Mint minden vérbeli kutatónak, Szentágothai Jánosnak is a kíváncsiság volt a legfőbb vezérlőelve – idézte fel az MTA volt elnökének egyik legjellemzőbb tulajdonságát az egykori pécsi tanítvány, Hámori József. Az akadémikus szerint azonban Szentágothai Jánost nem csak a tudományos problémák foglalkoztatták: a napi munkát egyedülállóan ötvözte a természet megismerésével, a művészet csodálatával és a hit megélésével.

A biológusként végzett Hámori József 1955-ben az ELTE-ről került Pécsre, ahol az Orvostudományi Egyetem Szentágothai János által vezetett Anatómiai Intézete a kor kivételes jelentőségű tudományos műhelyévé vált. "Igazi közösség alakult ki, amelynek tagjai vibráló szellemi környezetben dolgoztak és alkottak" – emlékezett vissza a baranyai megyeszékhelyen töltött évekre. A hangulatot érzékeltetve elmondta: általában reggeltől késő estig bent voltak az intézetben, és a komoly munka mellett gyakran képzőművészeti, irodalmi, közéleti kérdésekről folyt a diskurzus. "Nem igaz, hogy Szentágothai János különösebben szigorú lett volna" – cáfolta az erről szóló pletykákat Hámori József. – Az kétségtelen, hogy folyamatosan figyelemmel kísérte a munkánkat, de nem az érdekelte, hogy mivel mennyi időt tölt el valaki, hanem az, hogy mire jutott. Az eredményre volt kíváncsi." Az akkor már világhírű kutató folyamatosan instruálta tanítványait, munkatársait. Újabb és újabb javaslatokkal próbálta segíteni őket a problémák megoldásában, de ha egy megközelítés tévútnak bizonyult, nem bosszankodott, hanem inkább új módszereken törte a fejét.

     Szentágothai János elsősorban az agykutatásban elért eredményeivel alapozta meg tudományos hírnevét, de nemcsak a gerincvelő, a kisagy és a nagyagykéreg szerkezete, hanem a működése is foglalkoztatta: "Meggyőződése volt, hogy a szerkezet kutatásának mindig együtt kell járnia a működés jobb megértésével. Ez jó példa a szemléletmódjára: mindig komplex látásmódra törekedett." Hámori József a számára legemlékezetesebb pécsi pillanatok között említette a kutatók közös születésnapi összejöveteleit: "»Tessék a művészetekkel is foglalkozni« – biztatott egyik születésnapomon egy ajándék Rippl-Rónai albumot átnyújtva Szentágothai János, de gesztusa inkább jelképes volt, hiszen rendszeresen ezt tettük."

     Az agykutató olyan emberként emlékezik egykori mentorára, aki tudósként is mindvégig megőrizte a hitét. Mint fogalmazott, élő cáfolata volt annak a meggyőződésnek, amely szerint a tudomány és a hit nem egyeztethető össze. Bár megtehette volna – hiszen sokat utazott – egy pillanatig sem gondolkodott rajta, hogy külföldön maradjon, és Magyarországon kívül folytassa a munkáját. "Egész életműve azt példázza a ma fiatal generációjának is, hogy a más országokban megszerzett tapasztalatok birtokában vissza kell térni, és itthon kell hasznosítani a tudást" – hangoztatta Hámori József. Szűkebb szakterületére utalva arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar agykutatók eredményeit világszerte elismerik, munkájuknak rangja van. Ezt igazolja például a tavaly első ízben kiosztott, három magyar agykutató akadémikusnak, Buzsáki Györgynek, Freund Tamásnak és Somogyi Péternek adományozott Agy Díj, valamint a tavaly még általa vezetett Magyar UNESCO Bizottság kezdeményezése, a világszervezet közgyűlésén is támogatott Szentágothai-év megrendezése.