Október 3-án jelent meg Ákos legújabb, tizenhetedik magyar nyelvű szólóalbuma. A 2084 mára már aranylemez lett, a közönség ismerheti róla az „Előkelő idegen”, a „Tipikus sztereó”, valamint a „Tengermoraj” című szerzeményeket, melyekhez immár videoklipek is társulnak. A szerzővel beszélgettünk a lemezről és a közeljövő terveiről.
„És eljött a béke. A csend. A megnyugvás korszaka.
Az elégedetlenkedők eltűntek. Az egykor volt, viszálykodó országok helyén dinamikusan fejlődő gazdaságok virágoznak. A területi egységek helyhatóságait mindenhol a Nemzetközi Alap szakértői vezetik.
Hozzáértés, hatékonyság, higgadt fejlődés.
Minden csatornán vidám a műsor. Az évszám: 2084.”
Az Ákos-rajongók hatalmas izgalommal várják a legújabb kiadványaidat. Így történt ez most is, a 2084 esetében. Arra lennék kíváncsi, hogy vajon Ákos hogy várja az ő reakcióikat egy-egy megjelenést követően.
Már önmagában az is nagy dolog, tényleg megtiszteltetés, hogy sokan valóban várták ezt a lemezt. Ezt nagy becsben tartom. Mint minden embert, engem is érdekelnek a munkámra érkező reakciók, de csak módjával figyelem őket, egyrészt mert erre szinte semennyi idő nem elég, másrészt mert őrjítően sokféle, egymásnak tökéletesen ellentmondó dolgokat lehet olvasni-hallani egy-egy lemezmegjelenés után. A leglényegesebb visszajelzés úgyis az, ha az emberek hajlandók figyelmet áldozni egy kiadványra, vagy eljönnek a koncertre. A többi csak duma.
Az előző, „A katona imája” lemezeden a „Főleg régen” című dal mintegy előfutára a most megjelent 2084 című albumnak. Evidens volt, hogy folytatod – vagyis inkább visszatérsz ehhez a zenei vonalhoz?
Az első szólólemezeim óta használok szintetizátorokat, de a tisztán elektronikus vonal számomra nem visszatérés, mert a Bonanza idejében nem én írtam a zenét és nem is szintiztem. Számomra teljesen új volt ilyen módszerekkel, csak ilyen eszközökkel dolgozni. Nagyon élveztem a munkát, remélem, ez hallatszik is az anyagon.
A „letöltések korszakában” egy színvonalas megjelenésű, gazdag DVD-melléklettel ellátott szólóalbummal jelentkeztél október 3-án. Mennyivel nyújt nagyobb élményt vagy mennyivel sugallhat többet a befogadónak egy lemez mondanivalójáról a borító, a színkombináció, a fotók?
Meggyőződésem, hogy sokkal komolyabb lehet egy anyaghoz a viszonya annak, aki a fizikai hanghordozót is birtokolja. Az erre vonatkozó “ódivatú” véleményemet már sokszor elmondtam. Egy átlagos mai mp3-hallgatónak a zene egészen mást, érzésem szerint érzelmileg sokkal kevesebbet jelent. Ezért szegényebbek azok, akikre ilyen gazdagon záporozik az információ, a film, a zene, a kulturális vagy kulturálisnak látszó élmény. Nincs idő megérteni, feldolgozni, megélni semmit igazán. És “mire értenéd, már véget ért”.
Mennyire tudja bevonzani az új album azt a korosztályt, akik „kimaradtak” a Bonanzás időszakból? Konkrétan azokra gondolok, akik most abban az életszakaszban járnak, mint te a ’80-as évek közepén. Mennyire ragadhatja meg őket a lemez hangzásvilága és mondanivalója?
Őszintén szólva fogalmam sincs, dalírás közben nem foglalkozom „korcsoportokkal”. Szeretném megszólítani azokat, akik képesek és hajlandóak is figyelmet szánni egy ilyen lemezre, kábé ennyi a nagy terv.
Több kritika is „vegytiszta Ákosként” emlegeti az új albumot, s hogy mind közül talán ez a „legszókimondóbb”. Te is így gondolod, ilyennek szántad?
Még nem írtam olyan dalt, amit ne éreztem volna a magaménak, úgyhogy erre nem tudok reagálni. A lemezeim jobbára egyszemélyes műhelymunkában készülnek, ami nem csoda, végtére is szólista vagyok. Az egyidőben született dalok között nálam mindig is volt valami kohézió, talán ez most erősebben érzékelhető, mint máskor.
Szövegeidben számos költőre, íróra való utalás fedezhető fel. Az album címadója is Orwell regényére utal, a „Vén tinédzserek”-ben pedig konkrétan is megemlíted Madách Imrét. Interjúkban gyakran idézed József Attila: Csak az olvassa… versének sorait. Milyen irodalmi művek ihlették a 2084 szövegeit?
