Milliónyi hal él a tengerekben, melyet a halászok elejtenek, majd mi megesszük őket. A történet többségünk gyerekkorában még nem bírt jelentőséggel.

Hamarosan már csak egy szép mesének tekinthetjük a halvilágot a nyílt vizekben. Megeshet, hogy a mi generációnk lesz az utolsó, amely hajszába kezdett az óceánokban élő halak kihalászására, hisz napjainkban kielégíthetetlen a globális kereslet az uszonyosokra. Egy olyan időszakban, amikor a halállomány drasztikusan csökken, nem lenne megengedhető, hogy egy ember átlagosan tizenhét kilogramm halat fogyasszon el évente. Ez a mennyiség négyszer annyi, mint anno 1950-ben mértek.

Egy tudományos értekezés szerint a technológia és a politika is közrejátszik a tengeri élővilág pusztításában. Íme, öt velős indok, mely alátámasztja a halak hamarosan bekövetkezendő kipusztulását.
Hatékony módszerek. – A legújabb technikák segítségével való halászat a tengereket kis túlzással elsivatagosítják. A Földközi- és az Északi-tengeren már jelentős visszaesés jelentkezett a halállományban, de Afrika nyugati partjainál is egyre rosszabb a helyzet. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének kutatásából kiderült, hogy az utóbbi területen az elmúlt fél évszázadban ötven százalékkal esett vissza a halászat eredményessége.

Kormánypolitikák. – Egyes országok rövid távú megoldást próbálnak alkotni a probléma likvidálására, ám ezekből csak hosszú távú gondokat eredményeznek. A BBC szerint például Spanyolországban minden harmadik hal elejtése állami támogatással valósulhat meg. Ezzel a kormányfők munkát is teremtenek – ez a legfőbb indok a spanyoloknál is, ahol az ország 25 százaléka munkanélküli –, ám ilyen áron ezt nem lenne szabad véghezvinni.A tengeri ökoszisztéma teljesen felborult. – Míg korábban a cápák helyezkedtek el a tápláléklánc tetején, mára számuk már nyolcvan százalékkal csökkent, így a halak száma ugyanilyen arányban nőtt, így minden halászattal foglalkozó ember megnyugodott, sőt örült az eseményeknek. Ezzel szemben a halak tápláléka, a planktonok nagy ütemben fogynak. További problémát jelent az éghajlatváltozás, a vizek savasodása és szennyezése is, amelyek nem csak a halakat, hanem a vízimadarakat is pusztítják. Sajnos bizonyos területeken konténerszámra emelik ki a vízből a döglött repülőállatokat.

Túl jók vagyunk. – Sajnos a halászokat is a pénz hajtja, s minél több halat szeretnének „elcsípni”. A vízi élővilág fenntartása érdekében minél előbb cselekedni kellene a halászat limitálásáért.

Hiányos védelem. – Jelen pillanatban az óceánok egy százaléka védett hivatalosan és 2020-ig biztos nem kúszik ez az arány tíz százalék fölé. Fontos lenne egyes vizeket figyelemmel kísérni, ugyanis a még megmaradt, kóválygó cáparajokra például kifejezetten szüksége van a hatalmas állóvizeknek.  

Hogy pozitívumot is találjuk a kifejtésben, a BBC szerint elég lenne az óceánok négy százalékát védetté nyilvánítani, mert ez által 108 vízi emlőst (a teljes mennyiségnek a 84 százalékát) meg lehetne védeni.
Tetszik vagy sem, óriási felelősség pottyant a vállunkra, hisz senki sem szeretné, hogy gyermekeink, unokáink néhány évtized múlva ne tudják majd megállítani a visszafordíthatatlant.