A korai középkort idézi meg munkáiban Kerti Eszter ékszerkészítő, népi iparművész, a Népművészet Ifjú mestere. Azt nem tudja, honnan ered vonzódása az időszakhoz, de szívesen élne a honfoglalás korában. Évekig járta az országot, hogy korabeli körülmények között mutassák be a honfoglaló magyarok életét, művészetét. Kerti Esztert mindig érdekelték az ékszerek, de nem az arany, hanem a réz vonzotta, és az utóbbi fém ráadásul elérhetőbb is. Érettségi után ötvös tanulónak jelentkezett, de sikertelenül. Felvették viszont az Óra-Ékszer Vállalathoz betanuló aranyművesnek. A budapesti munkahelyen tanulta meg a fémalakítást, a fűrészelést, a forrasztást. Mi kell a fémalakításhoz? - Rengeteg szerszám, kézügyesség, ennyi. Ötletek azok vannak, azzal nincs gond - válaszolja. Kezdetben volt a biztosítótűre fűzött vécélánc... A szerszámok között fogókról, lemezollóról, fűrészről, fúróról diskurálunk, de megtaláljuk még a házban lévő műhelyben a nagy kalapácsot, az ötvöskalapácsot, a poncolót, a pergőfúrót, a nagyító üveges lámpát is. Az első ékszer? Ékszerkészítőnk elneveti magát: akkor volt divat a biztosítótűre fűzött vécélánc fülbevalóként, az készült először, és a hozzá hasonló nyaklánc. Eszter egyik technikája a rézdomborítás. Mint magyarázza, szurokpárnába kell beletenni a rézlemezt, amelyen már kirajzolta azokat a motívumokat, amelyeket ki akar ütni. A honfoglalás korában így készültek a tarsolylemezek, a hajfonatkorongok. A rézdomborítást a segesvári Nagy Vilmostól tanulta meg. - Csavarogtunk Erdélyben, véletlenül kerültünk el hozzá, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy visszamegyek, és megpróbálok tőle tanulni - idézi fel. - Stoppal indultam el még az "átkosban", és 20 dollár kellett volna a határátlépéshez. Nekem nem volt, de eldöntöttem, hogy innen már nem megyek vissza. A határőr kérte a pénzt, elkezdtem túrni a hátizsákomban, amikor odalépett hozzá egy tiszt, nekem meg odaszólt a határőr: maga mit áll itt, menjen már! Az első megtanult technika a zománcozás volt Sisa József zománctáborában a gödöllői művelődési házban. Itt sajátította el a rekeszzománcozást, a középkori zománctechnikát, amelynek legjelentősebb darabja a magyar Szent Korona. Alapja, hogy a zománcot a kézzel kihajlított rekeszekbe kell beletölteni két rétegben, a két művelet között égetni, majd lecsiszolni. - Ennél azért hosszadalmasabb, mert egy alapréteget is rá kell égetni a zománcra, meg egy ellenréteget is, amely tartja az alapzománcot - hangsúlyozza. - Nagyon munkaigényes, oda kell figyelni a kis rekeszekre. A foglalat elkészítése nem kisebb munka, mint magáé az ékszeré, és aprólékos tevékenység az is, ahogy a zománcra rákerül a szín egy hegyes spatula és egy körző segítségével. Így teszi a kis zománctárgyat a kemencébe. Égetés után viszont nem a felvitt szín köszön vissza. Az iparművész mutatja, hogy például narancssárga felvitt szín égetés után gyönyörű piros lesz. Volt, hogy nagyon szép lilát vett ki a kemencéből, és azóta is hiába kutatja, mi volt az eredeti színkeverék. Jurtában laktak Nézzük, hogyan készül egy fülbevaló! - Először a foglalatot készítem el - vág bele. - Kivágom egy vékony sárgaréz lemezből a foglalat oldalát, ráforrasztom, lereszelem. Utána jön a kovácsolt dísz. Levágom az egyforma hosszú rézhuzalokat, lekalapálom a szélét, lereszelem, meghajlítom, felforrasztom. Ha ez elkészül, ráforrasztom az akasztót. Utána lekalapálom a kovácsolt díszeket a szélén, így ívesebb hatást ad. Vörösrézből kivágom a zománcnak az alapot. Megreszelgetem, ráteszem az alapzománc és az ellenzománc réteget, ezeket egyszerre égetem be. Ráteszem a kihajlított rekeszeket, ezeket megint beleégetem, utána beleégetem egyszer a színt, még egyszer a színt, és lecsiszolom. Végül beragasztom vagy befoglalom. A szekrényes foglalatot használták leggyakrabban a középkorban, én is ezt szeretem. Kerti Eszter háromgyermekes anyuka, egy 19 éves és egy féléves lány, illetve egy ötéves kisfiú édesanyja. Így a napjait nem az ékszerkészítés teszi ki, de azt mondja, hogyha folyamatosan azzal foglalkozna, egy napot elvinne egy fülbevaló. Piszmogós a munka, adódik hát a kérdés, vajon türelmes ember-e az ékszerkészítő. Felidézi, hogy amikor váratlanul beállított Nagy Vilmoshoz Erdélybe, "Vili bácsi" is rákérdezett