A Tengeri Emlősöket Kutató Intézet ( MMFTE) kaliforniai bázisán dolgozó búvárok és oktatók figyeltek fel arra, hogy az egyik beluga (fehér bálna) utánozza az emberi hangot, beszédet. 

Már hetekkel ezelőtt észlelték a hangokat, de nem tudták, hogy Noc az egyik beluga utánozza az emberi hangokat. Olyan volt, mintha két ember beszélgetne a távolban, viszont mintha ők messze lettek volna ahhoz, hogy megértsék. De a vízbe lemerülve is hallották a nehezen érthető, de határozottan emberi szövegfoszlányokat. Aztán egyik nap fényderült a rejtélyre.

Noc, a 15 éves fehér bálna adta ki a bizarr hangokat. Ekkor elkezdték megfigyelni a beluga viselkedését és kiderült, ha a másik két társával volt, akkor nem képzett az emberéhez hasonló hangot, csak ha távol volt a társaitól és az emberek közelében. A hangok akusztikai jellemzői is nagyon eltérőek a rendes bálnahangokétól. Alacsonyabb oktávon képezte a hangokat, mint a megszokott beluga énekek, és így még jobban hasonlított az emberi beszédre.

A tengerészek egykor – a madarakéhoz hasonló énekük miatt – „tengeri kanáriknak” is nevezték a fehér bálnákat, amely távolról akár értelmetlen gyerekzsivajnak is tűnhet. Számos legenda és anekdota született a belugákról. Többen állítják, hogy a belugák nevükön szólították őket, vagy beszéltek hozzájuk.