A cívisvárosnak sok sok helye van, amely beleivódott az itt élők emlékébe, hétköznapjaiba. Szinte emberemlékezet óta ott vannak, oda járhattunk, megszoktuk. Eggyé vált a várossal. Ilyen a Bem tér és a Füredi út sarkán lévő virágpavilon is.

licium.hu - Június utolsó péntek reggelén munkahelyemre jőve, a Bem tér és a Füredi út kereszteződésének irányából nagy zörejre, puffanásokra, fémes csikorgásokra lettem figyelmes. Munkások döntöttek, borítottak, darus kocsival szorgoskodtak. Gondoltam, valamit javítanak, építenek. Nem! Elbontották a virágpavilont, már csak a hűlt helyét találtam. 

Évtizedek virágvásárlásai jutottak eszembe. Ide szinte bármikor jöhettünk, ha szerelmünknek, vagy tanárnőnknek, vagy feleségünknek vettünk virágot. Vagy rég elhunyt szeretteinkre emlékezve, a temetői látogatás előtt virágot, koszorút venni mentünk. Ott volt az idős néni, aki korát meghazudtolóan szolgálta a virágot kedvelők igényét. Nagyon idős koráig. Gondolom, az utóbbi években már utódai árulhattak, de a pavilon még maradt. Eddig.

Már a múlt egy része lett ez is, eltűnt, hiába megyünk, már se virág, se pavilon. Csak a nosztalgia maradt. Szerintem ezen a reggelen még a virágok is sírhattak. Szerettem volna egy szál virágot oda dobni a hajdan volt virágpavilon helyére, emlékül. De nem volt nálam. Lelkiekben azért tettem egy emlékszálat. Cívisek, tegyetek ti is!... Csak a változás örök! 
Szoboszlai Endre