Aki nem riad meg tőle, az sok apróságot felfedezhet a lemezen, Latinovits-hatásokat, Garai Gábor költészetére való utalást, a Szárnyas fejvadász című film világát, Orwellt, Huxley-t, biblikus képeket, olyan dolgokat, amelyek megérintettek, foglalkoztatnak. Ez persze nem elvárás, de az album sok hallgatás után nyílik meg igazán, főleg azoknak, akik számára ez a hivatkozásrendszer, ezek a hatások egyértelműek.
Beszéljünk kicsit a közeljövőről! December 15-én lesz az Arénában a 2084 lemezbemutató koncertje. Milyen az eddigi fogadtatása, mire számíthat az, aki ellátogat a koncertre?
A december 15-i előadáson bemutatjuk a 2084 dalait, emellett játszunk átdolgozásokat és régi repertoárdarabokat is az idei hangvételhez igazítva. Trióban zenélünk: Lepés Gábor szintetizátorozik és vokálozik, Bánfalvi Sanyi csépeli az elektromos dobokat, jómagam az éneklésen kívül szórványos gitározással, szintizéssel és dobolással borzolom a kedélyeket.
Aki látta a VOLT-on vagy a 20. Szigeten adott koncertünket, az már kapott ízelítőt abból, ami decemberben még komolyabban dörren meg az Arénában. Beszélhetnék a kivetítőkről, mert sok lesz, meg lézer, meg piró, stb., de a lényeg az, hogy Magyarország legnagyobb fedett koncerttermében dalokat játszunk – ráadásul egy olyan közönségnek, amely az elmúlt negyedszázad alatt közösséggé szervezte önmagát.
Jövőre lesz húsz esztendeje, hogy megjelent az első szólóalbumod, a Karcolatok. Biztosan készülsz valamivel J Mit várhatunk tőled e jeles évforduló alkalmából?
Ha minden a tervek szerint alakul, jövő nyáron a 2084 anyagával turnézunk majd. Sok felkérést kaptunk, az összes komolyabb fesztivál hívott már, emellett saját bulikat is tervezünk. De az is igaz, hogy jövőre lesz 20 éves életem első szólólemeze, a Karcolatok. Ezt a jubileumot néhány akusztikus hangvételű koncerttel ünnepeljük meg valamikor 2013 őszén. Ha az ember elég sokáig van jelen egy műfajban, egymást érik az évfordulók.
Az elégedetlenkedők eltűntek. Az egykor volt, viszálykodó országok helyén dinamikusan fejlődő gazdaságok virágoznak. A területi egységek helyhatóságait mindenhol a Nemzetközi Alap szakértői vezetik.
Hozzáértés, hatékonyság, higgadt fejlődés.
Minden csatornán vidám a műsor. Az évszám: 2084.”
Az Ákos-rajongók hatalmas izgalommal várják a legújabb kiadványaidat. Így történt ez most is, a 2084 esetében. Arra lennék kíváncsi, hogy vajon Ákos hogy várja az ő reakcióikat egy-egy megjelenést követően.
Már önmagában az is nagy dolog, tényleg megtiszteltetés, hogy sokan valóban várták ezt a lemezt. Ezt nagy becsben tartom. Mint minden embert, engem is érdekelnek a munkámra érkező reakciók, de csak módjával figyelem őket, egyrészt mert erre szinte semennyi idő nem elég, másrészt mert őrjítően sokféle, egymásnak tökéletesen ellentmondó dolgokat lehet olvasni-hallani egy-egy lemezmegjelenés után. A leglényegesebb visszajelzés úgyis az, ha az emberek hajlandók figyelmet áldozni egy kiadványra, vagy eljönnek a koncertre. A többi csak duma.
Az előző, „A katona imája” lemezeden a „Főleg régen” című dal mintegy előfutára a most megjelent 2084 című albumnak. Evidens volt, hogy folytatod – vagyis inkább visszatérsz ehhez a zenei vonalhoz?
Az első szólólemezeim óta használok szintetizátorokat, de a tisztán elektronikus vonal számomra nem visszatérés, mert a Bonanza idejében nem én írtam a zenét és nem is szintiztem. Számomra teljesen új volt ilyen módszerekkel, csak ilyen eszközökkel dolgozni. Nagyon élveztem a munkát, remélem, ez hallatszik is az anyagon.
A „letöltések korszakában” egy színvonalas megjelenésű, gazdag DVD-melléklettel ellátott szólóalbummal jelentkeztél október 3-án. Mennyivel nyújt nagyobb élményt vagy mennyivel sugallhat többet a befogadónak egy lemez mondanivalójáról a borító, a színkombináció, a fotók?
