A sokadik Nemzeti Konzultáció azért értelmetlen, amiért már a korábbiak is azok voltak: visszaküldi majd a leveleket a Fidesz egymillió elkötelezett híve, akik mind igennel felelnek majd a manipulált kérdésekre, hogy aztán a kormány hivatkozhasson rájuk fél vagy egy évig. Ennek persze semmi értelme, mert hülye kérdésekre értelmes ember nem ad komoly választ, márpedig a kérdések hülyék. Arról ugyanis senkit nem kérdez meg a Fidesz, amiről valóban kéne.
(ma.hu) Mindjárt az első kérdés, az átalányadózás ötlete rendben van – de egy kis szakpolitikai módosításról van szó, ezt igazán nem kellene az emberekkel megkonzultálni. Mondhatnánk, hogy bezzeg a telefonadóról senki nem kérdezett minket, biztos azért, mert azt kormánypárt esze, Selmeczi Gabriella szerint nem az emberek fizetik meg (hány olvasónak jött az elmúlt napokban sms a tarifák drágulásáról?). A nyugdíj utáni munka adómentessé tétele érthető szándék, de nem biztos, hogy ez a legfontosabb, amire költeni kell – ugyanis Magyarországon az aktív korú népesség számára sincsen elegendő munkahely, részben a munkát terhelő, iszonyatosan magas költségek miatt. Érdemes lenne inkább ezt csökkenteni – ilyen válaszlehetőség viszont nincsen a konzultációs kérdőíven.
Menjünk tovább: a kormány ki szeretné terjeszteni a szocpolt személyautó vásárlására is. Egyrészt csöppet sem érdekel, miből veszi valaki az autóját (nem ez a legfontosabb), másrészt a szocpolt kéne kiterjeszteni több emberre, mert jelenleg igen kevesen vehetik igénybe. Csakhogy ilyen rublikát sem adott meg a kormány válaszlehetőségként. A méltányos tehermegosztásról szóló kérdés értelmezhetetlen, én azt nem tartom méltányosnak, hogy a szegényebbek adója nő, a gazdagoké csökken. Innentől kezdve másodlagos kérdés, hogy a bankok mennyit fizetnek a közösbe. És jé, az egykulcsos adóról sem kérdezte meg Orbán a népet. A kisgyermekes anyák és a nők munkába állásának támogatásával természetesen egyet lehet érteni, de ezt általánosság szintjén megkérdezni olyan, mintha azt a kérdést tennék fel a választóknak: szeretnének-e mindig jó időt. A kérdés persze nem ez, hanem az, hogy ezt hogyan fogjuk elérni.
A minimálbér további emelése ijesztő, valószínűleg a kormány sem gondolja komolyan, és inkább utólagos legitimációt akar adni a 78 ezerre emelt minimálbérnek. Már ettől sem javult érezhetően az életszínvonal, az újabb emelés elképesztő bértoluláshoz és újabb megszorítások szükségességéhez vezetne, amit jó lenne elkerülni. Megint csak az lenne a jó megoldás, ha inkább a munkára rakódó terheket csökkentenék a minimálbér emelése helyett. Az új munkahelyek létrehozására adott adókedvezmény ezért is jó ötlet, de az ördög itt is a részletekben rejlik, ráadásul nem csak új munkahelyek létrehozására, de a régiek megtartására is szükség van. Viszont végre egy kérdés, amire nyugodt szívvel felelhetünk igennel.
A fiatalok „több eszközzel való segítéséről” szóló kérdés halandzsa, konkrét javaslat hiányában léptünk tovább, mondjuk a „szabadvállakozási zónák” (így, egybe írva) kialakításának ötletére. Kifejezetten baloldali javaslatról van szó, konkrétan arról, hogy munkanéküliség által leginkább sújtott területeken az új vállalkozások komoly adókedvezményeket kapjanak. Újabb jó kérdés, újabb igen válasz, csak azt reméljük, hogy Borsod megyében és nem Felcsúton hozzák majd ezeket létre, bár ezt lehet, hogy csak a rosszindulat mondatja velünk. A monopóliumok elleni fellépésről szóló kérdés azért jó dolog, mert mindjárt itt van a Simicska Lajos tulajdonolta Közgép, lehet azzal kezdeni, persze ilyen opció megint nincs megadva, ahogyan olyan sem, hogy talán a Fidesznek nem kellene szegényre lopnia az országot, úgyhogy ugorjunk. A közüzemi vállalatok állami kézben tartásáról csak annyit, hogy Európa országai közül Magyarországon az egyik legmagasabbak a rezsiköltségek vásárlóerő-paritáson, ezért lehet, hogy érdemes lenne kipróbálni a sokat szidott privatizációt, ha már az állam nem tudja biztosítani, hogy fizetésünk 70%-a ne rezsire és lakhatásra menjen el. A szociális szövetkezetekről szóló kérdés félrevezetés, a Fidesz szegényellenes politikát akarja ismét legitimálni. Ma már Magyarországon senki nem él, maximum éhezik a segélyből, olyan alacsony a szociális juttatások összege, nem kéne tovább szigorítani ennek egyébként is szigorú feltételeit. A devizahitelesek megmentése továbbra is fontos cél, de továbbra sem azoknak kéne lehetővé tenni, akik két hónap alatt össze tudnak kaparni húszmillió forintot, mert ők nem az igazi bajba jutottak. Úgyhogy ismételten konkrét javaslatot kérünk általános blabla helyett. A cafateria készpénzben fizetése akkor jó dolog, ha ettől nem csökken annak összege, de alapvetően támogathatónak tartjuk. Az áfa érzékenységéről akkor kellett volna megkérdezni minket, amikor a kormány Európában legmagasabbra emelte ennek összegét. A nyugdíjak vásárlóértékének megvédése pedig megint csak általános cél.
