”Olyan családok vannak a legnagyobb bajban mint mi, nincs hátterünk, nagyszülők, családi támogatás, nem vagyunk kisebbség, tanultunk, dolgoztunk, adóztunk, tisztességesen éltünk, műveltek vagyunk, a gyermekeink jól neveltek tisztelettudóak, okosak és éhesek… Minden segítséget visszafizetünk, adunk, dolgozunk, mi nem adományt, csak segítséget kérünk…” Otthonvédő posta: Tisztelt Hölgyem, Uram! Nem vagyunk kisebbség, nem vagyunk betegek, nincs szüksége a kislányomnak gyógyszerre, szervre, műtétre. Soha nem használtam semmilyen kérelmet, segélyt, támogatást, 18 éves korom óta dolgozom,tanulok, felneveltem 3 gyermeket. 

De most az utcára kerülünk. Elvesztettük már mindenünket, lakást, autót, munkahelyet. Több száz pályázatot benyújtottunk, de nem kapunk munkát, még visszajelzést sem. Művelt, szorgos, dolgos emberek vagyunk, de számunkra nincs olyan fórum amely segítene minket, mi nem tartozunk sehova. Mindent megpróbálunk, nem számít, ha fizikai munka, nem szégyenkezünk semmilyen munka elvégzése miatt, csak amiatt, hogy nem tudunk megélhetést biztosítani a családunknak. Nem tudom, hogy tudja-e valaki ebben az országban, hogy az olyan családok vannak a legnagyobb bajban mint mi, nincs hátterünk, nagyszülők, családi támogatás, nem vagyunk kisebbség, tanultunk, dolgoztunk, adóztunk, tisztességesen éltünk, műveltek vagyunk, a gyermekeink jól neveltek tisztelettudóak, okosak és éhesek. 

Otthonra, biztonságra vágynak ők is, de mi nem kapunk semmilyen segítséget, hiába fordultam bárhova, nem vagyunk jogosultak. Tisztelettel kérem életemben először és utoljára, mert a héten kikerülünk az utcára, ne törölje ki ezt a levelet, próbáljanak segíteni valahogy! Nem hiszem el, hogy egy ilyen családnak az utcára kell kerülnie és nincs más kiút. Kell, hogy legyen összefogás, nem csak azokért, akik a nyilvánosságot keresik, nem csak azokért, akik soha nem dolgoztak és nem is akarnak tenni semmit. Mindig arra tanítottam a gyermekeimet, hogy tanuljanak, dolgozzanak, segítsenek másokat, adakozzanak, legyenek jó emberek, de most nem értik, hogy miért nincs számunkra még lehetőség sem. 

Kérem, ha tudnak valamit tenni, segítsenek, már nem szégyen kérnem, mert nem hagyhatom a gyermekeimet az utcára menni, mindent meg kell próbálnom. Mellékelem az önéletrajzom, hogy lássák nem a butaságom miatt nem boldogulunk. Nagyon kérem tegyenek értünk valamit. Minden segítséget visszafizetünk, adunk, dolgozunk, mi nem adományt, csak segítséget kérünk. Számlaszámunk: Szabóné Skolnyik Erika FHB Bank: 18100002-00217321-11010012 A telefonszámom: 06-30-814-4842 A kislányom egyik képét is csatolom, nem könnyeket akarok csalni a szemükbe, de látniuk kell, hogy ilyen családok, emberek is kerülnek nagyon nagy bajba, akkor is ha mindent megtesznek. 

Van, hogy az ajtók nem nyílnak ki, de nem engedhetem, hogy a büszkeségem legyen akadálya a gyermekeim biztonságának. Azt sajnálom igazán, hogy a nagy fiaimnak nem tudok mit mondani, hogyan magyarázzam el nekik annak az ellenkezőjét, amire eddig tanítottam őket, hogyha mindent rendesen tesznek, tanulnak, becsületesek, segítenek másokon, azt vissza fogják kapni. A legfájóbb az ő értetlenségük, hogy hogyan fordulhat ez elő velünk. Tisztelettel köszönöm ha felfigyelnek ránk: Skolnyik Erika és családja 

Szonja a hegyen. – A segítségkérő édesanya fotója.
Önéletrajz Skolnyik Erika 2