Egy nemzetközi kutatócsapat az első átfogó DNS-vizsgálattal bizonyította, hogy az etiópiai addisz-abebai oroszlán genetikailag egyedülálló. A kutatók azonnali védelmi intézkedéseket sürgetnek, hogy megőrizzék eme sérülékeny oroszlánpopulációt.

Míg hosszú ideje tudják, hogy Etiópiában bizonyos oroszlánok terjedelmes, sötét sörénnyel rendelkeznek – mely fejüket, nyakukat, mellkasukat és hasukat borítja be – és valamivel kisebbek, zömökebbek más oroszlánoknál, eddig senki sem tudta, hogy eme ragadozók genetikailag különálló populációt képviselnek-e.

A brit Yorki Egyetem és a Max Planck Intézet evolúciós antropológiával foglalkozó kutatói vezette vizsgálat kimutatta, hogy az addisz-abebai állatkertben tartott oroszlánok genetikailag tényleg eltérnek minden oroszlánpopulációtól, melyről rendelkezésre állnak összehasonlító adatok mind Afrikában, mind Ázsiában. A kutatók 15 addisz-abebai állatkerti oroszlán – nyolc hím és hét nőstény – DNS-mintáját hasonlították össze vadon élő társaikéval. Az eredményeket a European Journal of Wildlife Research folyóiratban közölték.

Michi Hofreiter, a vizsgálatot vezető professzor szerint eddigi tudásunk alapján az etiópiai állatkertben élő hímek az utolsó életben lévő oroszlánok, melyek eme egyedi sörénnyel rendelkeznek. A mikroszatellit és mitokondriális DNS-adatok is azt sugallják, hogy az állatkert nagymacskái genetikailag eltérnek minden olyan ma élő oroszlánpopulációtól, melyről rendelkezésre állnak adatok.

Az oroszlán (Panthera leo) Afrika elsődleges szárazföldi ragadozója ennélfogva kulcsfontosságú faj a szavannai ökoszisztémában. Egyedszáma komoly hanyatlásnak indult, és két jelentős oroszlánpopuláció – az észak-afrikai berber oroszlán és a dél-afrikai fokföldi oroszlán – már kihalt a vadonban.

Etiópia egyike azon régióknak, ahol az oroszlánpopuláció hanyatlik. A vadon élő néhány száz oroszlán mellett 20 nagymacskát tartanak az addisz-abebai állatkertben. Ezek az oroszlánok Hailé Szelasszié volt etióp uralkodó gyűjteményébe tartoztak. Az uralkodó 1948-ban alapította meg az állatkertet, a hét alapító oroszlánt – öt hím és két nőstény – állítólag Etiópia délnyugati részén fogták be, bár földrajzi eredetük vitatott. A vizsgálat alapján a kutatók az állatkerti szaporítását ösztönzik, ez az első lépés afelé, hogy ez az egyedülálló populáció fennmaradhasson.

Susann Bruche, a vizsgálat vezetője szerint az oroszlánoknál a genetikai diverzitás nagy része valószínűleg már elveszett, nagyrészt az emberi tevékenység következtében. „Mindent meg kell tennünk, hogy amennyire csak lehet, megőrizzük az oroszlánok genetikai örökségét. Reméljük, hogy a terepvizsgálatok azonosítják az egyedülálló addisz-abebai oroszlánok vadon élő rokonait, azonban a fogságban lévő populáció védelme a fontos első lépés. Eredményeink azt mutatják, hogy ezek az állatkerti oroszlánok elegendő genetikai diverzitással rendelkeznek ahhoz, hogy biztosítsák a fogságban zajló szaporítási programot.”

Korábban azt tartották, hogy a természetben már nem élnek az állatkertben tartott oroszlánokhoz hasonló macskák, főleg a sörényüket célzó vadászat miatt. Azonban a kutatók szerint az etióp hatóságok úgy vélik, az ország keleti-északkeleti részén még élnek az állatkertiekhez hasonló megjelenésű oroszlánok, elsősorban a Harar közeli és Hararghe-tól délre levő Babille elefántmenedékben. A kutatók szerint eme régiókat kellene először feltérképezni.

Hofreiter szerint a legfontosabb annak kiderítése, hogy az állatkerti nagymacskák melyik vadon élő populációból származnak, és az a populáció létezik-e még.