A Stevia (sztívia), - édes levél vagy mézlevél -  Paraguay-ban őshonos gyógynövény, a helyi guarani indiánok évszázadok óta használják ételeik és italaik édesítésére. A Stevia Rebaudiana az egyetlen, amely ilyen intenzív édesítő hatással rendelkezik.

A Stevia Rebaudiana Bertoni vagy Jázminpakóca a fészkesek családjába tartozó, szubtrópusi, évelő növény. Közel egy méter magas, bokros növekedésű. Lándzsás hegyű, fűrészes szélű levelei, illetve apró, fehér virágai ránézésre nem is olyan különlegesek, ám ami egyedi benne, hogy leveles hajtásai meglepően édesek. 
A Brazília és Paraguay őserdeiben élő indiánok körében mindmáig gyakran fogyasztott tea a mate, melynek meglehetősen keserű az íze. Az indiánok már évszázadokkal ezelőtt felfedezték, hogy terem az erdejükben egy másik növény is, melynek szárított levelét a mate tea leveléhez keverve kellemes édes ízű ital készíthető.

A 16. században már a spanyol hódítók is felfigyeltek erre a rendkívül édes növényre, de az első komolyabb vizsgálatokat csak 1889-ben végezték el a Steviával. Ezeket a tudományos kísérleteket Moises Santiago Bertoni olasz természettudós és Rebaudi paraguay-i kémikus végezte el, így a növény "felfedezését" az ő nevükhöz kötjük. Bertoni és Rebaudi kutatásai kimutatták, hogy a Stevia hatóanyagai (a steviol-glikozidok) kb. 300-szor édesebbek a cukornál.

A Stevia mezőgazdasági termesztése az 1900-as évektől kezdődött meg, minek következtében egyre szélesebb körben vált elérhetővé. Hamarosan a Stevia ültetvények száma ugrásszerű növekedésnek indult és fogyasztása Latin-Amerika szerte általánossá vált. Hamarosan a világ minden táján felfigyeljenek erre az érdekes édes levelű növényre. Az USA-ban először 1918-ban a mezőgazdasági minisztérium egyik botanikusa hívta fel a kormány figyelmét a Steviára. 1931-ben Franciaországban két kémikusnak sikerült izolálnia azt az összetevőt, amely a Stevia édes ízéért felelős, az így kinyert finom kristályos fehér port pedig stevioside-nak nevezték el. Egy amerikai kutató, Dr. Hewitt G. Fletcher "a valaha ismert legédesebb természetes hatóanyag"-ként írta le ezt a kivonatot.

Az 1950-es évek végén Japánban is elkezdték termeszteni a növényt, ahol hamarosan a legkedveltebb alternatív édesítőszer lett. Az egészséges táplálkozásra nagy gondot fordító japánok a 60-as évektől fokozatosan betiltották vagy szigorúan korlátozták a különböző mesterséges édesítőszereket (pl.aszpartam) és ezek helyét a Stevia vette át az élelmiszeriparban, minek következtében Japán mára a világ legnagyobb Stevia fogyasztójává vált. A szokásos háztartási édesítőszer szerepe mellett a jégkrémtől a süteményeken, a rágógumin és az üdítőkön át egészen a különböző tengeri halakig a legkülönbözőbb élelmiszereket édesítik vele. Az elmúlt 40 évben Japánban rengeteg átfogó kutatást végeztek, melyek kimutatták, hogy a Steviának semmiféle toxikus hatása nincsen(még nagy dózisban fogyasztva sem), ugyanakkor jótékony hatással van a vércukorszintre, a vérnyomásra, az emésztésre, különböző bőrbetegségekre, segít megelőzni a fogszuvasodást és az elhízást is megakadályozza.

Napjainkra a Stevia világszerte elterjedtté vált, az USA-ban, Kanadában, Kínában, Malaysiában, Izraelben, Európa számos országában(Franciaország, Németország, Svájc, Hollandia, stb.) termesztik és fogyasztják. Bár a Stevia Latin-Amerikában őshonos, mára a piacot főként az ázsiai országok uralják: Kína a világ legnagyobb termelő, Japán és Korea pedig a legnagyobb Stevia fogyasztó országává vált.