„Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én lelkemmel”(Zak.4,6) Keresztyén Testvéreim! Aggodalommal szólok Partium, Erdély magyarjaihoz a választások előtt néhány órával.
A hozzám elérkező hírek arról tanúskodnak, hogy néhány közösségünk életét egymás ellen feszülő indulat zavarta meg, családjainkba beköltözött a félelem. Sajnálatosan, megint egymásban találtunk ellenfelet; sajnos, Isten is késlelteti összegyűjtésünket az egységes magyar nemzet nagy családjába.
Ne mélyítsük tovább a szakadékot egymás között! A magunk hatalma Isten nélkül a semmivel egyenlő, és a többségi nemzet is gúnyolódik feldarabolt erőnk felett, ami a szemükben tehetetlen gyengeség. Az erőszak bármilyen megnyilvánulása eddig is rontotta tekintélyünket, különösen akkor, amikor mások is azt tapasztalhatták, hogy csak egymás ellen van merszünk kiállani és mindenhatónak tetszelegni.
Annak ellenére, hogy most külön utakon gondoljuk a közképviseletet elérni, vannak közös szempontok, amelyeket nem veszíthetünk el. Remélem a közösnek maradt gondolatok visznek bennünket tovább, és végre közelebb kerülhetünk a közeli jövőben az összegyűjtött nemzet valóságához.
Erős embernek kell maradnunk, de nem erőszakoskodónak. Erősnek, mint aki nem hátrál meg, mert akkor elveszett, és életkeresőnek, aki hittel halad. Kövér László Magyarország házelnökének példája jut eszembe, aki elindult hídemberként, a „hídon” őt is megijesztették, de nem fordult vissza. Hitt a küldetésében, és tudta, hogy ebben nem akadályozhatják meg. Eszembe jut Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke, aki a Romániában kialakult új helyzetre való tekintettel megüzente, hogy a pártok rivalizációjának csitulnia szükséges.
Az erős ember Isten Lelkét igényli. Isten Lelkével lehet a kialakult feszült helyzetet enyhíteni, ezzel a lélekkel lehet az összegyűjtés isteni ajándékát elfogadni. Kíséreljük megragadni Isten ajánlatát, hogy nagyobb lendülettel haladjunk előre a megáldott keskeny ösvényen.
A hozzám elérkező hírek arról tanúskodnak, hogy néhány közösségünk életét egymás ellen feszülő indulat zavarta meg, családjainkba beköltözött a félelem. Sajnálatosan, megint egymásban találtunk ellenfelet; sajnos, Isten is késlelteti összegyűjtésünket az egységes magyar nemzet nagy családjába.
Ne mélyítsük tovább a szakadékot egymás között! A magunk hatalma Isten nélkül a semmivel egyenlő, és a többségi nemzet is gúnyolódik feldarabolt erőnk felett, ami a szemükben tehetetlen gyengeség. Az erőszak bármilyen megnyilvánulása eddig is rontotta tekintélyünket, különösen akkor, amikor mások is azt tapasztalhatták, hogy csak egymás ellen van merszünk kiállani és mindenhatónak tetszelegni.
Annak ellenére, hogy most külön utakon gondoljuk a közképviseletet elérni, vannak közös szempontok, amelyeket nem veszíthetünk el. Remélem a közösnek maradt gondolatok visznek bennünket tovább, és végre közelebb kerülhetünk a közeli jövőben az összegyűjtött nemzet valóságához.
Erős embernek kell maradnunk, de nem erőszakoskodónak. Erősnek, mint aki nem hátrál meg, mert akkor elveszett, és életkeresőnek, aki hittel halad. Kövér László Magyarország házelnökének példája jut eszembe, aki elindult hídemberként, a „hídon” őt is megijesztették, de nem fordult vissza. Hitt a küldetésében, és tudta, hogy ebben nem akadályozhatják meg. Eszembe jut Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke, aki a Romániában kialakult új helyzetre való tekintettel megüzente, hogy a pártok rivalizációjának csitulnia szükséges.
Az erős ember Isten Lelkét igényli. Isten Lelkével lehet a kialakult feszült helyzetet enyhíteni, ezzel a lélekkel lehet az összegyűjtés isteni ajándékát elfogadni. Kíséreljük megragadni Isten ajánlatát, hogy nagyobb lendülettel haladjunk előre a megáldott keskeny ösvényen.
A békesség kötelékében,
Csűry István püspök
Nagyvárad, 2012. június 8.
Csűry István püspök
Nagyvárad, 2012. június 8.
0 Megjegyzések