A nap, amelyen végre megszereztük első labdajáték-győzelmünket, és a nap, amelyen egy amerikai fiatalember hatalmas sporttörténeti tettet vitt véghez, míg egy kínai kislány bravúrjai gyanakvást vontak maguk után.

Korábban ódákat zengtek arról, hogy Athénban mennyire fergeteges hangulatot csináltak a magyar drukkerek, és Pekingben sem volt ez másként. Nos, örömmel jelenthetem, hogy London sem lóg ki a sorból. Felemelő érzés, amikor az Olimpiai Park tömegében a rengeteg zászló között a magyar nem egyszer feltűnik, és ilyenkor örömmel köszöntik egymást a honfitársak: helló, helló, voltál a kézin, jössz az úszásra, mire van még jegyed?

A lelkes önkéntesek között is előkelő helyet foglalnak el kis hazánk szurkolói a nemlétező népszerűségi listán, rendszeresek a Go Team Hungary kiáltások, legutóbb a metróból kilépve ijesztett rám egy hangosbeszélőbe kiabáló fiatalember, a többi kismillió utas pedig nézett nagyot, hogy ugyan miért nem Go Aussies vagy Go Team US felkiáltással üdvözölt minket, ők is vannak sokan.

Amit pedig honfitársaink a keddi napon műveltek a Copper Boxban, az félelmetes volt. A piros-fehér-zöldbe burkolózó csarnokban a brit rendezők is álmélkodva nézték a tomboló drukkerhadat, a koreai edző állítólag a hangos magyarokra panaszkodott - mi meg elviseltük a 2002-es koreai foci Vb-n a sikoltozó hazai nézőket, szóval..., miközben férfi kéziegyüttesünk óriási drámák és izgalmak közepette megverte a csapatát.

Szép volt fiúk, mind a pályán, mind a lelátón! Ahogy egy szurkolónk elmésen megjegyezte, a Copper Box Arenát át lehet nevezni Kópé Boksz Arénává, mert ez a mi pályánk, a mi csarnokunk. Férfi vízipólósainknak pedig ezúton üzenjük, veletek vagyunk, harcoljatok, veszve még semmi nincs a két vereség ellenére sem, és nevezzük át a Water Polo Arenát is!

A nap másik érdekességét az Aquatics Centerben zajló események hozták. Most ne is elmélkedjünk Cseh Laci nem várt eredményeiről és Hosszú Katinka elhibázott taktikájáról - miközben halkan jegyezzük meg, szerdán Gyurta Dani 200 mell döntő... - mindezt bízzuk a szakértőkre. Ellenben gondolkodjunk kicsit két sportoló teljesítményéről, mely csodaszámba megy, mégis, a fogadtatás totálisan eltérő.

Michael Phelps, ki ne ismerné, a földönkívüli, Cseh Laci életének megkeserítője. A keddi két érmével - egy arany, egy ezüst - együtt összesen már 19 olimpiai medáliával rendelkezik (ebből 15 arany, 2 ezüst és 2 bronz!), ami egyedülálló sporttörténeti bravúr. Nem véletlen, hogy az Aréna 17 ezer nézője felállva tombolt az "ufónak", ismételjük, Phelps történelmet írt.

Bár sokak szerint tiszta eszközökkel nem lehet elérni, amit Phelps pályafutása során véghez vitt, bizonyíték semmire sincs. Nincs bizonyíték ugyanakkor a 16 éves kínai kislány, Je Si eredményeinek furcsa hátterére sem, mégis, a fogadtatás teljesen eltérő. A kisasszony 400 vegyesen olyan világcsúcsot úszott, hogy az utolsó 50 métere jobb volt, mint Ryan Lochte utolsó 50 métere ugyanezen a számban. Azaz a női olimpiai bajnok lenyomta virtuálisan a férfi olimpiai bajnokot. 16 évesen...

Kedden ugyanő a 200 vegyesen "csak" olimpiai csúcsot úszott. A hangok persze már az első diadal után felerősödtek, miszerint képtelenség 16 évesen ilyen időt úszni. Bizonyíték itt sincs semmire, bár állítólag vizsgálni fogják a kínai úszó ügyét. Jó kérdés, hogyan, a szokásos doppingvizsgálatokon felül, ami ugye Phelpsnél sem mutatott ki soha semmit.

Két eset, hasonló eredmény, mégis, a következtetés eltérő. Michael Phelps a zseni, aki 19 érmet szerez, és sporttörténelmet ír. A lelátó népe tombol. Je Si, 16 évesen veri a világot, bemutatását füttykoncert fogadja az Aquatics Arénában. Az egyik előtt fejet hajt az úszószakma, a másik sikereit vizsgálni akarja. Az egyik amerikai, a másik kínai. Ezek tények. Minden más a képzelet műve. Vagy nem..