Nyolcvan éve, 1932. május 7-én született Sasváron (ma Sastín, Szlovákia) Szemes Mari Kossuth-díjas színésznő, kiváló művész.
(MTI) A fényes szelek nemzedékével kapott lehetőséget ő is a vele született színészi tehetség kibontakoztatására. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán Gellért Endre tanítványa volt, később azt vallotta: Gellértnek köszönhette, hogy színésszé lehetett. Már főiskolásként játszhatta Ilmát a Csongor és Tündében és lehetett a Liliomfi Erzsikéje. 1952-ben olyan nagy formátumú művészekkel együtt diplomázott, mint Soós Imre, Psota Irén, Berek Kati, Váradi Hédi, Hacser Józsa, Horváth Teri. Nem volt vándormadár természetű: a Madách Színházban és Szegeden eltöltött néhány év után három évtizeden át volt az angyalföldi József Attila Színház tagja, pályafutását a Nemzeti Színház társulatában fejezte be.
Sokszínű tehetség volt, palettája a legtragikusabb árnyalatoktól (Göncz Árpád: Magyar Médeia) a vígjátékig (a dajka Shakespeare Rómeó és Júliájában) és az operettig terjedt. Játszott királynőt (I. Erzsébet Robert Bolt: Éljen a királynő című drámájában) és munkásasszonyt, (Pék Mária Fejes Endre Rozsdatemetőjében), egyformán hitelesen. Maradandó alakítása volt Kertész Ákos Névnap című drámájának Ilonja és Larissza Osztrovszkij A hozomány nélküli menyasszony című darabjában. Személyiségének és szerepformálásának varázslata volt, mindezt tetézte jellegzetes, különös alt hangja.
Szemes Mari számos magyar filmben állt a felvevőgép elé, de sajnos igazi főszerep nem jutott számára. Volt cselédlány (A harangok Rómába mentek), munkásasszony (Égre nyíló ablak), korcsmárosné (Kakuk Marci), nagymama (Napló gyermekeimnek). Egyik legemlékezetesebb alakítása volt Iboly, az átkozódó cigányasszony Mihályfi Imre 1985-ben forgatott Átok és szerelem című zenés tévéjátékában.
Kiváló humorérzékkel is rendelkezett, tévés és rádiós kabaréjelenetekben kacagtatta meg a közönséget. Az idősebb korosztályban kevesen akadnak, akik ne emlékeznének a Ványadt bácsi című Csehov-paródiára. A dadust játszó Szemes Mari ötpercenként elrebegett "Hej, ha az én galambocskám, Galuska Galagonyovics ezt megérhette volna!" sóhajával lejátszotta a színről a többi szereplőt, beleértve a Ványadt bácsit alakító Alfonzót is.
Szemes Mari művészi munkáját számos rangos kitüntetéssel ismerték el. Két alkalommal, 1960-ban és 1970-ben kapott Jászai Mari-díjat, 1979-ben kiváló művész lett, a Kossuth-díjat 1985-ben vehette át. Hosszan tartó, súlyos betegség után 56 évesen hunyt el Budapesten 1988. december 10-én. Május 7-én, hétfőn a XIII. kerületi Katona József utcában felavatják a Kossuth-díjas színésznő emléktábláját.
Sokszínű tehetség volt, palettája a legtragikusabb árnyalatoktól (Göncz Árpád: Magyar Médeia) a vígjátékig (a dajka Shakespeare Rómeó és Júliájában) és az operettig terjedt. Játszott királynőt (I. Erzsébet Robert Bolt: Éljen a királynő című drámájában) és munkásasszonyt, (Pék Mária Fejes Endre Rozsdatemetőjében), egyformán hitelesen. Maradandó alakítása volt Kertész Ákos Névnap című drámájának Ilonja és Larissza Osztrovszkij A hozomány nélküli menyasszony című darabjában. Személyiségének és szerepformálásának varázslata volt, mindezt tetézte jellegzetes, különös alt hangja.
Szemes Mari számos magyar filmben állt a felvevőgép elé, de sajnos igazi főszerep nem jutott számára. Volt cselédlány (A harangok Rómába mentek), munkásasszony (Égre nyíló ablak), korcsmárosné (Kakuk Marci), nagymama (Napló gyermekeimnek). Egyik legemlékezetesebb alakítása volt Iboly, az átkozódó cigányasszony Mihályfi Imre 1985-ben forgatott Átok és szerelem című zenés tévéjátékában.
Kiváló humorérzékkel is rendelkezett, tévés és rádiós kabaréjelenetekben kacagtatta meg a közönséget. Az idősebb korosztályban kevesen akadnak, akik ne emlékeznének a Ványadt bácsi című Csehov-paródiára. A dadust játszó Szemes Mari ötpercenként elrebegett "Hej, ha az én galambocskám, Galuska Galagonyovics ezt megérhette volna!" sóhajával lejátszotta a színről a többi szereplőt, beleértve a Ványadt bácsit alakító Alfonzót is.
Szemes Mari művészi munkáját számos rangos kitüntetéssel ismerték el. Két alkalommal, 1960-ban és 1970-ben kapott Jászai Mari-díjat, 1979-ben kiváló művész lett, a Kossuth-díjat 1985-ben vehette át. Hosszan tartó, súlyos betegség után 56 évesen hunyt el Budapesten 1988. december 10-én. Május 7-én, hétfőn a XIII. kerületi Katona József utcában felavatják a Kossuth-díjas színésznő emléktábláját.
0 Megjegyzések