A fenti eszmefuttatás rövid útmutatóul kívánt szolgálni a Nemzeti Konzultációs kérdőív kitöltéséhez, amelyet természetesen nem érdemes visszaküldeni, legitimálja a fene ezt a kormányt. Majd ha igazi kérdéseket tesznek fel hülyítés helyett, akkor. Mondjuk alkotmányosságról, magánnyugdíj-pénztárakról, szegénységről, a Hoffmann-féle oktatási reformról, akkor elmondom a véleményem. Addig kuka.
Menjünk tovább: a kormány ki szeretné terjeszteni a szocpolt személyautó vásárlására is. Egyrészt csöppet sem érdekel, miből veszi valaki az autóját (nem ez a legfontosabb), másrészt a szocpolt kéne kiterjeszteni több emberre, mert jelenleg igen kevesen vehetik igénybe. Csakhogy ilyen rublikát sem adott meg a kormány válaszlehetőségként. A méltányos tehermegosztásról szóló kérdés értelmezhetetlen, én azt nem tartom méltányosnak, hogy a szegényebbek adója nő, a gazdagoké csökken. Innentől kezdve másodlagos kérdés, hogy a bankok mennyit fizetnek a közösbe. És jé, az egykulcsos adóról sem kérdezte meg Orbán a népet. A kisgyermekes anyák és a nők munkába állásának támogatásával természetesen egyet lehet érteni, de ezt általánosság szintjén megkérdezni olyan, mintha azt a kérdést tennék fel a választóknak: szeretnének-e mindig jó időt. A kérdés persze nem ez, hanem az, hogy ezt hogyan fogjuk elérni.
A minimálbér további emelése ijesztő, valószínűleg a kormány sem gondolja komolyan, és inkább utólagos legitimációt akar adni a 78 ezerre emelt minimálbérnek. Már ettől sem javult érezhetően az életszínvonal, az újabb emelés elképesztő bértoluláshoz és újabb megszorítások szükségességéhez vezetne, amit jó lenne elkerülni. Megint csak az lenne a jó megoldás, ha inkább a munkára rakódó terheket csökkentenék a minimálbér emelése helyett. Az új munkahelyek létrehozására adott adókedvezmény ezért is jó ötlet, de az ördög itt is a részletekben rejlik, ráadásul nem csak új munkahelyek létrehozására, de a régiek megtartására is szükség van. Viszont végre egy kérdés, amire nyugodt szívvel felelhetünk igennel.
A fiatalok „több eszközzel való segítéséről” szóló kérdés halandzsa, konkrét javaslat hiányában léptünk tovább, mondjuk a „szabadvállakozási zónák” (így, egybe írva) kialakításának ötletére. Kifejezetten baloldali javaslatról van szó, konkrétan arról, hogy munkanéküliség által leginkább sújtott területeken az új vállalkozások komoly adókedvezményeket kapjanak. Újabb jó kérdés, újabb igen válasz, csak azt reméljük, hogy Borsod megyében és nem Felcsúton hozzák majd ezeket létre, bár ezt lehet, hogy csak a rosszindulat mondatja velünk. A monopóliumok elleni fellépésről szóló kérdés azért jó dolog, mert mindjárt itt van a Simicska Lajos tulajdonolta Közgép, lehet azzal kezdeni, persze ilyen opció megint nincs megadva, ahogyan olyan sem, hogy talán a Fidesznek nem kellene szegényre lopnia az országot, úgyhogy ugorjunk. A közüzemi vállalatok állami kézben tartásáról csak annyit, hogy Európa országai közül Magyarországon az egyik legmagasabbak a rezsiköltségek vásárlóerő-paritáson, ezért lehet, hogy érdemes lenne kipróbálni a sokat szidott privatizációt, ha már az állam nem tudja biztosítani, hogy fizetésünk 70%-a ne rezsire és lakhatásra menjen el. A szociális szövetkezetekről szóló kérdés félrevezetés, a Fidesz szegényellenes politikát akarja ismét legitimálni. Ma már Magyarországon senki nem él, maximum éhezik a segélyből, olyan alacsony a szociális juttatások összege, nem kéne tovább szigorítani ennek egyébként is szigorú feltételeit. A devizahitelesek megmentése továbbra is fontos cél, de továbbra sem azoknak kéne lehetővé tenni, akik két hónap alatt össze tudnak kaparni húszmillió forintot, mert ők nem az igazi bajba jutottak. Úgyhogy ismételten konkrét javaslatot kérünk általános blabla helyett. A cafateria készpénzben fizetése akkor jó dolog, ha ettől nem csökken annak összege, de alapvetően támogathatónak tartjuk. Az áfa érzékenységéről akkor kellett volna megkérdezni minket, amikor a kormány Európában legmagasabbra emelte ennek összegét. A nyugdíjak vásárlóértékének megvédése pedig megint csak általános cél.
A fenti eszmefuttatás rövid útmutatóul kívánt szolgálni a Nemzeti Konzultációs kérdőív kitöltéséhez, amelyet természetesen nem érdemes visszaküldeni, legitimálja a fene ezt a kormányt. Majd ha igazi kérdéseket tesznek fel hülyítés helyett, akkor. Mondjuk alkotmányosságról, magánnyugdíj-pénztárakról, szegénységről, a Hoffmann-féle oktatási reformról, akkor elmondom a véleményem. Addig kuka.
0 Megjegyzések