A cím megtévesztő lehet, ez nem egy biosz blogbejegyzés, hanem könyvajánló, konkrétan Julius Fast: „Typisch Frau! Typisch Mann!” című könyvéről lenne szó. Kellemes, könnyed kis olvasmány, noha maga a könyv igen vaskos. Örökzöld témát boncolgat. Milyen a tipikus nő, milyen a tipikus férfi. Noha sok rágógumi mű született ebben a műfajban a közelmúltban, bátran kijelenthetem, hogy ez nem a ponyva kategória. Sőt, férfiszemmel is kifejezetten élvezhető. Tényleg mosolyt csal arcunkra.

Egyik kedvenc kis anekdotám, hogy Isten valóban a férfit teremtette-e, vagy valójában a nőt és csupán csendben megegyeztek, hogy nem tenne jót a pasi egójának, ha megtudná, hogy csupán második. Éva hisztizett, hogy unatkozik egyedül, mindene megvan, de egy pasi kellene. Isten megszánta őt, elég volt a női könnyekből. Kötöttek egy egyességet, hogy megkapja a lelkitársat, a férfit akit imádhat, de cserébe tényleg ne derüljön ki ez a malőr, hogy ö csak kellék. Éva belement meg a hazugságba is, csak azért, hogy végre családot alapíthasson... Persze ez egy elég modern és cirkalmas verzió, de aranyosnak, mindenképp aranyos. Szükségünk van a férfiakra, még akkor is, ha pillanatnyilag szingliként jól érezzük magunkat. Alattomosan csúsznak be az életünkbe, és mire feleszmélünk, hótszerelmesek vagyunk, bármit feláldoznánk, gondoskodnánk róluk. A nőket a szív vezérli, a pasikat az ész. Jó ez így, valakinek józannak is kell maradni a hatalmas lila ködben. Mi nyomjuk a gázt, ők kétségbeesetten nyomogatják a féket. Nekik idő kell, nekünk meg a megsemmisülés. És végülis ez jó is így. Kiegészítjük egymást.

Az előszóban, az ajánlóban Julius Fast megköszöni feleségének, hogy megmutatta, hogy a hatalmas különbségek ellenére mégis kialakulhat harmónia férfi és nő között. Az alcímek a tartalomjegyzékben is már beszédesek, tényleg egy külön kis világba kalauzol bennünket és garantáltan nem fogjuk tudni letenni. Akár még az irodalmi korszak-séma is ráhúzható: az idealizmussal kezdi: „Barbarának, aki megmutatta, hogy mindennek ellenére mégis lehet harmonikus egy kapcsolat férfi és nő között”. Itt valószínűleg főleg a lila köd fázis dominál majd. A könyv végére elérünk a realizmushoz: „Kettős erkölcs”. Tartja ügyebár a mondás „ami a férfinak dicsőség, az a nőnek szégyen...”, néha megspékeli egy kis naturalizmussal: „A vagina, mint férficsapda”... avagy hogyan alakul ki a testi-lelki függőség. Valamint a szimbolizmus is igencsak erősen dominál, a legenyhébbet próbálnám meg idézni: dugó és pezsgősüveg, no meg a nagy bummm...

Virágnyelvben nagyon otthon vannak kedves hímnemű társaink, be-bekacsint a szűzleány-effektus, amikor is belepirulunk egy-két szófordulatba, pláne ha valaki szerencsétlen módon igencsak vizuális típus. Ütős fegyver ez, az intelligenciával rendelkező ragadozó állat, azaz férfiember legnagyobb fegyvere. Jó szöveggel egy rondább pasi is tarol, hódít, hipnotizál.

Néhány fejezetben pedig konkrét metamorfózist láthatunk, hogyan lesz a hősszerelmes lovagból Homer Simpson, az egykori ifjú titánból fókazsíros lusta sör és focifüggő kanapélakó. De nőknél is a doromboló kiscicábol házsártos sárkány, valamint a szexéhes menyecskéből fejfájós Brünhilda., a gondosan ápolt intim részekből dzsungel, amihez már-már lassan bozótvágó kés kell. De szegény Homerunk örül ennek is, ha néhanapján persze hozzájuthat a kétperces, passzív alamizsnához. Persze nem törvényszerű a negatív irányba történő változás. De sokan belefásulnak a mindennapokba. Van egy olyan tippem, hogy kapom majd a negatív kritikát, mondván könnyű huszonévesként prédikálni, de ha majd Loreleiból én is kiöregszem, ha már nem megy az édes leányka szerep, mondván nem hiteles, akkor majd meglátom, hogy hogyan is működik mindez a gyakorlatban. Állok elébe!

Gyakran használt kifejezés az „elveszett-elvesztegetett évek”. Ez minden felebaratunknak ismerős lehet. Mindegy, hol kivel vagy épp hol beszélgetünk, fel-felbukkan. „Tja, die fetten Jahre sind vorbei!”gyakran felbukkan, magyarul nem ismerős: a zsíros éveknek vége, de német nyelvterületen nap, mint nap felbukkan. Magyarul úgy csengene ismerősen, hogy „eljárt felettem az idő”.

A könyv végén hasznos tippeket kaphatunk arról, hogy gyakorlatilag a házasság egy szerepjáték. Nem kell túl komolyan venni, ennyi a titka. Az meg már személyreszabott, hogy csupán egy mellékszerepet, vagy rögtön főszerepet kapunk benne. Az utolsó fejezetben gyakorlati tippeket kaphatunk, hogy hogyan lehet egy házasságot illúziók nélkül egy életen át keresztül vinni. Kompromisszum kérdése minden lényegében. De a jó öreg „Homo-Faber-teóriától” nem menekülhetünk. Hiszen minden a hormonokkal kezdődik és ezzel a filozófiával fejeződik be, mondván a szerelem csupán a hormonok miatt van. Lehet ellene is, mellette is érvelni. Jómagam vadromantikus vagyok, hiszek a karmikus szerelemben... nem tudom elfogadni, hogy csak a hormonok miatt lenne. De ez én vagyok, én csak egy vagyok. Elfogadhatja persze a kedves olvasó azt a verziót is, miszerint nem kell nagy ügyet csinálni abból, ha alábbhagy a szenvedély. Kivánom mindenkinek, hogy megtalálja a lelke másik felét, lelkitársát, ahogy még emlegetni szokták. Ez egy ördögi kör, de valahogy ebben a könyvben barátságosabban van tálalva.

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, mindegy,hogy az illető a ragadozóállat kategóriába tartozik vagy az idősebb generációhoz. Aktívan avagy passzívan éli meg a szerelmet, mindenki tanulhat valami újat, valami szépet, vicceset, kategorikusan mást, mint amit eddig kapott-kaphatott az élettől készen. Itt tényleg nem számít, hogy humános vagy reálos beállítottságú az ember, itt csak egy számít, legelőször kezünkbe venni. Utána a lelkesedés, a szerelem jön magától. Garantáltan nem fogod tudni letenni. Úristen! Ez lassan úgy hangzik, mint valami promóciós szöveg, pedig nem az. Nincs belőle semmi érdekem, nem is egy új könyvről van szó... szóval lehet keresni nyugodtan antikváriumban is, illetve könyvtárakban... Mégis vonz benne valami. Legrosszabb esetben fogunk egy üveg bort és egy kellemes „egyéjszakás kalandot” töltünk el a könyvvel. Belekóstolunk, nevetünk, majd pihentetjük. Megéri. Ezt a laza, könnyed iróniát is a könyvből merítettem. Bátrabb lettem tőle a hétköznapokban.

A kockázatok és mellékhatások érdekében kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét!