Vissza a természethez! – adta meg a követendő irányt kortársainak Rousseau, a XVIII. századi, genfi születésű nagy francia gondolkodó. Igaz, kijelentése filozófiai tartalommal bírt, ő az egyén elveszett szabadságát siratta és a civilizáció szülte egyenlőtlenségeket kívánta orvosolni az útmutatással. A ma már közhelyessé vált fordulat új értelmezést kapott; használjunk, fogyasszunk minden olyant, ami ősállapotához a lehető legközelebb áll.

Divattá, trenddé vált a természetes alapú élelmiszerek, kozmetikumok, tisztítószerek népszerűsítése és vásárlása, új iparágak telepedtek rá a natúr-és biotermékek előállítására és forgalmazására. De vajon tényleg szükségünk van rájuk? És járható-e ez az út? Jut belőlük mindenkinek, ráadásul megfizethető áron? Dobjunk ki minden mást az ablakon, ami valamennyire is mesterséges? Több, mint hétmilliárdan vagyunk a földön, zömünk az agresszív marketing által megdolgozott fogyasztóként éli le az életét. Maradt-e elég erőforrás kielégíteni a természetes alapú javak iránt mutatkozó igényt? Rousseau töprengéseihez hasonlóan ezek is társadalmi horderejű kérdések, az egyén korunkban is ragaszkodik a szabadságához – a választáséhoz.

Az ételeket illetően könnyen hajlunk az udvaron kapirgáló tyúkok, a sárban boldogan dagonyázó malacok, a friss füvet legelő tehenek felé – azon kívül, hogy a húsuk is jobb ízű, mentesek a nagyipari feldolgozásnál használt tartósítóktól, ízfokozóktól, dúsítóanyagoktól és hasonló, a gyomrunkba nem való szörnyűségektől. Ösztönösen és egyúttal tudatosan is törekszünk a házi kosztra. De nem ilyen rigorózus a tartózkodásunk a kozmetikai tömegáruktól. Pedig lehetne rá okunk – állítják a harcos egészségvédők.

Ha belelapozunk a szintetikumokat bíráló irodalomba, sivár jövő vetül elénk. Elszürkül a bőrünk, kihull a hajunk, nehézfémek gyülemlenek fel a szöveteinkben, leesik a körmünk, ekcémásak leszünk, alattomos betegségek támadnak meg. Ne képezzünk harcteret szervezetünk külvilággal érintkező legnagyobb felületéből, a bőrből – vélekednek a mesterséges adalékok ellenségei. Parabének, SLS-ek, ilyen-olyan EDTÁ-k, színezékek, petrokémiai úton kinyert illatkoncentrátumok tartósítanak, emulgeálnak, habzást fokoznak, fehérítenek, barnítanak, stabilizálnak, aromásítanak. A világvége elérkezett!

De mit mondanak a kevésbé félősek? Sokan vagyunk és kényelmesek. Mindenkinek hozzá kell férnie kedvenc márkáihoz. Boltban vásárolunk, az árut a polcokról emeljük le, nincs időnk naponta javasasszonyokhoz járni és kivárni, míg frissen kikeverik nekünk aznapi betevő arckrémünket. A termék mindig legyen elérhető, ne romoljon meg egyhamar, legyen dús habja, markáns illata, vatta-puhasága annak, aminek ez a dolga. És legyen olyan olcsó, amilyen csak lehet – ezt csak a tömegtermelés biztosíthatja. Egy oldalvágás megsebzi a natúr-és biokozmetikumokat is – hiszen azok is a polcon állnak és miért nem penészednek meg egy hét alatt?

Akkor mégsem vissza a természethez! – adná magát a megoldás. Az ókorban az emberek még fűből-fából készített kencékkel tisztálkodtak, szépítkeztek, a sötét középkor mellőzte a mai értelemben vett higiénét, később csak a gazdagok jutottak szappanhoz, finom krémekhez, olajokhoz. A huszadik század második felében, a vegyipar nagy ugrásával vált szinte mindenki számára elérhetővé az ápoló szerek végeláthatatlan sora. Az amerikai katonák panaszkodtak a kemény vízre az európai hadszíntereken, mely miatt nem habzott a kincstári szappan. Az újvilági alkimisták rövid idő alatt segítettek a dolgon – így született meg a nátrium (sodium)-laureát-szulfát (SLS), amely még az ásványvízben is habzóvá varázsolta a szappant. És a többi, nagy mennyiségben, olcsón előállítható adalékanyag kifejlesztése is a közelmúlthoz köthető – ezek tárháza végtelen és mindent tudnak, amire csak szükség lehet. Irány a szupermarket, válogathatunk kedvünkre!