erre, ő pedig azt felelte, hogy szerinte nem kell hozzá türelem - ugyanis, amit az ember szeret, ahhoz nem kell türelem. Mint kiderült, ez volt a vizsgakérdés, így maradhatott ott három napig. Főleg láncok és fülbevalók készülnek Palotáson, és amit Kerti Eszter még nagyon szeret, az a kardhüvelydíszítés. A középkor szerelmesének életéből nem hiányozhattak a középkori vásárok sem. Az Őskultúra Alapítvánnyal öt-hat évig járták az országot, jurtában laktak, saját varrású középkori ruhát viseltek, "ami megint csak nem esett nehezemre", korabeli eszközökkel és körülmények között mutatták be a honfoglaló magyarok életét, szokásait, művészetét. Mint mondja, ilyen rendezvények vannak külföldön is, ő egyszer Olaszországban járt egy hangulatos vásáron. Nem vágja földhöz A formák, a minták "jönnek". Ahogy nézegetjük az ékszereket, sorolja: a csodaszarvast, a tulipános motívumot megtervezte, de a csepp alakot csak kihajlította. Néhány milliméteres mintákról van szó, ezért azt is megkérdezem, ha elront valamit, tudja-e javítani, vagy a földhöz vágja? Nos, nem vágja földhöz, hanem "kalapács alá helyezi" - ez különben ritkán fordul elő, de bevallása szerint vannak napok, amikor semmi nem sikerül. Az ékszerkészítést fizikailag nem tartja nehéznek, "nagyon nagyokat nem kell ütni", de a kardhüvely poncolásánál, amikor egyszer végigüti a munkát és rekeszt hajlít, akkor kell egy-két óra, amíg átáll a keze. Munkái között van kontytű, tulipános karkötő aranyozott rézből, tűzzománc díszítéssel, forrasztott filigránokkal, futó szarvasos medál kovácsolt díszítéssel, nem aranyozva, hanem patinázva. Az utóbbi művelethez fel kell forralni a kénsavat, belemártani a letisztított rezet és kénmájat tenni bele, így öregítik a fémet. A lázsiás nyaklánc eredetéről megtudjuk, hogy ahány lázsiás volt egy lány, annyi hold földje volt - ez alapján is lehetett dönteni, hogy ki kit kért fel a táncban. Van hasonló lánc két csodaszarvassal és napocskával, olvasó palmettás (pálmaleveles) díszítéssel. Munkáit most éppen a palotási művelődési házban mutatják be kiállításon, de láthatóak például a Mesterségek ünnepén a budai várban is. Első tárlatát a gödöllői művelődési házban rendezték, ahová egyébként portásként került 1989-ben. Az ok egyszerű: aki ott dolgozott, ingyen vehetett részt a tanfolyamokon, neki pedig nem volt pénze a zománctáborra. Kecskés József akkori igazgató nyitotta meg első kiállítását. Képes rontás- és átoklevételre is Kitartását sportolói múltjának is köszönheti, hosszú távú gyaloglóként a magyar válogatott keretbe is bekerült Kirhoffer József edző irányításával. Országos versenyeken első és második helyezéseket értek el Benedek Krisztinával ("inkább úgy volt, hogy ő volt az első, én meg a második"), aki most népi táncos. Ő énekelt az első kiállításán, a Népművészet Ifjú Mestere címet pedig egyszerre vették át a Néprajzi Múzeumban. Régebben nem lehetett őt bevonszolni egy múzeumba, most meg nem lehet kivonszolni onnan - jegyzi meg. Volt olyan tárlat, ahol már megismerte a jegyszedő, amikor harmadszor ment megnézni. Ötletet is merít a múzeumokban, és a hangulat is visszaköszön egy-egy ékszerben. Kerti Eszter számos elismerésben részesült már. Az Élő Népművészet pályázaton 1993-ban ezüst-, 1995-ben és 2005-ben aranyplakettet kapott, 2000-ben a Gránátalma-díjjal tüntették ki. 1997-ben kapta meg a Népművészet Ifjú Mestere és a Népi Iparművész címeket. Abban az évben nyert első díjat a Pro Renovanda Kultúra Hungariae meghívásos pályázatán. 2004-ben szerepelt a budafoki tűzzománc biennálén, 2008-ban első díjban részesült az országos népiékszer-pályázaton, és Nívódíjat kapott a Budai Várban rendezett reneszánsz kiállításon. Kártyajósláshoz is ért, sőt elvégezte a spirituális tanácsadó és moderátor alapfokú képzést is, így képes rontás- és átoklevételre ezt kevesen tudják róla. Beszélgetésünk idején mindössze két gyűrűt látunk rajta: mint kiderül, a kislány miatt nem visel most ékszereket, pedig egyébként szokott. Elmeséli, hogy egy alkalommal, amikor az olaszországi Palazzuolo sul Senióba utazott vásárba Szlovénián keresztül, a határőr csodálkozott, hogy mi az a sok faanyag az autójában. - Mondom, a vásári sátram. Mire ő: aha, szóval különleges és egyedi ékszerekkel vásározik, ugye? - említi meg.