A gazdaságnak nincs olyan szegmense, amelyik ne szenvedne a belső vagy a külső kereslet gyengeségétől. Az egyes szektorokat az előzetes adatok alapján végignézve úgy tűnik, hogy Magyarország az első fél évben technikai értelemben is recesszióban lehetett.
A legutóbbi GDP-statisztika egyik legnagyobb érdekessége volt, hogy a KSH úgy átírta a tavalyi negyedéves számokat, hogy attól a növekedésről alkotott képünk érdemben megváltozott. Előzetesen úgy tűnt, hogy a magyar gazdaság tavaly képes volt halvány bővülést felmutatni negyedévről negyedévre (q/q), az új adatok megjelenése utána viszont már az látszott, hogy 2011 első negyedéve után gyakorlatilag kiveszett a növekedés. Ugyanakkor egyelőre a szigorú értelemben vett recessziót elkerültük. Ehhez ugyanis a technikai definíció szerint két egymást követő negyedévben kell zsugorodást felmutatni, mi pedig az utolsó négy negyedévben sorra (-0,2) - 0,0 - 0,0 - (-1,2) százalékot teljesítettünk.
Persze ha az időjárásfüggő, tavaly egészen jól "muzsikáló" mezőgazdaságot kivennénk a számításból, akkor ezek a számok már biztosan recessziót jeleznének, de ettől még igaz: csak az idei első negyedévben "fordult be" igazán az erősebb recesszió utcájába a magyar gazdaság. A jövő héten megjelenő második negyedéves adatok egyik tétje tehát, hogy negatív negyedév/negyedév index esetén biztosan kijelenthetjük, hogy itt a recesszió. (Megjegyzendő, hogy az utóbbi időszakban a KSH olyan sűrűn kénytelen módosítani a bizonytalan gazdasági környezetben a szezonálisan igazított adatait, hogy az sem kizárt: a kedden megjelenő adatokkal együtt az is kiderül, hogy tavaly is volt már recessziós időszakunk.)
A növekedési adat másik tétje, hogy sikerül-e meggyőznie a kormánynak az EU/IMF-párost a tárgyalások során, hogy az általa felrajzolt makrogazdasági pálya reális. Amennyiben mély recessziót jelentene a KSH az első fél évben, úgy aligha lehet meggyőzni a tárgyalópartnereket, hogy az idei 0,2 százalékos és a jövő évi 1,6 százalékos gazdasági növekedésből előálló GDP-szintre érdemes volt tervezni a 2013-as büdzsét. Ennek kapcsán érdemes visszaidézni Varga Mihályt. A tárgyalódelegáció vezetője egy interjúban így fogalmazott a makropályát érintő esetleges vitákról: "Vagy felállunk az asztaltól és azt mondjuk, hogy ha még ezekben sem tudunk megegyezni, akkor üljünk inkább később vissza. A második lehetőség, hogy a magyar kormány hiszi el az ő számaikat. Ezt most nem tartom valószínűnek. A harmadik variáció pedig az, hogy mégiscsak mi győzzük meg őket, esetleg azzal, hogy várjuk meg a második negyedéves GDP adatokat, és ez alapján folytassuk a tárgyalásokat."
A fentiek miatt érdemes áttekinteni, amit eddig tudunk a gazdaság második negyedéves teljesítményéről. A termelési oldalról nézve a mezőgazdaság, az ipar, az építőipar és a szolgáltatások várható eredményét kell megvizsgálni. A mezőgazdaság esetében nincs egyszerű dolgunk, hiszen ez egy olyan ágazat, ahol az első, második negyedévi munka értéke sok esetben csak a harmadik negyedévben, a terméseredmények és a piaci árak ismeretében derül ki, addig jobb híján becslésekre kénytelen alapozni a KSH. Az alapján, hogy az ágazat terméseredményeiről kedvezőtlen hírek érkeztek, azt lehet sejteni, hogy az agrár-GDP elmarad majd a tavalyitól. Ennek nem feltétlenül kell megjelenni a q/q indexben, de azért nagyobb a valószínűsége, hogy a kis súlyú ágazat nem fogja felfelé húzni a mutatót.