De valami mégis megakasztani látszik a nagy lelkesedést. A bőrkárosodásokat, a korai ráncosodást, fonnyadást, a civilizációs betegségek terjedését részben a szintetikus adalékokra vezetik vissza orvosok, kutatók – de mi magunk, jótanácsok nélkül is észlelhetjük, hogy viszketünk, pirosodunk, hámlunk és az alattomosan kifejlődő kórok tüneteit még csak nem is rendeljük a kémiai ártalmakhoz. A természetes alapú készítmények közben szépen, lassan a nagyipar oldalvízén evezve szereztek maguknak teret – valójában újra, hiszen több ezer éves történelmükben mindig is a kezünk ügyében voltak. Hogy miért lehet ezeket mégis polcról árusítani? - adjuk meg itt a választ a kétkedők kérdésére: a natúr-és biotermékek természetes összetevőkből, növényi kivonatokból, illóolajokból készülnek, minimális, károsodást már nem okozó idegen anyagot tartalmaznak. Jó részük még ezeket sem – az aleppói és marseille-i szappanokat például csak olívaolajból és szódából főzik, majd hónapokon keresztül szárítják. Ez elegendő a tartósításhoz. Lehet, hogy egy natúr habfürdővel tusolva le kell mondjunk a dús habról, vagy egy ilyen testkrém lassabban szívódik fel a bőrünkbe, de azért, mert mentesek a vegyi „gyorsítóktól”. Drágábban jutunk hozzájuk, mint a drogériák választékához, ez bizonyos. A természetben hozzáférhető alapanyagok mennyisége véges, a gyártó manufaktúrák nem képesek versenyezni a tömegtermeléssel, jövedelmeiket inkább termékfejlesztésre, mint óriás reklámkampányokra fordítják. A bio-készítmények árát, melyeknél az egész folyamatot a növények termesztésétől a csomagolásig minősítő intézetek ellenőrzik és mindezt tanúsítják, ezek költségei is drágítják. Nézhetjük azonban ezt a másik irányból is: a mindenki által ismert, nagy presztízsű nemzetközi márkák többszörösébe kerülnek, mint a kézműves módon előállítottak – itt a marketinget fizetjük meg. Akkor most drága vagy olcsó egy természetes anyagokat tartalmazó portéka?

Azt, hogy az évek múltával mitől lesznek panaszaink, egyértelműen nem tudjuk visszavezetni konkrét szerekre. Azt viszont, hogy mitől nem, már annál inkább tetten érhetjük. A mediterrán országokban az emberek az elsők között jöttek rá, hogy a tűző napot, a port, az ipari és közlekedési szennyezést elkerülni nem tudják, de legalább azt, amit magukra kennek, amiben fürdenek, amivel illatosítják magukat, a természet tárházából is vételezhetik. Ráadásul a fűből, fából készült „orvosság” ott van kéznél. Az olasz leleményesség még a toszkán árokpartokon tenyésző seprűzanótból is selymesen illatozó szappant kreált, nem beszélve az olíváról, levenduláról, a szőlőről, a rózsafélék garmadájáról. A francia rafinéria nem csak a provence-i luxusillatokig terjed; nagy becsben tartják az igénytelen tömegáruk áradatát túlélő Marseille környéki manufaktúrák olívaolajas testápolóit, habfürdőit. És nézzünk egy kicsit távolabb – a legszűkebb környezetünkhöz tartozó lakás, a ruhás szekrény, a fehérneműs fiók is igényli a kellemes, finom illatot – de irritáló felhangok nélkül. A folyékony és paszta-állagú fekete szappanok a háztartásban válthatják ki a toxikus gőzű, hagyományos felmosókat, mosogatószereket, sőt, még a kelmenyúzó mosóporokat is! És a fekete szappan legalább annyira gazdaságos, mint szintetikus társai. Nem árt azonban, ha arra is odafigyelünk, amit belélegzünk – a természetes alapanyagok itt is jelentőséggel bírnak. Ki gondolná, hogy az avatott gyártók egy egyszerű füstölő készítésénél még arra is ügyelnek, hogy a bambuszpálcára ne szintetikus ragasztóval rögzítsék a hamvadó bevonatot!

Az ultrahanggal gerjesztett víz-illóolajkeverék hideg pára formájában kerül a légtérbe és még a kisbabák is belélegezhetik. Ha belegondolunk, kényesebb testrészeinket: az arcunkat, szemünk környékét, az ajkunkat is kímélhetjük a natúr-és biotermékek használatával. A bulgár rózsa-és levendulaföldek esszenciái a gyengéd arcápolást biztosítják, a csak igen kevesek által készített biosminkek megkímélnek attól, hogy káros anyagok szívódjanak föl pont ott, ahol a bőrünk a legvékonyabb. Az egzotikus csonthéjasokból (karité, argan) nyert olajak és testvajak, a juhtejből készült szappanok bebizonyították, hogy a hidratálást, a feszesítést, a bőrfiatalítást ártalmak nélkül is elérhetjük.

Pánikra természetesen akkor sincs ok, ha valaki, bármilyen megfontolásból ragaszkodna megszokott, hagyományos drogériai szereihez. A korrektség megkívánja, hogy a nagyipar áruit is értékeljük a maguk helyén. Azért Rousseau kijelentésében is lehet valami....

Ha Ön a fentiek alapján úgy dönt, hogy a címben feltett kérdésre választ kapott és érdeklik a bio-és natúrtermékek, látogasson el a www.kozmetikanatura.hu web-oldalra, ahol a konkrét márkákról és készítményekről részletesen is olvashat. Ha módjában áll személyesen, a maga fizikai valójában is felmérni a választékot, várjuk szeretettel a „Szépségek Kicsiny Boltjában”, a belvárosi Nádor utcában.