Szeptember 21-én a keresztény egyház Máté apostolra és evangélistára emlékezik, a magyar néphagyományban ekkor van az őszibúza elvetésének az ideje. Ehhez a szent cselekményhez számos szokás kapcsolódik. 

Máté apostol és misszionárius az egykori vámszedő, Máté Krisztussal való találkozása után felhagyott mesterségével és a kereszténység hirdetésével töltötte idejét. Az apostoli névjegyzékben a hetedik helyen, közvetlenül Tamás mellett foglal helyet, ami azt jelenti, hogy fontos szerepet töltött be a keresztény közösség életében, minden bizonnyal Jézus legszűkebb tanítványai köréhez tartozott, azokhoz, akik nem botránkoztak meg Krisztusban és pünkösdkor megkapták a Szentlélek adományát, a nyelveken való prédikálást. Korai feljegyzések arról adnak hírt, hogy az apostol Etiópiában és a pártusok között működött. Egyik legnagyobb műve a ma is olvasható Máté evangéliuma, amelyben megörökítette Jézus élettörténetét.

A magyarság néphagyománya általában nem illeszkedik a keresztény ünnepkörhöz, ami azt bizonyítja, hogy a régi ünnepeink már jóval a keresztény hit elterjedése előtt kialakultak. Ezen a szeptember végi napon a búza elvetésének ünnepét ülték meg őseink, melynek szokásait Bálint Sándor gyűjtötte össze „Ünnepi kalendárium” című könyvében. A dél-alföldiek úgy tudták, hogy a búzát legjobb Máté hetében elvetni. Ezen a napon tilos volt kenyeret sütni, sőt még a kemencében lévő hamut sem volt szabad piszkálni. 

Algyőn régen már hajnalban, napfelkelte előtt kimentek a földekre és a vetnivaló búzát zsákostul a földhöz ütögették, valószínűleg attól reméltek bőséges termést. Mohácson Máté napján szakajtóban vittek a búzát a helyi templomba megszenteltetni, majd azokat a többi vetőmag közé vegyítették, hogy a szent magvak bőséges termést hozzanak és az átjárjon más magvakat is. Más helyen vetés előtt a búzával teli zsákot feldobták a háztetőre, hogy három napig érje a harmat. Mindegyik szokásnak ősi, a táltoshitig visszavezethető hagyománya volt, a jó termést mágikus praktikákkal akarták biztosítani. Vetés előtt Nemcsak a búzaszemeket készítették gondosan elő, hanem a szent munkának megadták a módját. Aznap megmosakodtak és tiszta ruhát vettek, ezzel jelezték, hogy nem mindennapi munkára indulnak. 

A vetés régebben szinte országszerte karácsonyi abroszból vagy háziszövésű sütőabroszból történt, ugyanabból, amelynek vásznából az aratógatya is készült. A vetők a munka megkezdése előtt keresztet vetettek és imádkoztak és csak utána fogtak neki a munkához. Így adtak tiszteletet az életnek is hívott búzaszemeknek. A palócföldi Hollókőn a gazda a vetés végén a földnek mind a négy sarkára térdelt és úgy imádkozott. A székelyek is imádkoztak, majd a vetéshez levették kalapjukat, ezzel tisztelegtek a gabona előtt. 

Göcsejben az első szántás első fordulóján a gazda az ekeszarvára akasztotta az olvasóját és imádkozott. Máté napi tilalmak Volt olyan hely, ahol Máté napján nem szántottak, mert úgy vélték, hogy a bevetett földet később felveri a gaz. Göcsejben az egész héten tartózkodtak a vetéstől, nehogy a szemek helyett gaz teremjen a földön. Volt, ahol a gazosodást úgy próbálták kivédeni, hogy a virágvasárnapi szentelt barka hamuját üszög ellen szórták a vetőmag közé. Székelyföldön a hétnek annak a napján fogtak a vetéshez, amelyiknek éjszakáján először látta meg az égen a Fiastyúkot.