Megrendítő, mondhatnánk felbecsülhetetlen veszteség érte a napokban a nemzetet. Szó bennszakad, hang fennakad, ez már a vég. Hogy mi lesz ezután, azt elképzelni sem lehet. A balliberált média, a honi liberális és természetesen teljesen független gondolkodók, akik nem voltak beavatva a buliba, a tegnap nyilvánosságra került hír hallatán sokkot kaptak. Úgyhogy, ha valaki netán állva, vagy nem túl stabil helyzetben olvasná ezt a bejegyzést, az üljön le, mivel nagyon durva, letaglózó mondatok következnek. Lassan mondom, pontosabban írom, hogy mindenki át tudja érezni a szavak súlyát…
Megrendítő, mondhatnánk felbecsülhetetlen veszteség érte tegnap a nemzetet. Szó bennszakad, hang fennakad, ez már a vég. Hogy mi lesz ezután, azt elképzelni sem lehet. A balliberált média, a honi liberális és természetesen teljesen független gondolkodók, akik nem voltak beavatva a buliba, a tegnap nyilvánosságra került hír hallatán sokkot kaptak. Úgyhogy, ha valaki netán állva, vagy nem túl stabil helyzetben olvasná ezt a bejegyzést, az üljön le, mivel nagyon durva, letaglózó mondatok következnek. Lassan mondom, pontosabban írom, hogy mindenki át tudja érezni a szavak súlyát.
Elie Wiesel, a mai Magyarországon zajló folyamatok miatt úgy döntött, hogy visszaadja a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, amit 2004-ben kapott.
Ez van.
Egy messzire világító lángoszlop kialudt Magyarország sötét egén. A szívünk szakad meg belé, ez nem kétséges. De mielőtt még teljesen kihunyt volna a fény, egy utolsó lobbanásként a magát magyar származásúnak hazudó szélhámos egy angol nyelvű búcsúlevelet írt Kövér Lászlónak:
Elnök Úr!
Mélységes aggodalommal és felháborodással értesültem arról, hogy Ön Szőcs Géza kulturális államtitkárral és a szélsőjobboldali Jobbik elnökével, Vona Gáborral együtt részt vett azon a szertartáson, amelyet Nyirő József, a nyilas parlament egykori tagja tiszteletére rendeztek Romániában. Gyalázatosnak tartom, hogy a Magyar Országgyűlés elnöke olyan eseményen jelenik meg, amelyen a Horthy- és a Szálasi-korszak fasiszta ideológusa előtt tisztelegnek. Ez a lehangoló hír ráadásul annak az újjáéledő gyakorlatnak a nyomában érkezett, hogy köztereket neveznek el az országot a háború idején vezető Horthy Miklósról, továbbá rehabilitálják Wass Albertet és más olyan figurákat, akik lelkesen együttműködtek a magyar fasiszta rendszerrel. Arról is tájékoztattak, hogy szélsőjobboldali értelmiségiek munkáit az iskolai kötelező irodalom-tananyag részévé tették.
A magyar Parlamentben 2009. december 9-én tartott beszédemben arra sarkalltam az Ön kollégáit, hogy „tegyenek még többet a közéletben és a sajtóban megjelenő antiszemita hangok és csoportok egyértelmű elítéltetése érdekében… mivel meggyőződésem szerint szégyent hoznak erre a nemzetre”.
Azóta csak még világosabb lett, hogy Magyarország irányítói támogatják a magyar múlt tragikus és bűnös időszakainak – nevezetesen a háború alatti Magyarország vezetői több százezer magyar zsidó deportálásában és meggyilkolásában játszott szerepének – tisztára mosását.
Nem szeretném, hogy bármiféle közöm lehessen efféle törekvésekhez, ezért ezennel visszaküldöm Önnek a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét, melyet 2004. június 24-én ítélt oda számomra a Magyar Köztársaság elnöke.
Üdvözlettel:
Elie Wiesel
Mielőtt a fenti sorokat olvasva elhomályosítaná a patakokban hulló könny a látásunkat, javaslom, idézzük ide, hogy mi is az a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje elismerés. Ez az elismerés magyar állam által adományozható legmagasabb kitüntetés. „Az Érdemrend fokozatait olyan személyeknek ítélik oda, akik a kultúra, a tudomány, a művészet, továbbá saját szakterületük terén, Magyarország érdekeinek előmozdítása, az egyetemes emberi érdekek gyarapítása érdekében, példamutató tevékenységet folytattak.”
