Na leírom a tegnap és ma eseményeit. Tegnap végre kijutottunk egy edzésre, mondjuk eleve kicsit rossz hangulatban, ugyanis apa edzés előtt százszor elmondta,hogy ő mennyire nem örül annak,hogy hurcolnia kell a kutyát és válasszak egy másik hobbit, például sakkozzak... Na mindegy, kimentünk, kiértünk, kutyák el, minden okés volt. Aztán kiraktuk a pályákat, és pályabejárás után nem tudom mi lett, de valahogy az önbizalmam szertefoszlott és átvette az uralmat a pesszimizmus (mint oly sokszor). Sanyi meg is jegyezte, hogy csak egyszer az életben halljon engem optimistának. A tábor óta nem agilityztünk. Ott tökéletes volt a helyben maradása, futottuk a jobbnál jobb pályákat, erre most, nem tudtam úgy vezetni, hogy ne hagyjon ki egy ugrót. Így utólag visszagondolva rossz szögből is indítottam, és természetesen a fő hibám: nem voltam magabiztos, hanem ott tötymörésztem és bénáskodtam. Molly szépen jött volna, volt sebesség, pörgött, erre Zsófika elcs*szi... No problem, jön a következő pálya. A zsákosból kijött, de nem csináltuk még sokszor, felemelték nekünk, és futottunk egy hibátlant. Ééés ezután követtem el a "végzetes csapást": megkérdeztem, hogy mehetünk-e még egyszer... elrontottam a pályát... utána meg nem sikerült megcsinálni, de annyira, hogy a végén már tiszta ideges voltam (olyan ideges, mint amikor kimegy az ember felelni), szóval egyre rosszabb lett. Aztán futottunk egy egyenest, vagyis ferde egyenest gyorsan és sok kaja, aztán elraktam. Még később is mentünk egy ferdébb egyenest (micsoda megfogalmazás...) sok kaja megint és ennyi volt. Azért volt az edzésben három pozitívum:
1. A zónája nagyon jó, nem csak,hogy szóra beállt,de egyszer átment magától a palánkon és magától beállt zónába és nézett.♥
2. Életünkben először kecskereztünk, és elsőre sikerült, sőt ezt egyszer sem rontottuk el!*-*
3. Nem tötymörgött, volt sebesség. :)
Pluszba bármikor szóltam neki jött egyből, okos volt. Vagyis ő mindig okos, csak én nem vagyok mindig a toppon. No de nem baj, következőnek felírok a kezemre egy nagy mosolygós szmájlit, és nem leszen ilyen pancser!

És a mai nap. Eléggé érdekes volt. Hazaértem, láttam,hogy Csuti hátul a farakásnál ás egy kicsit, de nagyon szaglászik mikor hol és ugat. Molly néha odamegy, aztán látja, hogy itthon vagyok és inkább az ajtóban ül. A filagóriát elvitték nagynénémékhez, így most az se fogja a helyet az udvaron, és ezért jöttek be ma unokatesómék, szóval kint voltunk az udvaron. Na ekkor már Moll is belelendült és együtt szaglásztak és ástak ezerrel. Mondtam apunak, hogy ott tuti van valami... vagy egér vagy passz. Ő lerendezett, hogy nem, maximum béka, ne beszéljek hülyeségeket.  Kiszedtem pár olyan fát, ami nem tartotta a felette lévőket, így be tudtak szagolni és beláttak. Egy óra kemény munka után sepregetés közben azt látom, hogy valami elszalad előttem. Apu mellettem állt, és úgy meglepődött, hogy felém ugrott. Első gondolat: egérnek nagy, de patkánynak vékony. És akkor: jéé egy menyét! A kutyák nem vették észre, ahogy kiszaladt, de mi igen, bement a kutyaház mögé, de én kitereltem,mert ott zsákutcába került volna így elszaladt. Apura néztem vigyorogva, ő meg ott röhög, hogy oké, igazam volt. :DD Ismerem a kutyáimat. Molly még szaglászta a fákat 5-10 percig, aztán rájött, hogy már nincs ott. Ez az egész vadászat tök jól lefárasztotta őket, de Mollyval még pluszba elugrottunk a boltba.