Mikes Kelemen (1690-1761) írót, műfordítót posztumusz Rodostó, a mai Tekirdag díszpolgárává avatták.
Az erről szóló határozatot a 48. Nemzetközi Cseresznye Fesztivál keretében a Magyar napon, pénteken adják át a város vezetői törökországi magyar diplomatáknak a Rákóczi Emlékház és Múzeumban.
Erdogan Erken, rodostói tiszteletbeli magyar konzul arról tájékoztatta az MTI-t, hogy a Magyar nap 10. évfordulója alkalmából a Török Posta (PTT) díszborítékot bocsát ki emlékbélyeggel, első napi bélyegzéssel. "Bemutatjuk Serif Baysalan Tekirdagban élő újságíró Yarapsan Camuru című kötetét, amelyben a szerző a város határában található iszapfürdő történetét dolgozza fel. Ott remélt ugyanis gyógyulást köszvényére 1700-ban a török menedékjogot kapott Thököly Imre, Erdély és Felső-Magyarország fejedelme, majd később az emigráció éveiben ott kúrálta magát mostohafia, II. Rákóczi Ferenc és a vele bujdosó magyarok" - foglalta össze.
A tiszteletbeli konzul felkérésére Tasnádi Edit turkológus, műfordító, a Magyar-Török Baráti Társaság főtitkára előadást tart Rodostó szerepe a magyar-török kulturális és történelmi kapcsolatokban címmel.
Bemutatják a budapesti Magyar-Török Baráti Társaság és a Rodostói Magyar Baráti Társaság közös gondozásában megjelent Mikes Kelemen - Rodostó magyar krónikása című török és magyar nyelvű könyvet, amelyet F. Tóth Tibor szerkesztett. A kötet egyrészt Mikes Kelemen halálának 250. évfordulója alkalmából tavaly tartott tudományos konferencián elhangzott előadások szerkesztett változatát tartalmazza, másrészt kiegészült Hóvári János történész-turkológus Nyugati magyar gondolatok Rodostóban: Mikes Kelemen (1690-1761) életútja és a korabeli magyar történelem zsákutcái, valamint Tüskés Anna művészettörténész Mikes Kelemen képzőművészeti ábrázolásai című tanulmányával. A kétnyelvű kötetet F. Tóth Tibor mutatja be.
A Magyar nap eseményei közé tartozik a Mikes Kelemen Park és Emlékhely felavatása Rodostóban. A park létesítésének lehetőségét Tekirdag polgármesteri hivatala ajánlotta fel erre a célra. Az emlékhely felavatására a városba érkezik Kiss Gábor isztambuli főkonzul, hogy beszédet mondjon és koszorút helyezzen el a Mikes Kelemen Parkban. A jubileumi nap díszvendégeit Rodostóban a nemzetközileg is elismert villányi borászok a Mikes-kötet címkéjével ellátott, palackozott vörös boraival kínálják - jegyezte meg F. Tóth Tibor.
Mikes Kelemen élete
Zágoni Mikes Kelemen (Zágon, 1690 augusztusa – Rodostó, Törökország, 1761. október 2.) II. Rákóczi Ferenc íródeákja, kamarása. Mikes Pál és Torma Éva fia; atyja Thököly Imre pártján levő erdélyi úr volt, akit mint bujdosót hűtlensége miatt a havasalföldi vajda kiadott Heisternek, aki őt Fogarason 1700 körül kivégeztette. Mikes szülei reformátusok voltak, de nevelőapja, Boér Ferenc hatására már gyermekkorában a katolikus hitre tért át, amelynek élete végéig buzgó híve volt. A jezsuiták kolozsvári konviktusában tanult. 1707-ben már II. Rákóczi Ferenc „belső inasa” (apródja) lett, aki két év múlva „bejáróvá” léptette elő.
1711-ben Rákóczi csillaga lehanyatlott, és Mikes puszta szeretetből és megható hűségből elkísérte urát bujdosása útjára. Vele volt Lengyelországban, együtt tette meg vele a tengeri utat Franciaországba, ahol 1713. január 13-ától 1717. szeptember 15-éig időztek, amikor III. Ahmed szultán meghívására Törökországba utaztak. A Párizsban töltött idő elég alkalmat nyújtott neki a francia kultúrával és irodalommal megismerkednie.
