Új telephelyen, új gépekkel, egy éven belül újrakezdi az öblösüveggyártást a helyi St. Glass Kft. és az indiai a Shamvik Glasstech. A salgótarjáni üveggyárat még 1893-ban alapították, és 2009-ben zárt be. Czékmán József, az St. Glass Kft. ügyvezetője elmondta: a 2009 áprilisában bezárt URSA Salgótarjáni Üveggyapot Zrt. telephelyén próbálják újraindítani a gyártást. 

Az St. Glass a telephellyel vesz részt az új cégben, az indiai partner szállítja a gépeket, és a felek még pénzügyi befektetőt keresnek - tette hozzá. Elmondta: a következő két hónapban azt határozzák meg, hogy milyen gépek, milyen kapacitással, milyen termékeket gyártanak. A tervek szerint pálinkás és borosüvegeket állítanak elő a hazai és európai piacra - fűzte hozzá. A gyártást több lépcsőben indítanák újra, augusztusban már 50 fővel működne a kézi üveggyártás egy bemutatóközpontban. Az önkormányzat ugyanis a cég kezelésébe adta az öblösüveggyár felszámolásakor kivásárolt muzeális értékű termékgyűjteményét. Emellett működne az az üzem, ahol a gyártás folyamata is megtekinthető. A jelenlegi helyzet előzménye, hogy az 1893-ban alapított salgótarjáni öblösüveggyárat 2009 őszétől felszámolták, majd tavaly októberben a Geneva Invest Kft. vette meg. A nyertes januárban a Glass-Flower Kft.-nek adta el a gyárat, ahol azóta sincs termelés, és dolgozókat sem vettek fel. A vevő akkor két pályázó közül nyert, az St. Glass volt a vesztes, így Czékmán József úgy fogalmazott, hogy most a "B" tervet valósítják meg. Vikram Munshi, a Shamvik Glasstech tulajdonosa elmondta: az indiai cég üvegpalackok gyártásához rendelkezik technológiával, ő maga a családi vállalkozás második generációs tagja. A cég 1973-ban amerikai befektetéssel jött létre Indiában, 22 évig amerikai vezetéssel is működött, majd a család kivásárolta. Az Indiában üzemelő üveggyárak gépeinek 80 százalékát szállítja a Shamvik Glasstech, és mint a tulajdonos közölte, a legjobb technológiát tudják biztosítani a salgótarjáni gyárnak. Székyné Sztrémi Melinda (Fidesz), Salgótarján polgármestere az önkormányzat kötelességének nevezte a nagy múltú öblösüveggyártás megmentését, mivel, mint hozzátette, "még mindig több százan élnek a városban, akik erre tették fel az életüket". A polgármester közölte: a város segítséget nyújt majd a képzésben a Térségi Integrált Szakképzési Központon (TISZK) keresztül, és munkahelyteremtő támogatásokat igyekszik Salgótarjánba hozni, hogy elkezdődhessen a termelés. Salgótarjáni Öblösüveggyár elődjét, 1893. december 10-én adták át az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. hatodik gyáraként. Helyileg 3100 Salgótarján, Huta utca 1 szám alatt található.
Kezdetek A gyárat 1893. december 10-én adták át az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. hatodik gyáraként. A palackgyárat Lukács Béla Huta néven indították. Működéséhez minden megtalálható volt az akkor még falu Salgótarjánban. Jó minőségű barnaszén, kvarchomok, és vasút. A gyár az első 20 évében kézi fúvással készített ásványvizes, boros, sörös, likőrös, gyógy- és vegyszeres palackokat. 1897-98-ban már 4,7 millió palackot adtak el. 1904. decemberétől a gyár önállósult, és Salgótarjáni Palackgyár néven működött 1909. márciusáig. Akkor a cseh Mühling Union Glashütten AG irányítása alá került. Ekkor komoly fejlesztések indultak. 1913-ban vásárolták meg az Owens-rendszerű palackfúvó automatát. Ezzel került először alkalmazásra a magyar üveggyártásban automatika. Ez a gép 1958-ig termelt. A gyártás során azonban a kézi fúvás maradt a döntő. Ausztriából, Németországból és Csehországból származó üvegesek is dolgoztak a gyárban. 1914-ben már 440 fő volt a létszám. 1922-ben a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt, felvásárolta a cég részvényeinek kétharmadát, majd 1925-ben a teljes részvényállományt. 1927-ben az addig csupán zöldüveg gyártást kiegészítették a fehér üveg gyártásával is. Először kéziprés és félautomata (KIKO) termékeket gyártottak színtelen üvegből. 1929-ben építették meg az első finomüveg gyártására alkalmas fazekas kemencét. Ezután már export termékeket is képesek voltak előállítani. Ez leginkább díszített üvegáru volt. Ezért is hozták létre 1931-ben a csiszoló-, majd a festő műhelyt. 1932-től indult meg a színes üveg gyártása. A gyár az 1930-as évek végén az ország legmodernebb üveggyárai közé tartozott. 1933-ban nevet változtattak, Salgótarjáni Üveggyár Rt. néven működtek tovább. 1937-től a szakképzést is bevezették a gyárban. A II. világháború az export lehetőségét a minimumra csökkentette, de a gyár a belső fogyasztásra továbbra is termelt. Az 1940-es években, Erdély visszacsatolása után sok üvegfúvó érkezett onnan a gyárba. 1944. december 18-án a gyár leállt. A gyár gépeinek egy részét a Mühlig Union Teplitz-Shönaui címére 5 vagonban szállították el. A szállítmány azonban nem ért célba, lengyel megszállási övezetbe került, és sosem került vissza Salgótarjánba. A munkások azonban náhány gép motorját és alkatrészeit az egyik kemence alá befalazva meg tudták menteni, így a háború után ezekkel az alkatrészekkel újra tudták indítani a gyártást 1945. március elején. A gyárat 1948. március 25-én államosították, és 1949-től mint Salgótarjáni Üveggyár Nemzeti Vállalat működött.