Az ipari termelés volumene bruttó értelemben számításaink szerint 0,4 százalékkal maradhatott el az előző negyedévitől, ugyanis csak egy erősebb hónapot produkált. A hozzáadott érték alapú mutató ettől ugyan eltérhet, de két dolog biztosnak látszik: (1) a szektor recesszióban van, (2) a visszaesés mértéke jócskán elmaradhat az első negyedévi 3,0 százaléktól. Az építőipar a második negyedévben is folytatta évek óta tartó, kiábrándító trendjét, becslésünk szerint 2 százalék körüli lehetett a q/q alapú visszaesés. Ez kisebb az első negyedévinél, de a fentiek alapján nagy a valószínűsége, hogy a három ágazat (ipar, építőipar, mezőgazdaság) együttesen negyedéves alapon zsugorodást mutat majd.
Hangsúlyozottan hozzávetőleges számításaink szerint ahhoz, hogy a KSH a második negyedévre ne visszaesést mutasson ki a GDP-ben, az kell, hogy a szolgáltatások legalább olyan eredményt hozzanak, mint az első negyedévben (+0,2%). Ez az a szektor, aminek a teljesítményéről sajnos havi adatok nemigen állnak rendelkezésre. Ezen felül további fejtörést okoz, hogy a szolgáltatások esetében már az első negyedéves eredménnyel is nehéz mit kezdeni. Elméletileg a szűk belső kereslet leginkább ebben a szegmensben érezteti a hatását. Ehhez képest az összes alágban bővülést regisztrált a statisztikai hivatal, pedig a lakossági jövedelmek zsugorodása miatt előzetesen nem erre lehetett következtetni. A nagy makrofolyamatok alapján arra lehetne következtetni, hogy a belső kereslet szűkülésének le kell csapódnia a szolgáltatások teljesítményében is. Ugyanakkor a KSH az idén a piaci szolgáltatások körében a foglalkoztatás bővüléséről számolt be, ami ugyanúgy nem illik a makroképbe, de konzisztensebb a GDP-vel.
A felhasználási oldalról nézve hasonló helyzet rajzolódik ki, bár ott még kevesebb adat van, ami miatt az általános gazdasági helyzet még inkább rányomja bélyegét a megérzéseinkre. A lakossági jövedelmek zsugorodása a háztartások fogyasztását apasztja, ezt a kiskereskedelem forgalmi adatai alá is támasztják. Az általánosan szűk belső kereslet, a hitelezési aktivitás gyengesége miatt a beruházási aktivitás csökkenése is folytatódhatott (itt pozitív meglepetést jelenthet esetleg a Mercedes-gyár elszámolása). Mindezt aligha ellensúlyozza a lefelé hajló külső konjunktúrát "megérző" exportunk.
Összességében ebből számunkra az rajzolódik ki, hogy negyedéves alapon a magyar gazdaság enyhe visszaesést produkálhatott a második negyedévben, ami alapján recesszióba kerülhettünk. Az éves visszaesést jelző index 1 százalék körül maradhatott. Ugyanakkor pozitív és negatív kockázatok egyaránt övezik ezt az eredményt, így nem lehet kizárni, hogy végül elkerüljük a technikai recesszió állapotát.
Persze ha az időjárásfüggő, tavaly egészen jól "muzsikáló" mezőgazdaságot kivennénk a számításból, akkor ezek a számok már biztosan recessziót jeleznének, de ettől még igaz: csak az idei első negyedévben "fordult be" igazán az erősebb recesszió utcájába a magyar gazdaság. A jövő héten megjelenő második negyedéves adatok egyik tétje tehát, hogy negatív negyedév/negyedév index esetén biztosan kijelenthetjük, hogy itt a recesszió. (Megjegyzendő, hogy az utóbbi időszakban a KSH olyan sűrűn kénytelen módosítani a bizonytalan gazdasági környezetben a szezonálisan igazított adatait, hogy az sem kizárt: a kedden megjelenő adatokkal együtt az is kiderül, hogy tavaly is volt már recessziós időszakunk.)
A növekedési adat másik tétje, hogy sikerül-e meggyőznie a kormánynak az EU/IMF-párost a tárgyalások során, hogy az általa felrajzolt makrogazdasági pálya reális. Amennyiben mély recessziót jelentene a KSH az első fél évben, úgy aligha lehet meggyőzni a tárgyalópartnereket, hogy az idei 0,2 százalékos és a jövő évi 1,6 százalékos gazdasági növekedésből előálló GDP-szintre érdemes volt tervezni a 2013-as büdzsét. Ennek kapcsán érdemes visszaidézni Varga Mihályt. A tárgyalódelegáció vezetője egy interjúban így fogalmazott a makropályát érintő esetleges vitákról: "Vagy felállunk az asztaltól és azt mondjuk, hogy ha még ezekben sem tudunk megegyezni, akkor üljünk inkább később vissza. A második lehetőség, hogy a magyar kormány hiszi el az ő számaikat. Ezt most nem tartom valószínűnek. A harmadik variáció pedig az, hogy mégiscsak mi győzzük meg őket, esetleg azzal, hogy várjuk meg a második negyedéves GDP adatokat, és ez alapján folytassuk a tárgyalásokat."