Törökország partján, Gallipoliban október 10-én kötöttek ki, s ettől fogva a szultán birodalmában várták az európai események alakulásától, a török háborútól, a francia szövetségtől, hogy mint szabadítók visszatérhessenek a hazába. Meg is jelentek a szultán drinápolyi táborában, de a háború kedvezőtlenül folyt a törökökre nézve, s az 1718 nyarán 24 évre kötött passzarovici béke meghozta nekik az első kiábrándulást. Augusztus 24-étől szeptember 21-éig Bujukderében, azután pedig Jenikőben szállott meg Rákóczi híveivel, ahonnét ellátogattak Konstantinápolyba; sátoroztak az ázsiai parton is Bekhorban. Végül 1720 tavaszán a porta Rodostót tűzte ki, a Márvány-tenger partján bujdosóink végleges szállásául, ahová április 24-én érkeztek meg.
Itt teltek el Mikes hátralevő évei, 42 esztendő, örök honvágy között. Honvágyát mi sem bizonyítja jobban minthogy leveleiben így ír honvágyáról: „Én úgy szeretem már Rodostót, hogy soha el nem felejthetem Zágont!” Anyja a 20-as évek elején mindent elkövetett, hogy kieszközölje fia hazatérését; Mikesnek csak folyamodnia kellett volna amnesztiáért, de nem akarta elhagyni az öregedő fejedelmet. Később, mikor Rákóczi már nem élt, III. Károly király halála után folyamodott az új uralkodóhoz, Mária Teréziához hazatérési engedélyért, de sikertelenül. A hontalanság eleinte tűrhetőbb volt; a kolostori rendtartás mellett is, melyet a fejedelem a magyar telepen megkövetelt, eleinte hangosabb volt az élet, míg többen voltak; némi társas életről is lehetett szó, míg asszonyok is voltak a száműzöttek közt, néhány előkelőbb bujdosó felesége.
Ekkor szövődött Mikes életének is idillikus regénye Kőszegi Zsuzsi iránt. Vonzalmuk kölcsönös volt, de Bercsényiné halála után (1723) Zsuzsi Bercsényinek nyújtotta kezét, s mikor Bercsényi után özvegyen maradt, 1726-ban Lengyelországba költözött. Vele Mikes életének legderűsebb sugara tűnt el. A bujdosók is egyre gyérültek, és mikor Rákóczi 1735-ben meghalt, Mikes szeretetének a legfőbb tárgyát is elvesztette. Rákóczi József 1738. évi expedíciójában félkedvvel vett részt. Még örült is, hogy a töröknek nem sikerült benyomulnia Magyarországba, hogy a magyarok és erdélyiek nem siettek zászlójuk alá. Mikes 1739. június 5-én hagyta el Csernavodát, és Bukarestbe utazott, ahol a vajda nagy kitüntetéssel fogadta; útját Zay Zsimonddal Foksánig folytatta; szeptember 4-én az oroszok közeledtére visszafelé indult, és 17-én ismét Bukarestbe érkezett; itt lázzal küzdve sínylette át a telet. Majd beleunva a Porta a bujdosókkal való tüntetésbe, visszarendelte őket Rodostóba, ahova 1740. május 26-án elindulva Zayval, június 21-én érkeztek meg.
Mikor az 1741. évi hazakéredzkedés nem járt sikerrel, Mikes hívő ember beletörődésével tűrte sorsát. Az unalmát könyvírással, francia vallási és szépirodalmi művek átdolgozásával űzte el. Egymásután temette el bujdosó társait, míg 1758. október 22-étől, Zay Zsigmond báró halála után egyedül maradt. E végső években (1759–61) engedélyt kapott, hogy levelet válthasson a családtagjaival, Huszár József báróval, s könyveiből is küldött haza. 1761. október 2-án Rodostóban halt meg, pestisben.
Művei
Legismertebb műve a Törökországi levelek, amely egy levelekből felépített regény; két főszereplője a leveleket író rodostói száműzött (aki teljesen nem azonosítható Mikes életrajzi alakjával), valamint a teljesen fiktív címzett, a Konstantinápoly mellett lakó P.... E.... grófné. Igen sok történelmi, kortörténeti érdekesség is van e levelekben, II. Rákóczi Ferencről, Bercsényiről, a száműzött kurucok kolóniájáról, a török diplomáciáról. A mű 207 levélből álló sorozat, az első levél 1717. október 10-én, az utolsó 1758. december 20-án kelt.
Az egybekötött 207 fiktív levél a magyar széppróza első alkotása. Mikes Törökországi leveleit II. Rákóczi Ferencnek egy Horváth István nevű szolgája őrizte, és tőle került a bécsi magyar irodalmi társaság egyik tagjához, Görög Demeterhez. Görög Demeter pedig tovább adományozta a leveleket Kultsár Istvánnak, s ő adta ki 1794-ben elsőnek a P .E. grófnőhöz címzett Mikes-féle leveleket. Kultsár örököseitől Toldy Ferenc vásárolta meg 1858-ban. Bartakovics Béla érsek 1867-ben „szerezte” meg az eladósodott Toldy Ferenctől a bujdosó székely leveleit, a főpap pedig az egri főegyházmegyei könyvtárra hagyta.