Gondolom, most sokakban felmerül a kérdés: vajon Eli Vízjel egyátalán hogy kaphatta meg ezt a kitüntetést? Vajon mik azok az értékek, mik azok a cselekedetek, amiket ez vén gazember Magyarország érdekeinek előmozdítása érdekében tett? Akárhogy is kutatok az emlékeimben sehogy sem találok mást, csak az ország gyalázását, a kioktatását, a magyar értékek mocskolását. Akkor vajon mivégre az elismerés?
A kérdés egész jónak tűnik mindaddig, amíg rá nem nézünk 2004-re, a kitüntetés dátumára és meg nem vizsgáljuk, hogy akkoriban kik kapták még meg ezt az érdemrendet. A névsort szemügyre véve, azonnal rájövünk, hogy Eli Vízjel kitüntetésén igazából nem is kell meglepődnünk. Anno az elvtársak úgy gondolták, hogy a Magyarország által adható legmagasabb kitüntetéssel olyan jelentős ”magyarokat” kell elismerniük, mint Bugár Béla, Frunda György, Markó Béla és Soros György.
Igazán szép, impozáns névsor.
De ne ragadjunk le ennél, mert ebben a pillanatban talán sokkal érdekesebb kérdés az, hogy Vízjel vajon honnan tudta meg azt, hogy ki Nyirő József?
Állítom, ha néhány éve teszik fel neki ezt a kérdést, nagyjából és egészében fogalma sem lett volna arról, hogy kiről van szó. De mára már kiokosodott. Pontosabban a honi liberáltak minden bizonnyal kiokosították, hogy ezt itt már a vég, most aztán rettegni kell, meg elhatárolódgatni és ajvékolni ezerrel. Mert errefelé ez a szokás, ez kell. És az sem kétséges, hogy innentől majd Vízjel amerre jár, mindenhol rettegi a magyar jövőt, hogy majd a szavára jönnek az újabb külhoni aggódók, akik tovább óbégatnak, miközben arra sem lennének képesek, hogy a térképen megtalálják Magyarországot.
Ilyen idők járnak. Eli Vízjel nem vállal közösséget velünk.
Eddig jók vagyunk. És csak remélni tudjuk, hogy a példája ragadós lesz, hogy ezek után a többi sz@rházi is visszaadja a kitüntetéseket. De még jobb lenne az, ha lenne végre egy olyan magyar kormány, aki nem várna erre, hanem magától visszavenne mindent azoktól, akik úgy mint Vízjel, teljesen érdemtelenek rá.
Elie Wiesel, a mai Magyarországon zajló folyamatok miatt úgy döntött, hogy visszaadja a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, amit 2004-ben kapott.
Ez van.
Egy messzire világító lángoszlop kialudt Magyarország sötét egén. A szívünk szakad meg belé, ez nem kétséges. De mielőtt még teljesen kihunyt volna a fény, egy utolsó lobbanásként a magát magyar származásúnak hazudó szélhámos egy angol nyelvű búcsúlevelet írt Kövér Lászlónak:
Elnök Úr!
Mélységes aggodalommal és felháborodással értesültem arról, hogy Ön Szőcs Géza kulturális államtitkárral és a szélsőjobboldali Jobbik elnökével, Vona Gáborral együtt részt vett azon a szertartáson, amelyet Nyirő József, a nyilas parlament egykori tagja tiszteletére rendeztek Romániában. Gyalázatosnak tartom, hogy a Magyar Országgyűlés elnöke olyan eseményen jelenik meg, amelyen a Horthy- és a Szálasi-korszak fasiszta ideológusa előtt tisztelegnek. Ez a lehangoló hír ráadásul annak az újjáéledő gyakorlatnak a nyomában érkezett, hogy köztereket neveznek el az országot a háború idején vezető Horthy Miklósról, továbbá rehabilitálják Wass Albertet és más olyan figurákat, akik lelkesen együttműködtek a magyar fasiszta rendszerrel. Arról is tájékoztattak, hogy szélsőjobboldali értelmiségiek munkáit az iskolai kötelező irodalom-tananyag részévé tették.
