Az étel mindenki számára mást jelent, vajon az olimpiai megmérettetésre váró sportolók a kivételes teljesítményhez mit tankolnak?

ma.hu - Ennivalót számos ok miatt eszünk, ám az olimpiai játékokon résztvevő sportolók számára az étel nem más, mint a rendkívüli teljesítményhez nélkülözhetetlen üzemanyag. Mindazonáltal, meglepő módon, teljesen mást és más mennyiségben vesznek magukhoz a különböző sportágak versenyzői.


Michael Phelps amerikai úszó nyolc érmet szerzett a 2004-es nyári olimpián Athénban, amiből hat aranyból volt, majd a Pekingi olimpián az ezüsttel és a bronzzal nem foglalkozott: 8 aranyérmet vitt haza, ezzel megdöntve a szintén amerikai Mark Spitz rekordját az egy olimpián megszerzett aranyak számában. (Spitz 1972-ben, Münchenben nyert 7 aranyat.) Phelps szerint sikerének egyik titka, hogy naponta 12 ezer kalóriát fogyaszt.



Természetesen, ellenben velünk, átlagemberekkel, akik idejük nagy részét ülve töltjük, és mindössze napi 1600-3000 kalóriára van szükségünk, Phelps könnyen elégeti a maga 12 ezer kalóriáját míg köpüli a medence vizét iszonyat sebességgel naphosszat.



Az olyan úszok, mint  Phelps, nem az egyetlen sportolók, akik temérdek tojást, palacsintát és tésztát gyűrnek be a verseny előtt – a kerékpárosokról, a maratoni futókról vagy az evezősökről is köztudott, hogy komoly mennyiségű szénhidrátbevitellel fedezik szuperintenzív és folyamatos tevékenységüket.



Meglepő módon, például a birkózók vagy a tornászok nem állnak tömött sorokban a kantin folyosóján. Szerény tányérjukon mogyoróvajas szendvics és gyümölcs látható. Az atlétáknak ugyanis alaposan vissza kell fogniuk magukat közvetlen a torna előtt, amikor könnyűnek és rugalmasnak kell lenniük – mondta Nanna Meyer, az olimpiai szervezőbizottság dietetikusa, valamint a University of Colorado sport-táplálkozástudományi szakembere. És bizony akad közöttük olyan sportoló is, aki annyira behúzza ezt a féket, hogy azzal a lendülettel át is esik a táplálkozási zavarok problémás világába.

Ők vannak a verseny előtt ehető, igen széles spektrumú olimpikoni étlap túlvégén. És hogy mennyi kalóriára van szüksége egy olimpikonnak? Az sok mindentől függ, magától a sportágtól, és attól, hogy nőről vagy férfiról van szó, a becslések szerint:


- A nagy állóképességet igénylő sportok (bicikli, úszás, maraton, evezés) esetén főként a szénhidrát bevitel ajánlott, 3000-8000 kalória megfelelő lehet naponta.

- A csapatsportokat (kosárlabda, foci) játszó sportolóknak extra adag szénhidrát kell, de 3000-4500 kalóriánál nem lehet több.

- További sportok (vitorla, kajak) űzőinek mérsékelt energia bevitel van előírva, ez lehet szénhidrát is, 2500-3500 kalóriáig.
- A nagy erőt igénylő sportágak (súlyemelés, súlylökés) képviselői szintén visszafoghatják magukat: 2800-6000 kalóriányi, akár szénhidrátbevitel, elegendő.
Az esztétikai sportok (műugrás, szinkronúszás, torna) esetén max. 2000-2500 kalória fogyasztható.



Összefoglalva: a nagy állóképességet igénylő sportokat űző atlétáknak van szükségük a legtöbb kalóriára, mivel akár órákon át is versenyeznek, míg mondjuk a kosárlabdázók csak rövid időszakokra húznak bele. A tornászok megállnak és mennek tovább. A súlyemelők és a súlylökők rengeteg energiát használnak fel rövid sorozatokban. Az hogy mennyi energiát használnak fel, függ a sportolók súlyától és az izomtömegüktől is.