Hivatalosan is itt az ősz, hiszen szeptember 22-án átléptük azt a határt, amikor már az éjszakák hosszabbak, mint a nappalok. Viseljük hát méltósággal, és szépítsük meg ezt az időszakot régi szokások felélesztésével.

Idén szeptember 22-re esik az őszi napéjegyenlőség. Ezen a napon pont ugyanolyan hosszú lesz a nappal, mint az éjszaka. Ettől fogva pedig megállíthatatlanul robogunk az őszbe, és a sötét órák száma napról-napra növekszik majd, egészen decemberig. Napéjegyenlőségnek (latinul aequinoctium) nevezzük azt, amikor egy égitest mindkét féltekéjén a nappal és az éjszaka hossza megegyezik: ekkor a Nap 90° magasan delel az Egyenlítő felett, így a nappal és az éjszaka ezeken a napokon mindenhol ugyanannyi ideig tart. 

A szeptemberi napéjegyenlőség napja szeptember 22. (illetve szeptember 23.). Az északi féltekén őszi napéjegyenlőségnek, a délin tavaszi napéjegyenlőségnek nevezik. A két félgömbön ez a csillagászati ősz, illetve a csillagászati tavasz kezdete is egyben. Kelta ünnep De ne feledd, ez az időszak ünnep! Legalábbis ünnep volt valaha. A Földanya ünnepe, a beérett termés, a gyümölcsök, a szüret ünnepe. Ilyenkor olyan földi javakkal ajándékoz meg minket a természet, melyekhez nem juthatunk hozzá az év többi részében – friss dió, mogyoró ropog a fogunk alatt, friss mustot iszunk, lédús szőlőt, körtét eszünk. 

Az ősi kelták Mabonnak - aki a Földanya Istene - nevezték a nyári termés és a kemény munka befejezésének ünnepét. Miután behozták az utolsó aratást, nagy ünneplést csaptak, áldozatokat mutattak be az istenségnek, máglyákat gyújtottak, mézsört ittak és elraktározták a termést télire. Az ünnep egyéb elnevezései: Alban Elfed, borszüret, Avalon ünnepe, Ungathering ünnepe, Harvest Home. A druidák, akik a kelta vallás papjai voltak az ókorban, ekkor tartották a Mabon-t, ami a gazdag aratás megköszönésére és az utolsó betakarítási nap eljövetelére szolgált, hálát adtak a bő termésért a Földanyának. 

Máglyát gyújtottak és a termést gondosan eltették télire. Szokásuk közé tartozott, hogy ezen a napon elégették egy férfi bábuját, vagy képmását a szántóföldön vagy a mezőn, ezzel szimbolizálták a gabonaisten testének rituális megsemmisítését. Ezen kívül oltárt emeltek, amit őszi gyümölcsökkel, falevelekkel, virágokkal díszítettek és gyertyát gyújtottak az ünnep tiszteletére. Nagy-Brittaniában és Írország különböző területein ilyenkor zarándokoltak ki a sírköves temetőkbe, és ott tüzet gyújtva elijesztették az ártó szellemeket. 

Hitük szerint ilyenkor, az éjszaka és a nappal kiegyenlített helyzetet miatt biztonságban végezhették el ezt a szertartásukat. Mabon ünnepe, rituálék Mabon ünnepének jellemzői a következők: ételek közül a gabonafélék, a sütemények, a dió, mogyoró, zöldségek, alma, répa, burgonya, szőlő. Az ünnep színe a barna, sárga, narancsszínek. Mabon szertartások: Ilyenkor sétáltak a kelták az erdőkben, mezőkön és összegyűjtötték a magokat, gyümölcsöket, hüvelyeseket és száraz növényeket. 

Ezekkel díszítették az otthonaikat és az ünnepre felállított oltárt. Ősi praktikák is kapcsolódtak az őszi napéjegyenlőséghez, mégpedig a következők: nyakvágás, mely csak nevében ijesztő, ugyanis az utolsó kévét nevezték nyaknak, mely a hiedelmek szerint az Aratás szellemét tartalmazta. Mivel senki sem akarta vállalni a „gyilkosságért” a felelősséget, ezért az aratók kellő távolságból rádobálták a sarlóikat és úgy vágták le az utolsó kévét, így végül is közösen fejezték be az aratást. Később a levágott nyakat vízbe mártották, ezzel is éppen elég esőt kívántak maguknak a következő évre. 

Ezen kívül csutkababát készítettek: lányt formáltak belőle, ha bő volt a termés, ezzel ellentétben fiút, ha gyérnek bizonyult a betakarított termés. Ezt a babát az emberek otthonukban őrizték és a gabona szelleme miatt a következő évig, vagyis aratásig őrizték. Természetesen elmaradhatatlan volt a tánc és éneklés, amivel megáldották a termést, és kérik hogy a jövendő termés is hasonlóan bőséges legyen.