Közösségi kerékpáros rendszert fejlesztett ki az esztergomi Neuzer kerékpárgyártó cég, a kerékpárokat és a dokkoló állomásokat csütörtökön mutatták be Budapesten. 

A gyártó két év alatt mintegy 60 millió forintos fejlesztéssel hozta létre a rendszert, a projektet az európai unió 25 millió forinttal támogatta. Neuzer András ügyvezető igazgató a sajtótájékoztatón azt mondta, hogy elemezték a világban lévő rendszerek tulajdonságait, és megpróbálták ezek hibáit kiküszöbölni, így hozták létre a sajátjukat. 

A kerékpárokat a dokkoló állomásból egy mágneskártya segítségével, PIN-kód megadása után lehet kibérelni, amelyre korábban feltöltötték a bérlő adatait. A bérlés akkor fejeződik be, amikor egy másik dokkoló állomáson a kerékpárt elhelyezik. Több mechanikai védelemmel is ellátják majd a kerékpárokat, amelyek a bicikli szétszerelését akadályozzák meg, de ennek a szabadalmi eljárása még folyamatban van. 

Ezen kívül rádiófrekvenciás jeladóval tudják azonosítani a kerékpárokat, de lehetőség van GPS-jeladók beszerelésére is - mondta Neuzer András. Völner Pál, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium infrastrukturális területért felelős államtitkára a bemutatón azt hangsúlyozta, hogy a belvárosi közlekedésben nagy problémákkal kell a közlekedésszervezőknek szembenéznie, ezekre egyfajta megoldást jelenthet a kerékpáros közlekedés fejlesztése. 

Budapest már elkötelezte magát e cél mellett a BuBi (Budapest Bicikli) projekttel, és egyéb vidéki városokban is foglalkoznak a kérdéssel - tette hozzá. Az MTI kérdésére az államtitkár elmondta: a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) által indított BuBi közösségi kerékpáros rendszer és a Neuzer rendszere összhangban van egymással, mivel a város szeretne kerékpárkölcsönző rendszert kiépíteni, az esztergomi cég pedig ajánlatot tud benyújtani a pályázaton. 

Mi a közösségi kerékpáros közlekedési rendszer (KKKR)? A közbringa hálózat olyan közlekedési csomópontokban elérhető, bárki számára ingyen vagy minimális díjért igénybe vehető, sűrű hálózati lefedettségű „egyéni közösségi közlekedési eszköz”, amely most robbanásszerűen terjed Európa, újabban pedig Észak-Amerika és Kelet-Ázsia szerte. 

A „punk” verziót, amit manapság első generációs rendszernek kereszteltek, még a 60-as években telepítették Amszterdamban. A városszerte falnak támasztott, fehérre mázolt „tanyabájkról” azt gondolták, hogy akinek kell, az használja, majd a városban ismét letámasztja valahová. Nem jött be: szétlopták. A második generáció (hol máshol?) Koppenhágában debütált, ami már rendelkezett zárszerkezettel, kijelölt gyűjtőhellyel és minimális kaucióval, amiért a használó megkapta a kulcsokat. 

A harmadik generáció (modern fizető-, zár-, regisztrációs- és járműkövető rendszerek) első prototípusát egyesek szerint az angliai Portsmouth, mások szerint a francia Rennes alkalmazta. Később Lyon (Velo’v) majd Párizs (Vélib) volt az első igazi nagyvárosi rendszer kiépítője. A KKKR abban különbözik a kerékpárkölcsönzőktől, hogy a bringa nem feltétlenül ugyanabba a dokkolóba kerül vissza, mint ahonnan regisztráció, kaució, díj ellenében kikölcsönözték. 

Célja a rövid idejű városi távolságok dinamikus áthidalása, a néhány perces (maximum néhány órás) használat és a mindennapi igénybevétel. Célcsoportját a belvárosban közlekedő 25-60 év közötti személyek jelentik. Alternatívát kínál a belvárosi utazásokra, idő-, és költségmegtakarítás mellett a környezetterhelést is csökkenti. Robusztus kerékpár-újraelosztó és napi szervízhálózat tartozik hozzá, amelyet a központi költségvetésből, vagy a rendszerbe integrált reklámbevételekből tartanak fenn. 

Újabban kialakulóban van a 4. generációs közbringa hálózat is, amit Montrealban kezdenek bevezetni. E rendszerben a terminálok nem igényelnek közmű kapcsolatot (napelemről üzemelnek) és ennek következtében moduláris rendszerűek: az egész egység dokkolóstul áttelepíthető, illetőleg bővíthető magasabb költségigény (közterület átalakítás) nélkül. Budapest is be szeretne lépni a közbringát üzemeltető városok egyre bővülő körébe. 

A város a Kerékpáros Közösségi Közlekedési Rendszer megvalósításnak első ütemét egy 9,8 km2-es területre lőtte be, amely nagyjából a Nagykörúton belüli pesti oldalt, a teljes VI. és VII. kerületet, Újlipótváros déli részét, illetve a budai oldalon a Margit-híd és Petőfi híd közötti, Duna menti területeket fedi le. 73 gyűjtőállomást és 1009 db kerékpárt terveztek a rendszerbe, a gyűjtőhelyeket 300-500 méterenként alakítanák ki. A hálózat üzemeltetőjét közbeszerzéses eljárás keretében választaná ki a Főváros. 

A projekt közösségi kerékpáros közlekedési rendszer (KKKR) megvalósítását tartalmazza Budapest belvárosában. A KKKR olyan újfajta, alternatív közösségi közlekedési szolgáltatás, amely a város nagy utazásszámot generáló területein sűrűn elhelyezett, mindenki számára könnyen hozzáférhető, alacsony díj ellenében kölcsönvehető kerékpárokat működtet. A rendszerben – hasonlóan a hagyományos közösségi közlekedéshez –biztosított az egyirányú utazás lehetősége. A KKKR létesítésével a cél a budapesti, elsősorban a belvárosi utazásokhoz hatékony és környezetbarát alternatíva létrehozása, a jelenleg elérhető kínálat szélesítése, a jelenlegi közlekedési problémák csökkentése.