Bár egyes statisztikák javulást mutatnak, a gyakorlatban sok a panasz, hiányoznak a megfelelő munkakörülmények, túl szigorúak a szankciók és alacsony a bér: közfoglalkoztatás elméletben és a valóságban. Eredeti céljával ellentétben a program nem vezet vissza a munkaerőpiacra, és átmeneti megoldásként is kevésnek bizonyulhat, hiszen megélni és előre lépni nehéz belőle. 

A 2011-ben útjára indított új közfoglalkoztatási program elsődleges célja a segélyek felváltása. – „A végén odáig szeretném elvinni a dolgot, hogy azt tudjam mondani minden magyar állampolgárnak, hogy nem kapsz szociális segélyt, ha egyébként fizikailag munkaképes vagy, viszont mindenki számára van elérhető közmunka” – összegezte a kormány céljait júliusban 

Orbán Viktor. Az LMP-s képviselő Szél Bernadett az atv.hu-nak azt mondta, a közmunkaprogram elsődleges célja kellene, hogy legyen, hogy átmeneti szolgáltatást biztosítson a munkanélküliek számára úgy, hogy az érintettek a lehető leghamarabb vissza tudjanak térni a nyílt munkaerőpiacra. Ezzel szemben Szél szerint a valóság az, hogy a kormány „egy másodlagos munkaerőpiacot hozott létre, ahol a dolgozók jogai és a bérük is eltér az elsődleges munkapiacitól.” 

Hasonlóan látja a helyzetet Udvari Márton, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda ügyvédje. Szerinte a kutatások nem támasztják alá, hogy a közmunkaprogramok visszavezetnének a munkaerőpiacra, „sőt magasabb végzettségűek esetében ez a hatás inkább negatív, gátló tényező.” Eltérő statisztikák Idén – a tervek szerint - 200 ezer embernek adnak közfeladatot (132,2 milliárd forintos költségvetéssel, ami a 2011-es ráfordítás több mint kétszeresét jelenti), jövőre pedig 3-400 ezer fő vehet részt a programban (154 milliárd forintos ráfordítással). 

Hogy valójában hányan dolgoznak, az kérdéses: A közfoglalkoztatási program kommunikációs felelőse szerint 2012. év első nyolc hónapjában a közfoglalkoztatásba 227.346 fő lépett be, ezzel szemben a KSH felmérései alapján idén az első öt hónapban csak 72.800-an dolgoztak közfoglalkoztatásban, és a Magyar Államkincstár adatai alapján is csak 106 ezer fő után kértek az önkormányzatok közmunkabért augusztusban – derül ki a nol.hu írásából. Súlyos kiszolgáltatottság A közfoglalkoztatási programmal kapcsolatban túlkapásokról, késedelmes fizetésekről hallani. 

A Jobbik nemrég azt sérelmezte, hogy több esetben nem engedték el a jobban fizető idénymunkára a közmunkásokat, pedig a közmunka 90 napra felfüggeszthető lenne. Az LMP szerint alkotmányellenes, hogy a nyolc órában foglalkoztatottak egy része nem kapja meg a minimálbért, a heti kifizetések helyett pedig havi elszámolásra lenne szükség, hiszen „a rendszertelenül utalt, változó összegű bérek teljesen tervezhetetlenné teszik egy család költségvetését” – tette hozzá Szél Bernadett. 

A párt a panaszok és visszaélések miatt jogorvoslati útmutatót tett közzé honlapján. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda jogi segítséget nyújt a közfoglalkoztatottaknak. A legtöbben Borsod, Szabolcs, Heves és Pest megyéből fordulnak az irodához. A jellemző panaszok, hogy az önkormányzatok nincsenek rendesen felkészülve, ezért hiányoznak a megfelelő és biztonságos munkafeltételek, a szerszámok, munkaruhák és védőfelszerelések. 

„Találkoztunk olyan munkanélkülivel, akinek a polgármester megmondta, hogy nem ad neki munkát, mert csak a baj van vele. Tudni kell, hogy a hölgy korábban többször felszólalt a polgármester intézkedései ellen” – mesélt egy friss történetet lapunknak Udvari Márton. Az iroda a legfájóbb pontoknak a minimálbér hiányát és a túl szigorú szankciókat nevezte meg. A program szerintük diszkriminációra, visszaélésekre, nyomásgyakorlásra ad lehetőséget. „Plusz teher lebeg a fejük felett, ami aránytalanná teszi a foglalkoztató és közfoglalkoztatott közötti jogviszonyt.” 

Aggodalomra ad okot, hogy kizárhatják a szociális rendszerből azt, aki visszautasítja a felajánlott munkát, akit rendkívüli felmondással bocsátanak el, vagy akinek nincs meg a 30 munkanapja egy évben. Szél Bernadett beszámolt arról is, hogy a segély megvonására vonatkozó szigorú szankciókat sok helyen zsarolásra használják fel a helyi hatalmasságok: „ha nem vállalod el a felajánlott közmunkát, akkor nem kapsz segélyt három évig, mondják.” A Közmunkások Szakszervezete négy plusz egy kérést tett közzé – melyek január 1-től követeltetéssé válnak -, köztük azt, hogy emeljék a közmunkabér összegét, illetve heti helyett havi kifizetést alkalmazzanak. 

Konténer, útiköltség Közmunkás egyébként az lehet, aki elmúlt 16 éves és álláskereső. Nem utasíthatja vissza a közmunkát az, aki nem kap álláskeresési járadékot vagy segélyt. Aki mégsem fogadja el a felkínált lehetőséget, vagy elbocsátják a közmunkából, más segélyt sem kaphat az államtól. Betegség bejelentése esetén az állami foglalkoztatási szerv felülvizsgálatot kérhet. Abban az esetben, ha a lakhelytől messze kell a munkát vállalni, konténerekben, könnyűszerkezetes építményekben ideiglenes szálláshelyet kapnak a dolgozók, útiköltségüket az állam megtéríti. 

Fontos tudni, hogy csak akkor kötelező elfogadni a felajánlott, más településen lévő közmunkát, ha az a családi körülményekre (például kiskorú gyermek gondozása, vagy egy közeli hozzátartozó ápolása esetén) nem hat egyértelműen hátrányosan. Mindazonáltal az idén már több mint 3000 főtől vonták meg a támogatást. Pénzügyek A közmunkások bére nem igazán kecsegtető, bár a semminél természetesen több. Megélni valószínűleg lehetetlen belőle, hiszen ma a szakképesítést, illetve középfokú iskolai végzettséget nem igénylő napi nyolc órás munka 43-47 ezer forintot ér havonta, míg a képzettséget igénylőért 56-60 ezer forintot adnak. 

A foglalkoztatók lehetnek önkormányzatok, állami cégek, egyházak, civil és közhasznú szervezetek, szociális szervezetek, erdőgazdálkodók, vagy akár a MÁV is. A munkás feladati változatosak lehetnek: alkalmazhatják gépkocsivezetőként, gátépítőként, mezőgazdasági munkásként, de segíthet építkezéseken, erdőtelepítésnél, utak felújításánál is.