Fénykor Nagy fejlődést jelentett a gyár teljes rekonstrukciója (2 szakaszban,1953-1970), amelyben új kádkemencék, fazekaskemencék, üzemcsarnokok, irodaház épült, új automata gépeket helyeztek üzembe. 1968-tól a gyár neve Üvegipari Művek Salgótarjáni Öblösüveggyár lett. Az 1970-1980-as évek a gyár fénykora volt. A világ minden tájára exportált kézi és gépi gyártású üvegeket. Az 1980-tól bekövetkezett gazdasági változások, a külső piaci igények változása, a technikai, technológiai fejlesztések elmaradása a gyár hanyatlását okozták. 1992-től a gyár az Üvegipari Művek megszűnése és a külkereskedelmi cégek felbomlása után ST Glass Öblösüveggyártó és Forgalmazó RT néven, önálló cégként működött tovább. Az önállóság azonban nehéz helyzetben találta a gyárat. Volt év, amikor a több mint 10 gyárat tömörítő Üvegipari Művek nyereségének 30%-át ez a gyár adta. A fejlesztések és a pénzek felosztása a megszűnésekor azonban nem ennek arányában történt. A gyár tőkehiánnyal indult az önálló életbe. A 90-es évek elején, a politikai változásokkal a keleti piacok elvesztek, a belföldi piac jelentősen csökkent. A 2001-2002-es évben javult a helyzet, pályázati források segítségével nagyobb beruházások történtek. Megújult a termékstruktúra is. 2003-ban a gyár termelésének mintegy 70%-a már tőkés exportra készült, megközelítőleg 4 milliárd Ft értékben.
Felszámolása 2006-ban a likviditási gondok miatt a gyár felszámolásra került. Többszöri tulajdonosváltás után a losonci (Szlovákia) R-Glass S.R.O. tulajdonába került. Az 1970-es években még több ezer dolgozót foglalkoztató cég ekkor valamivel több mint 400 fővel került az új tulajdonoshoz. 2009-ben ismét felszámolás kezdődött, ekkor már csak kb.270 fő létszámmal. A gyár kemencéit 2009. októberében oltották ki. A felszámolás alatt a létszámot leépítették, csak kb.20 fő maradt a már alapüveget nem termelő gyárban. A megmaradt raktárkészlet árusítása, és néhány termék festés utáni eladása folyt. A többszöri pályáztatás után a gyár 2011. novemberében új tulajdonoshoz került. A Geneva Invest Kft a gyár újraindítását, a kézi termelés kb.25 fővel történő beindítását nyilatkozta. 2012. januárjában azonban új tulajdonosa lett a gyárnak, a Glassflower Kft. Gyártás jelenleg sem folyik az üzem területén (2012. február). Tervezők A Salgótarjáni Öblösüveggyár a két világháború között az országban elsőként alkalmazott tervezőművészt, Mánczos József személyében. A teljesség igénye nélkül, a további években tervezőként dolgoztak a gyárban: Takács Géza, Erdei Sándor, Prunner Gabriella, Kanyák Zsófia, N.Hamza Erzsébet, Balogh Eleonóra, Bartus Ágnes, Suháné Somkúti Katalin, Szilcz Marianna, Tamási Gabriella, Metz Beatrix, Dósa Zsuzsanna, Tamás Lívia, Bodnár Bernadett.