A magyar Parlamentben 2009. december 9-én tartott beszédemben arra sarkalltam az Ön kollégáit, hogy „tegyenek még többet a közéletben és a sajtóban megjelenő antiszemita hangok és csoportok egyértelmű elítéltetése érdekében… mivel meggyőződésem szerint szégyent hoznak erre a nemzetre”.
Azóta csak még világosabb lett, hogy Magyarország irányítói támogatják a magyar múlt tragikus és bűnös időszakainak – nevezetesen a háború alatti Magyarország vezetői több százezer magyar zsidó deportálásában és meggyilkolásában játszott szerepének – tisztára mosását.
Nem szeretném, hogy bármiféle közöm lehessen efféle törekvésekhez, ezért ezennel visszaküldöm Önnek a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét, melyet 2004. június 24-én ítélt oda számomra a Magyar Köztársaság elnöke.
Üdvözlettel:
Elie Wiesel
Mielőtt a fenti sorokat olvasva elhomályosítaná a patakokban hulló könny a látásunkat, javaslom, idézzük ide, hogy mi is az a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje elismerés. Ez az elismerés magyar állam által adományozható legmagasabb kitüntetés. „Az Érdemrend fokozatait olyan személyeknek ítélik oda, akik a kultúra, a tudomány, a művészet, továbbá saját szakterületük terén, Magyarország érdekeinek előmozdítása, az egyetemes emberi érdekek gyarapítása érdekében, példamutató tevékenységet folytattak.”
Gondolom, most sokakban felmerül a kérdés: vajon Eli Vízjel egyátalán hogy kaphatta meg ezt a kitüntetést? Vajon mik azok az értékek, mik azok a cselekedetek, amiket ez vén gazember Magyarország érdekeinek előmozdítása érdekében tett? Akárhogy is kutatok az emlékeimben sehogy sem találok mást, csak az ország gyalázását, a kioktatását, a magyar értékek mocskolását. Akkor vajon mivégre az elismerés?
A kérdés egész jónak tűnik mindaddig, amíg rá nem nézünk 2004-re, a kitüntetés dátumára és meg nem vizsgáljuk, hogy akkoriban kik kapták még meg ezt az érdemrendet. A névsort szemügyre véve, azonnal rájövünk, hogy Eli Vízjel kitüntetésén igazából nem is kell meglepődnünk. Anno az elvtársak úgy gondolták, hogy a Magyarország által adható legmagasabb kitüntetéssel olyan jelentős ”magyarokat” kell elismerniük, mint Bugár Béla, Frunda György, Markó Béla és Soros György.
Igazán szép, impozáns névsor.
De ne ragadjunk le ennél, mert ebben a pillanatban talán sokkal érdekesebb kérdés az, hogy Vízjel vajon honnan tudta meg azt, hogy ki Nyirő József?
Állítom, ha néhány éve teszik fel neki ezt a kérdést, nagyjából és egészében fogalma sem lett volna arról, hogy kiről van szó. De mára már kiokosodott. Pontosabban a honi liberáltak minden bizonnyal kiokosították, hogy ezt itt már a vég, most aztán rettegni kell, meg elhatárolódgatni és ajvékolni ezerrel. Mert errefelé ez a szokás, ez kell. És az sem kétséges, hogy innentől majd Vízjel amerre jár, mindenhol rettegi a magyar jövőt, hogy majd a szavára jönnek az újabb külhoni aggódók, akik tovább óbégatnak, miközben arra sem lennének képesek, hogy a térképen megtalálják Magyarországot.
Ilyen idők járnak. Eli Vízjel nem vállal közösséget velünk.
Eddig jók vagyunk. És csak remélni tudjuk, hogy a példája ragadós lesz, hogy ezek után a többi sz@rházi is visszaadja a kitüntetéseket. De még jobb lenne az, ha lenne végre egy olyan magyar kormány, aki nem várna erre, hanem magától visszavenne mindent azoktól, akik úgy mint Vízjel, teljesen érdemtelenek rá.
){kind=link}
0 Megjegyzések