Meggyőződésem, hogy sokkal komolyabb lehet egy anyaghoz a viszonya annak, aki a fizikai hanghordozót is birtokolja. Az erre vonatkozó “ódivatú” véleményemet már sokszor elmondtam. Egy átlagos mai mp3-hallgatónak a zene egészen mást, érzésem szerint érzelmileg sokkal kevesebbet jelent. Ezért szegényebbek azok, akikre ilyen gazdagon záporozik az információ, a film, a zene, a kulturális vagy kulturálisnak látszó élmény. Nincs idő megérteni, feldolgozni, megélni semmit igazán. És “mire értenéd, már véget ért”.
Mennyire tudja bevonzani az új album azt a korosztályt, akik „kimaradtak” a Bonanzás időszakból? Konkrétan azokra gondolok, akik most abban az életszakaszban járnak, mint te a ’80-as évek közepén. Mennyire ragadhatja meg őket a lemez hangzásvilága és mondanivalója?
Őszintén szólva fogalmam sincs, dalírás közben nem foglalkozom „korcsoportokkal”. Szeretném megszólítani azokat, akik képesek és hajlandóak is figyelmet szánni egy ilyen lemezre, kábé ennyi a nagy terv.
Több kritika is „vegytiszta Ákosként” emlegeti az új albumot, s hogy mind közül talán ez a „legszókimondóbb”. Te is így gondolod, ilyennek szántad?
Még nem írtam olyan dalt, amit ne éreztem volna a magaménak, úgyhogy erre nem tudok reagálni. A lemezeim jobbára egyszemélyes műhelymunkában készülnek, ami nem csoda, végtére is szólista vagyok. Az egyidőben született dalok között nálam mindig is volt valami kohézió, talán ez most erősebben érzékelhető, mint máskor.
Szövegeidben számos költőre, íróra való utalás fedezhető fel. Az album címadója is Orwell regényére utal, a „Vén tinédzserek”-ben pedig konkrétan is megemlíted Madách Imrét. Interjúkban gyakran idézed József Attila: Csak az olvassa… versének sorait. Milyen irodalmi művek ihlették a 2084 szövegeit?
Aki nem riad meg tőle, az sok apróságot felfedezhet a lemezen, Latinovits-hatásokat, Garai Gábor költészetére való utalást, a Szárnyas fejvadász című film világát, Orwellt, Huxley-t, biblikus képeket, olyan dolgokat, amelyek megérintettek, foglalkoztatnak. Ez persze nem elvárás, de az album sok hallgatás után nyílik meg igazán, főleg azoknak, akik számára ez a hivatkozásrendszer, ezek a hatások egyértelműek.
Beszéljünk kicsit a közeljövőről! December 15-én lesz az Arénában a 2084 lemezbemutató koncertje. Milyen az eddigi fogadtatása, mire számíthat az, aki ellátogat a koncertre?
A december 15-i előadáson bemutatjuk a 2084 dalait, emellett játszunk átdolgozásokat és régi repertoárdarabokat is az idei hangvételhez igazítva. Trióban zenélünk: Lepés Gábor szintetizátorozik és vokálozik, Bánfalvi Sanyi csépeli az elektromos dobokat, jómagam az éneklésen kívül szórványos gitározással, szintizéssel és dobolással borzolom a kedélyeket.
Aki látta a VOLT-on vagy a 20. Szigeten adott koncertünket, az már kapott ízelítőt abból, ami decemberben még komolyabban dörren meg az Arénában. Beszélhetnék a kivetítőkről, mert sok lesz, meg lézer, meg piró, stb., de a lényeg az, hogy Magyarország legnagyobb fedett koncerttermében dalokat játszunk – ráadásul egy olyan közönségnek, amely az elmúlt negyedszázad alatt közösséggé szervezte önmagát.
Jövőre lesz húsz esztendeje, hogy megjelent az első szólóalbumod, a Karcolatok. Biztosan készülsz valamivel J Mit várhatunk tőled e jeles évforduló alkalmából?
Ha minden a tervek szerint alakul, jövő nyáron a 2084 anyagával turnézunk majd. Sok felkérést kaptunk, az összes komolyabb fesztivál hívott már, emellett saját bulikat is tervezünk. De az is igaz, hogy jövőre lesz 20 éves életem első szólólemeze, a Karcolatok. Ezt a jubileumot néhány akusztikus hangvételű koncerttel ünnepeljük meg valamikor 2013 őszén. Ha az ember elég sokáig van jelen egy műfajban, egymást érik az évfordulók.
VIDEÓ:
0 Megjegyzések