Erdogan Erken, rodostói tiszteletbeli magyar konzul arról tájékoztatta az MTI-t, hogy a Magyar nap 10. évfordulója alkalmából a Török Posta (PTT) díszborítékot bocsát ki emlékbélyeggel, első napi bélyegzéssel. "Bemutatjuk Serif Baysalan Tekirdagban élő újságíró Yarapsan Camuru című kötetét, amelyben a szerző a város határában található iszapfürdő történetét dolgozza fel. Ott remélt ugyanis gyógyulást köszvényére 1700-ban a török menedékjogot kapott Thököly Imre, Erdély és Felső-Magyarország fejedelme, majd később az emigráció éveiben ott kúrálta magát mostohafia, II. Rákóczi Ferenc és a vele bujdosó magyarok" - foglalta össze.
A tiszteletbeli konzul felkérésére Tasnádi Edit turkológus, műfordító, a Magyar-Török Baráti Társaság főtitkára előadást tart Rodostó szerepe a magyar-török kulturális és történelmi kapcsolatokban címmel.
Bemutatják a budapesti Magyar-Török Baráti Társaság és a Rodostói Magyar Baráti Társaság közös gondozásában megjelent Mikes Kelemen - Rodostó magyar krónikása című török és magyar nyelvű könyvet, amelyet F. Tóth Tibor szerkesztett. A kötet egyrészt Mikes Kelemen halálának 250. évfordulója alkalmából tavaly tartott tudományos konferencián elhangzott előadások szerkesztett változatát tartalmazza, másrészt kiegészült Hóvári János történész-turkológus Nyugati magyar gondolatok Rodostóban: Mikes Kelemen (1690-1761) életútja és a korabeli magyar történelem zsákutcái, valamint Tüskés Anna művészettörténész Mikes Kelemen képzőművészeti ábrázolásai című tanulmányával. A kétnyelvű kötetet F. Tóth Tibor mutatja be.
A Magyar nap eseményei közé tartozik a Mikes Kelemen Park és Emlékhely felavatása Rodostóban. A park létesítésének lehetőségét Tekirdag polgármesteri hivatala ajánlotta fel erre a célra. Az emlékhely felavatására a városba érkezik Kiss Gábor isztambuli főkonzul, hogy beszédet mondjon és koszorút helyezzen el a Mikes Kelemen Parkban. A jubileumi nap díszvendégeit Rodostóban a nemzetközileg is elismert villányi borászok a Mikes-kötet címkéjével ellátott, palackozott vörös boraival kínálják - jegyezte meg F. Tóth Tibor.
Mikes Kelemen élete
Zágoni Mikes Kelemen (Zágon, 1690 augusztusa – Rodostó, Törökország, 1761. október 2.) II. Rákóczi Ferenc íródeákja, kamarása. Mikes Pál és Torma Éva fia; atyja Thököly Imre pártján levő erdélyi úr volt, akit mint bujdosót hűtlensége miatt a havasalföldi vajda kiadott Heisternek, aki őt Fogarason 1700 körül kivégeztette. Mikes szülei reformátusok voltak, de nevelőapja, Boér Ferenc hatására már gyermekkorában a katolikus hitre tért át, amelynek élete végéig buzgó híve volt. A jezsuiták kolozsvári konviktusában tanult. 1707-ben már II. Rákóczi Ferenc „belső inasa” (apródja) lett, aki két év múlva „bejáróvá” léptette elő.
1711-ben Rákóczi csillaga lehanyatlott, és Mikes puszta szeretetből és megható hűségből elkísérte urát bujdosása útjára. Vele volt Lengyelországban, együtt tette meg vele a tengeri utat Franciaországba, ahol 1713. január 13-ától 1717. szeptember 15-éig időztek, amikor III. Ahmed szultán meghívására Törökországba utaztak. A Párizsban töltött idő elég alkalmat nyújtott neki a francia kultúrával és irodalommal megismerkednie.
Törökország partján, Gallipoliban október 10-én kötöttek ki, s ettől fogva a szultán birodalmában várták az európai események alakulásától, a török háborútól, a francia szövetségtől, hogy mint szabadítók visszatérhessenek a hazába. Meg is jelentek a szultán drinápolyi táborában, de a háború kedvezőtlenül folyt a törökökre nézve, s az 1718 nyarán 24 évre kötött passzarovici béke meghozta nekik az első kiábrándulást. Augusztus 24-étől szeptember 21-éig Bujukderében, azután pedig Jenikőben szállott meg Rákóczi híveivel, ahonnét ellátogattak Konstantinápolyba; sátoroztak az ázsiai parton is Bekhorban. Végül 1720 tavaszán a porta Rodostót tűzte ki, a Márvány-tenger partján bujdosóink végleges szállásául, ahová április 24-én érkeztek meg.
