A miniszterelnök egyértelmű üzenetet küldött arról, hogy a kormány eltökélt a hazai energiaszektor "újraállamosítása" kapcsán. A kabinet álláspontja már régóta ismert, de ilyen konkrét üzenetre a MOL-csomag megvásárlása óta nem volt példa. A miniszterelnök a hétvége során olyan kijelentést tett, ami szerint Magyarország közel áll ahhoz, hogy visszavásárolja az E.ON-tól a korábban privatizált eszközöket. 

Tekintettel arra, hogy Orbán Viktor egy felsorolás részeként csak említést tett a várható tranzakcióról, így a további részletekkel összefüggésben jelenleg csak a korábbi sajtóértesülésekre, illetve kormányzati bejelentésekre lehet alapozni. Nem ez az első eset, hogy az E.ON - többnyire gázüzletágának - visszavásárlása szóba kerül, közel egy éve az egyik gazdasági napilap arról számolt be, hogy a tárgyalások már szinte lezárultak a magyar kormány és az E.ON között, és már a hazai menedzseri szerződések újratárgyalása van folyamatban. 

Az akkori beszámolók szerint a magyar kormány 800 millió eurót kínált az E.ON gázüzletágáért, de ezzel szemben az E.ON 1 milliárd euró fölé értékelte eszközeit. A német hátterű E.ON Magyarország egyik legnagyobb energiaszolgáltatója, amely mind a gázpiacon, mind az árampiacon komoly érdekeltségekkel rendelkezik. Az E.ON tulajdonában van az ország hosszú távú gázellátását biztosító, 2015-ben lejáró orosz szerződés, az ország kereskedelmi gáztárolóinak meghatározó része, több gáz- és villamos energia elosztó hálózat, valamint Magyarország egyik legkorszerűbb gáztüzelésű erőműve is. A társaság a versenypiaci energiakereskedelem mellett az egyik legnagyobb - lakossági kört ellátó - egyetemes szolgáltató is. 

Az Orbán-kabinet hatalomra kerülését követően a korábbiaktól igen eltérő politikát folytatott az energiaellátás tekintetében. A 2010 közepén megalakuló kormány egyik első lépéseként ármoratóriumot hirdetett a lakossági energiaszolgáltatás tekintetében, amelyet különböző jogi eszközökkel érdemben fenn is tartott azóta, bár kisebb emelésre volt példa. A kormánykommunikációban az elmúlt két év során egyre hangsúlyosabban jelentek meg az energiaszektor "újraállamosításával" kapcsolatos kijelentések. A kormány által stratégiai ágazatként azonosított energiaszektort szigorodó árszabályozás, és egyre aktívabb "állami" részvétel jellemez. 

A kormányzat kivásárolta a MOL orosz tulajdonosát, a Surgutnyeftegaz közel 21,2%-os MOL-pakettje 1,88 milliárd euróért cserélt gazdát, amivel az állam az olajtársaság legnagyobb részvényesévé vált. Az állami kontroll alatt lévő Magyar Villamos Műveknél eközben megkezdődtek az előkészületek a gázpiaci üzletág kiépítésére. A társasághoz került a szlovák-magyar interkonnektor projektje, hozzáférést kapott az olcsóbb gázforrást biztosító nyugati irányú összekötő vezetékhez, illetve a stratégiai gázkészletből felszabadított mennyiségekből is részesült az MVM, hogy támogatni tudja a kormányzat energiapiaci célkitűzéseit. Az MVM foglalkozik ugyancsak a Déli Áramlat, illetve az ún. AGRI gázellátási projekt hazai kérdéseivel is. 

Az energiaellátási kérdések tekintetében igen komoly árnyomást fejt ki a kormány a szolgáltatókra, a vezérelv egyértelműen a fogyasztói, lakossági árak szinten tartása, amellyel kapcsolatban az egyetlen probléma, hogy Magyarország a primer energiahordozók tekintetében nem rendelkezik érdemi készletekkel, tehát alapvetően importra szorul, és miközben itthon "dermedt árak" mellett vételezhetnek az energiafogyasztók, addig a beszerzés költsége érdemben emelkedett. A villamos energia tekintetében ez jelenleg kevésbé okoz problémát, mert Európa-szerte igen nyomottak az árak a gyenge konjukturális kilátások miatt, azonban a gázpiacon a fundamentális tényezők hatására már más a helyzet. A lakossági körben történő gázértékesítés már most is veszteséget eredményez a szereplők számára. 