A fentiek miatt érdemes áttekinteni, amit eddig tudunk a gazdaság második negyedéves teljesítményéről. A termelési oldalról nézve a mezőgazdaság, az ipar, az építőipar és a szolgáltatások várható eredményét kell megvizsgálni. A mezőgazdaság esetében nincs egyszerű dolgunk, hiszen ez egy olyan ágazat, ahol az első, második negyedévi munka értéke sok esetben csak a harmadik negyedévben, a terméseredmények és a piaci árak ismeretében derül ki, addig jobb híján becslésekre kénytelen alapozni a KSH. Az alapján, hogy az ágazat terméseredményeiről kedvezőtlen hírek érkeztek, azt lehet sejteni, hogy az agrár-GDP elmarad majd a tavalyitól. Ennek nem feltétlenül kell megjelenni a q/q indexben, de azért nagyobb a valószínűsége, hogy a kis súlyú ágazat nem fogja felfelé húzni a mutatót.
Az ipari termelés volumene bruttó értelemben számításaink szerint 0,4 százalékkal maradhatott el az előző negyedévitől, ugyanis csak egy erősebb hónapot produkált. A hozzáadott érték alapú mutató ettől ugyan eltérhet, de két dolog biztosnak látszik: (1) a szektor recesszióban van, (2) a visszaesés mértéke jócskán elmaradhat az első negyedévi 3,0 százaléktól. Az építőipar a második negyedévben is folytatta évek óta tartó, kiábrándító trendjét, becslésünk szerint 2 százalék körüli lehetett a q/q alapú visszaesés. Ez kisebb az első negyedévinél, de a fentiek alapján nagy a valószínűsége, hogy a három ágazat (ipar, építőipar, mezőgazdaság) együttesen negyedéves alapon zsugorodást mutat majd.
Hangsúlyozottan hozzávetőleges számításaink szerint ahhoz, hogy a KSH a második negyedévre ne visszaesést mutasson ki a GDP-ben, az kell, hogy a szolgáltatások legalább olyan eredményt hozzanak, mint az első negyedévben (+0,2%). Ez az a szektor, aminek a teljesítményéről sajnos havi adatok nemigen állnak rendelkezésre. Ezen felül további fejtörést okoz, hogy a szolgáltatások esetében már az első negyedéves eredménnyel is nehéz mit kezdeni. Elméletileg a szűk belső kereslet leginkább ebben a szegmensben érezteti a hatását. Ehhez képest az összes alágban bővülést regisztrált a statisztikai hivatal, pedig a lakossági jövedelmek zsugorodása miatt előzetesen nem erre lehetett következtetni. A nagy makrofolyamatok alapján arra lehetne következtetni, hogy a belső kereslet szűkülésének le kell csapódnia a szolgáltatások teljesítményében is. Ugyanakkor a KSH az idén a piaci szolgáltatások körében a foglalkoztatás bővüléséről számolt be, ami ugyanúgy nem illik a makroképbe, de konzisztensebb a GDP-vel.
A felhasználási oldalról nézve hasonló helyzet rajzolódik ki, bár ott még kevesebb adat van, ami miatt az általános gazdasági helyzet még inkább rányomja bélyegét a megérzéseinkre. A lakossági jövedelmek zsugorodása a háztartások fogyasztását apasztja, ezt a kiskereskedelem forgalmi adatai alá is támasztják. Az általánosan szűk belső kereslet, a hitelezési aktivitás gyengesége miatt a beruházási aktivitás csökkenése is folytatódhatott (itt pozitív meglepetést jelenthet esetleg a Mercedes-gyár elszámolása). Mindezt aligha ellensúlyozza a lefelé hajló külső konjunktúrát "megérző" exportunk.
Összességében ebből számunkra az rajzolódik ki, hogy negyedéves alapon a magyar gazdaság enyhe visszaesést produkálhatott a második negyedévben, ami alapján recesszióba kerülhettünk. Az éves visszaesést jelző index 1 százalék körül maradhatott. Ugyanakkor pozitív és negatív kockázatok egyaránt övezik ezt az eredményt, így nem lehet kizárni, hogy végül elkerüljük a technikai recesszió állapotát.
Forrás: portfolio.hu
0 Megjegyzések