Itt teltek el Mikes hátralevő évei, 42 esztendő, örök honvágy között. Honvágyát mi sem bizonyítja jobban minthogy leveleiben így ír honvágyáról: „Én úgy szeretem már Rodostót, hogy soha el nem felejthetem Zágont!” Anyja a 20-as évek elején mindent elkövetett, hogy kieszközölje fia hazatérését; Mikesnek csak folyamodnia kellett volna amnesztiáért, de nem akarta elhagyni az öregedő fejedelmet. Később, mikor Rákóczi már nem élt, III. Károly király halála után folyamodott az új uralkodóhoz, Mária Teréziához hazatérési engedélyért, de sikertelenül. A hontalanság eleinte tűrhetőbb volt; a kolostori rendtartás mellett is, melyet a fejedelem a magyar telepen megkövetelt, eleinte hangosabb volt az élet, míg többen voltak; némi társas életről is lehetett szó, míg asszonyok is voltak a száműzöttek közt, néhány előkelőbb bujdosó felesége.
Ekkor szövődött Mikes életének is idillikus regénye Kőszegi Zsuzsi iránt. Vonzalmuk kölcsönös volt, de Bercsényiné halála után (1723) Zsuzsi Bercsényinek nyújtotta kezét, s mikor Bercsényi után özvegyen maradt, 1726-ban Lengyelországba költözött. Vele Mikes életének legderűsebb sugara tűnt el. A bujdosók is egyre gyérültek, és mikor Rákóczi 1735-ben meghalt, Mikes szeretetének a legfőbb tárgyát is elvesztette. Rákóczi József 1738. évi expedíciójában félkedvvel vett részt. Még örült is, hogy a töröknek nem sikerült benyomulnia Magyarországba, hogy a magyarok és erdélyiek nem siettek zászlójuk alá. Mikes 1739. június 5-én hagyta el Csernavodát, és Bukarestbe utazott, ahol a vajda nagy kitüntetéssel fogadta; útját Zay Zsimonddal Foksánig folytatta; szeptember 4-én az oroszok közeledtére visszafelé indult, és 17-én ismét Bukarestbe érkezett; itt lázzal küzdve sínylette át a telet. Majd beleunva a Porta a bujdosókkal való tüntetésbe, visszarendelte őket Rodostóba, ahova 1740. május 26-án elindulva Zayval, június 21-én érkeztek meg.
Mikor az 1741. évi hazakéredzkedés nem járt sikerrel, Mikes hívő ember beletörődésével tűrte sorsát. Az unalmát könyvírással, francia vallási és szépirodalmi művek átdolgozásával űzte el. Egymásután temette el bujdosó társait, míg 1758. október 22-étől, Zay Zsigmond báró halála után egyedül maradt. E végső években (1759–61) engedélyt kapott, hogy levelet válthasson a családtagjaival, Huszár József báróval, s könyveiből is küldött haza. 1761. október 2-án Rodostóban halt meg, pestisben.
Művei
Legismertebb műve a Törökországi levelek, amely egy levelekből felépített regény; két főszereplője a leveleket író rodostói száműzött (aki teljesen nem azonosítható Mikes életrajzi alakjával), valamint a teljesen fiktív címzett, a Konstantinápoly mellett lakó P.... E.... grófné. Igen sok történelmi, kortörténeti érdekesség is van e levelekben, II. Rákóczi Ferencről, Bercsényiről, a száműzött kurucok kolóniájáról, a török diplomáciáról. A mű 207 levélből álló sorozat, az első levél 1717. október 10-én, az utolsó 1758. december 20-án kelt.
Az egybekötött 207 fiktív levél a magyar széppróza első alkotása. Mikes Törökországi leveleit II. Rákóczi Ferencnek egy Horváth István nevű szolgája őrizte, és tőle került a bécsi magyar irodalmi társaság egyik tagjához, Görög Demeterhez. Görög Demeter pedig tovább adományozta a leveleket Kultsár Istvánnak, s ő adta ki 1794-ben elsőnek a P .E. grófnőhöz címzett Mikes-féle leveleket. Kultsár örököseitől Toldy Ferenc vásárolta meg 1858-ban. Bartakovics Béla érsek 1867-ben „szerezte” meg az eladósodott Toldy Ferenctől a bujdosó székely leveleit, a főpap pedig az egri főegyházmegyei könyvtárra hagyta.
0 Megjegyzések