A szolgáltatók helyzetét, tűrőképességét ugyancsak nehezítik a szektorális különadók, amelyek tovább mérséklik az ágazati szereplők beruházó képességét. Az E.ON alapító társaságai által a hazai energiaszektor privatizáció óta jelen van Magyarországon, a gázpiacon azonban 2005-2006 óta rendelkezik csak jelentős pozíciókkal, amikor a MOL-tól megvásárolta az orosz ellátási szerződést, illetve a kiépített tárolói infrastruktúrát. A társaság jelentős összegeket költött a gáztárolói infrastruktúra fejlesztésére, amelynek mérete mostanra már meghaladja Magyarország éves gázfogyasztásának harmadát. 

A német cég a gazdasági válságot követően volt kénytelen újragondolni stratégiáját, amelynek középpontjában a nagyobb nyereségtermlő képességet ígérő beruházások állnak. A társaság jövőbeni befektetéseit elsősorban Európán, illetve az uniós piacokon kívül tervezi, ennek megfelelően a észak-amerikai és orosz piacokon túl Törökországban, Indiában és Brazíliában lát komoly lehetőségeket. Összességben elmondható, hogy a piaci körülmények, illetve a magyar piacon megvalósult szabályozói változásokból fakadóan a korábbiakhoz képest jelentősen romlott az E.ON magyarországi pozíciója, így nem lehetetlen, hogy mostanra az 

E.ON düsseldorfi közponjátban eljutottak oda, hogy megfelelő áron hajlandók megválni a magyar kormány által stratégia fontosságúnak ítélt eszközöktől. A kormányfő kijelentését, és főként az E.ON nevesítését mindenképpen komoly üzenetként kell értelmezni, azonban a legnagyobb kérdés továbbra is az, hogy az egyébként sem rózsás költségvetési helyzet mellett miből lenne fedezet az E.ON magyarországi eszközeinek megvásárlására. A költségvetés mindenképpen nehezen lenne képes kezelni egy ekkora tételt, míg az MVM-ben a tavalyi eredményt követően mindössze kb. 35 milliárd forint maradt, és nem szabad elfelejteni, hogy a társaságnak e lehetséges tranzakción felül is számos más, igen tőkeigényes projekt előkészítésével kell foglalkoznia. 

Az E.ON mindeddig nem kommentálta Orbán Viktor kijelentését, ami inkább azt feltételezi, hogy valóban érdemi tárgyalások folyhatnak a felek között az eszközök adásvételéről. A miniszterelnök szóvivője csak annyit közölt a bejelentéssel összefüggésben, hogy amennyiben új érdemi információik lesznek, akkor azt közlik majd. Igen érdekes kommunikációs helyzet adódott a kormányfő szombati kijelentéséből, ugyanis Orbán Viktor "közeli vásárlással" kapcsolatos kijelentését sem az E.ON németországi központja, sem a kormányfő sajtóirodája nem kívánta további részletekkel ellátni. A kormány régóta igyekszik felügyelet szerezni az E.ON gázüzletága felett, amely szándék mögött elsősorban inkább politikai, mint gazdasági megfontolások sejthetők. 

A jelenleg érvényes hosszú távú ellátási szerződés 2015-ben lejár, az abban foglalt árstruktúrát az elmúlt év során az E.ON-nak már sikerült áttárgyalnia, így igen kevés esély mutatkozik arra, hogy a magyar kormány a szerződés birtokában további diszkontot tudjon elérni a Gazpromnál. Az új hosszú távú ellátási szerződés kapcsán egyébként szintén felmerül a kérdés, hogy ki képes jobb árat kiharcolni a Gazpromnál: az E.ON, amely egy nagyobb portfólió részeként képes kezelni a magyar ellátáshoz szükséges mennyiséget, vagy a magyar állam, amely "egyéb eszközöket" is kínálhat az orosz beszállító számára. Stratégiai szempontból egyértelműen érthető, hogy egy akkora gázkitettségű ország, mint Magyarország, szeretne minél nagyobb kontrollt gyakorolni a gázbeszerzése felett, de korántsem lehetetlen, hogy ennek a biztonságnak-biztosítéknak felára lehet. 

Az E.ON hazai gázüzletágának másik jelentős eleme a tárolói infrastruktúra, amely különösen az interkonnektorok összekapcsolását követően, illetve a tervezett új nagyvezetékek, a Déli Áramlat és Nabucco megépülése esetén értekelődhetnek fel, és segíthetik Magyarország gázkereskedelmi pozícióját a térségben. Az alapvető kérdés persze továbbra is az, hogy a kormány milyen úton lesz képes finanszírozást szervezni az üzletrész megvásárláshoz, amikor az IMF-fel kapcsolatos tárgyalások továbbra is napirenden vannak az ország finanszírozási helyzetének (hosszú távú) fenntarthatóságának biztosítása érdekében.