Októberben a növények a vegetációs időszak végéhez közelednek, a gazdák pedig utoljára rugaszkodhatnak neki a nagyobb és fontosabb kerti munkáknak. 

Bár a mostani munka hasznának jelentős részét már csak a jövő évben élvezhetjük, ez az időszak még kiválóan alkalmas arra, hogy örökzöldeket, díszcserjéket telepítsünk, trágyázzunk, valamint a közelgő fagy ellen védekezzünk.

Lássunk egy idézetet a másfél évszázados Magyar Házi Gazdasszony című kalendárium Mind Szent October havának fejezetéből:

“A gondos Gazdaszszony az éléskamrát megtölti; úgy más részről a zöldségpintzét is kitisztíttatja, a póltzokat helyre igazíttatja, homokot és földet hordat belé, és a gyökeres veteményeket, zellert, petrezselymet, tormát, veres, sárga, és tövisrépát, retket, karalábit, kártifiólt, tzikoriát s azt kiszedetvén a kertből, feltisztítva a jövő télre berakja, vagy a mije ezek közzül hibázik pénzen is beszerzi.”

A szürettel egy időben két csonthéjas gyümölcsünk, a dió és a gesztenye is érik, mely csemegék nem hiányozhatnak az asztalunkról.

Fotó: varbak.comA diófa hazánkban, így az egész Kárpát-medencében a természetes flórát alkotó őshonos, tehát nem csupán termesztett gyümölcsfa, melynek jelentőségét az is igazolja, hogy számtalan településünk nevében szerepel a dió szó. A folyópartok kísérőnövénye, tehát roppant vízigényes növényről beszélünk. Neveléskori metszése elsősorban a számunkra megfelelő törzsmagasság és lombkorona (alapvetően gömb alakú) forma kialakítására irányul, viszont termőkori metszést nem igényel, annál is inkább, mivel termőrügyei a vesszők végén találhatóak. A diófa fajtától függően későn (5-15 éves korában) fordul termőre, szedése legkorábban akkor kezdhető, ha a zöld színű kopáncs alatt a kemény héja barnulni kezd (ez a kopáncs megrepedése előtt pár héttel kezdődik), ilyenkor a termés bele még világos cserszínű, melyet friss diónak neveznek, és különleges csemegének számít különleges íze és rövid eltarthatósága miatt is, az érett dióbéllel szemben.

Elsősorban “vagyonvédelmi” okból az érett dió szüretelésének hagyományos népi módja a dióverés: “A diót akkor verik, ha terem, nem akkor, amikor nem, így minél jobban terem, annál jobban verik, hát nem igazságtalan?”

A szinte aranyárban mért mogyoró és mandula is szüretelhető. A mandula szedési időpontjának fő jele, amikor az első gyümölcsök lehullanak és a zöld héj elválva a csonthéjtól (csontár) felreped. A lepotyogó és az ágak ütögetésével leváló magokat ne hagyjuk huzamosabb ideig a talajon, mert gyorsan megbarnulnak és megpenészesednek.

Gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy a kajszibarackfákat tavasszal metsszük, ami helytelen gyakorlat, hiszen ennek most, lombos állapotban van itt az ideje, de ne feledkezzünk meg a sérült felületek sebkezeléséről sem!

Gyakran telepítünk felfelé törekvő, a nyírást jól tűrő sövényt a kertünket érő szélnyomás csökkentése érdekében. A szélvédő sövényt – amennyiben kertünk fekvése megengedi – igyekezzünk az uralkodó szélirányra merőlegesen tájolni, és semmi esetre se törekedjünk arra, hogy a szelet teljesen felfogja, tehát ne ültessük túl sűrűn, mert ebben az esetben a szél gyakorlatilag átbukik rajta, és még jobban letarolja kiskertünket. Viszont a ritkább sövény mérsékli a szelet, így kertünk klímáját kellemesebbé teszi. A lombhullató sövények telepítésére legalkalmasabb időszak az október. A kitűzött ültetési sáv talaját legalább két ásónyom mélyen forgassuk meg, keverjünk bele szerves anyagot, komposztot vagy tőzeget, iszapoljuk be, ha savanyodásra hajlamos a talajunk, a felszínére szórjunk ki meszet és sekélyen munkáljuk be. A frissen ültetett cserjék gyökérzónájába ne keverjük be istállótrágyát, azt inkább takarásra használjuk, mely részben védi a tövét az erősebb fagytól, egyben a tápanyag fokozatosan kerül a növények gyökereihez a téli csapadékkal.

A szoliterként ültetett cserjék ültetésének is most van a fő ideje, így elegendő idő áll rendelkezésükre, hogy még a közelgő fagyok előtt elegendő hajszálgyökeret tudjanak nevelni ahhoz, hogy tavasszal növekedésnek tudjanak indulni. Fontos, hogy akkora területet biztosítsunk számukra, hogy növekedési habitusuknak megfelelően tudjanak fejlődni. A hely kiválasztásakor gondoljunk a várható magasságukra is, oly módon, hogy a magasabbak alkossák a hátteret, míg az alacsonyabbak legyenek elöl.

Telepítéskor kissé vágjuk vissza a növényt, hogy a lombozat és gyökérzet egyensúlyát biztosítsuk.

Október a hazánkban egzotikusnak számító kiwi ültetésére is lehetőséget biztosít. A telepítést követően erőteljesen metsszünk vissza a növényt, melyet remélhetőleg tavasszal erős, fiatal hajtásokkal fog meghálálni.

Amennyiben tudatosan gyűjtögettük kertünk ingyen szervesanyagait, komposztládánk mostanra -  mivel már az utolsó terméseket is betakarítottuk - biztosan megtelt, így jó alkalom nyílik arra, hogy felgyorsítsuk a benne lezajló bomlási folyamatokat. Zsákvászonnal, szalmával, lombbal, vagy vékonyan földdel takarjuk le (a megfelelő hőmérséklet biztosítása érdekében), és inkább legyen nyirkos, mint teljesen átázott.

Hamarosan kezdenek hullani a levelek, ez pedig értékes tápanyagforrás lehet kertünk számára, melyhez készítsünk levéltárolót négy oszlop köré rögzített dróthálóból. Alaposan tömjük meg száraz levelekkel, és hagyjuk állni egy évig.
(A szerző okleveles kertészmérnök.)