a természettől 

„Sok gyógynövényt mi magunk termesztünk meg. Fenn a hegyen van egy kertünk, amibe 15 ár citromfű s még nagyobb területen menta terem. Citromfű az udvaron is van, ezenkívül borsmenta, bíborkas virág, s még egyebek is. De sok növényért el kell járni az erdőbe, vagy fel a hegyek csúcsára” – mondja a 77 éves asszony, aki tapasztalatból állítja: ehhez a „mesterséghez” nagy odaadás kell, ezért csak az tudja csinálni, aki igazán szereti. „Mindegyik növényről kell tudni, hogy hol terem, mikor kell szedni. 

A mi munkánk akkor kezdődik, amikor a hó elmegy. Legkorábban a tüdőfüvet szedjük, utána jön a kankalin ideje, s sorba a többié. Két hetet tart a virágzási idő, ez alatt kell leszedni” – avat be a tudományba Anna néni. Mint mondja, begyűjtéskor népes családjának tagjai segédkeznek, és sokszor idegenek is. „Meg kell várni, míg az összes beszárad, azután lehet vegyíteni, majd átrostálni, csomagolni” – mutat bizonyításképpen az előtte tornyosuló gyógynövényhalomra az asszony. 

„Hogy megéri-e a gyógynövényekkel foglalkozni?” – kérdez vissza Anna néni, „nagy jövedelem nincs ebből a foglalkozásból, de ez egy szenvedély, érti?” – válaszol és kérdez. A hegy alatti muskátlis ház kapuja mindenki előtt nyitva áll, Anna néni pedig készségesen mesél a gyógyfüvekről, azok jótékony hatásáról, az általa végzett munkáról. Nem biztat senkit arra, hogy kövesse példáját, ám egész lényéből sugárzik: a természettel együtt élni, másokkal jót tenni, a tudást megőrizni széppé teheti az életet.