Közkeletű tévedés, hogy az Európai Bizottság vagy az EU bármely más szerve politikailag támadná hazánkat. Már a kötelességszegési eljárásban kifogásolt törvények is jelzik, hogy nem az Orbán-rezsim alapjait akarják megkérdőjelezni - illetve ha akarnák, sem tehetnék, hiszen a Bizottság kizárólag olyan törvényeket vizsgálhat, amelyek közösségi jogba ütköznek. Amelynek betartását mellesleg magunk vállaltuk, és Orbán Viktor is mellette érvelt anno, amikor erről még sikeres népszavazást is kiírtak.
(ma.hu) Hallott ön már az adatvédelmi ombudsmanról? Ha igen, minden bizonnyal nem csak felületesen foglalkozik politikával, ugyanis az adatvédelmi biztos nem tartozik, illetve tartozott a magyar politikai élet legfontosabb szereplői közé – mégis e hivatal megszüntetése az egyik olyan ügy, amelyet az Európai Bizottság kötelességszegési eljárásában vizsgál. Tény, hogy a hivatal helyére létrehozott, és az államigazgatási hierarchiába tartozó Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság nagyobb kontrollt ad a mindenkori kormány kezébe. Jóri András eltávolítása pedig finoman szólva sem elegáns, tekintettel arra, hogy a 2008-ban kétharmaddal megválasztott Jóri András hivatali ideje még három évig tartott volna, ehelyett a Fidesz egyszerűen új kétharmados szavazással – illetve az Alaptörvény elfogadásával – leváltotta, hivatalát megszüntette, „helyére” pedig azt a Péterfalvi Attilát rakta, aki 2001 és 2007 között már ellátta ezt a tisztséget.
A másik két kötelességszegési eljárás sem éppen az Orbán-rendszer alapját kérdőjelezi meg: a jegybanktörvény, illetve a Nemzeti Bank függetlenségének megsértése közösségi jogba ütközik, így nem meglepő, hogy a Bizottság szemét is szúrni kezdte. Hasonló alapon kérdőjelezik meg a bírák korai nyugdíjazásának ügyét is. Itt azonban azt, hogy nem politikai támadásról van szó, kiválóan bizonyítja, hogy nem az igazságszolgáltatás függetlenségét súlyosan sértő, egyébként friss köztársasági elnökünk írta bírósági törvény egésze, hanem ez az egész törvényhez képest apró változtatás áll a kritikák középpontjában. Ráadásul a kifogásolt három törvénynek egyetlen közös pontja van: mindhárom egyértelműen egyetlen célt szolgál, méghozzá azt, hogy Orbán Viktor saját embereit ültesse pozícióba, átgázolva demokratikus elveken és általunk aláírt nemzetközi szerződések paragrafusain, hogy eleganciáról vagy politikai gesztusokról – mivel ilyenek nálunk régóta nincsenek – szó se essék.
Nem könnyíti a dolgot az sem, hogy a magyar kormány, illetve a Fidesz mindent megtesz saját pozícióinak gyengítéséért. Ha az Európai Bizottságnak olyan fordítást küldenek egy törvényről – ráadásul ismétlődő módon –, amely nem felel meg a Magyarországon elfogadott jogszabálynak, azzal nemcsak a Bizottságot és az ellenzéket nézik hülyének, de saját reputációjukat is rombolják. Ha a miniszterelnök Brüsszelt Moszkvához hasonlítja Budapesten, azzal nem állít ki jó bizonyítványt magáról az EU képviselői előtt – akik természetesen nem kizárólag a hazai baloldal képviselőitől tájékozódnak, hanem remekül beszélnek angolul, ezért el tudják olvasni a Magyarországról szóló tudósításokat. Ha a kormány tagjai folyamatosan Nyugat hanyatlásáról és keleti nyitásról értekeznek, az szintén nem tesz jót a brüsszeli-magyar kapcsolatoknak. Márpedig a Bizottság is emberekből áll, akik lehet, hogy e tendenciákon felbuzdulva különös figyelmet fordítanak a magyar demokrácia állapotára, amelyen különösen 2010 óta nem igazán nehéz foltokat találni. E foltok közül pedig néhány még nemzetközi szerződéseket sért.
Európai baloldali összeesküvésről beszélni ugyanolyan blőd dolog, mint azt gondolni, hogy egész Európa kizárólag Konrád György híradásaiból informálódik. Igen, az EP-ben valóban baloldali a képviselők többsége, de a jobboldali Angela Merkel vagy José Manuel Barroso Magyarországnak címzett kritikáit biztosan nem a baloldal adja a szájukba. Az Európai Unió képviselői valóban aggódnak a magyar jogállamiság állapota miatt, és nem igazán akarnak mást, mint azt, hogy hazánk megmaradjon a közösségi jogot tiszteletben tartó, nyugati orientációjú, demokratikus országnak.
A másik két kötelességszegési eljárás sem éppen az Orbán-rendszer alapját kérdőjelezi meg: a jegybanktörvény, illetve a Nemzeti Bank függetlenségének megsértése közösségi jogba ütközik, így nem meglepő, hogy a Bizottság szemét is szúrni kezdte. Hasonló alapon kérdőjelezik meg a bírák korai nyugdíjazásának ügyét is. Itt azonban azt, hogy nem politikai támadásról van szó, kiválóan bizonyítja, hogy nem az igazságszolgáltatás függetlenségét súlyosan sértő, egyébként friss köztársasági elnökünk írta bírósági törvény egésze, hanem ez az egész törvényhez képest apró változtatás áll a kritikák középpontjában. Ráadásul a kifogásolt három törvénynek egyetlen közös pontja van: mindhárom egyértelműen egyetlen célt szolgál, méghozzá azt, hogy Orbán Viktor saját embereit ültesse pozícióba, átgázolva demokratikus elveken és általunk aláírt nemzetközi szerződések paragrafusain, hogy eleganciáról vagy politikai gesztusokról – mivel ilyenek nálunk régóta nincsenek – szó se essék.
Nem könnyíti a dolgot az sem, hogy a magyar kormány, illetve a Fidesz mindent megtesz saját pozícióinak gyengítéséért. Ha az Európai Bizottságnak olyan fordítást küldenek egy törvényről – ráadásul ismétlődő módon –, amely nem felel meg a Magyarországon elfogadott jogszabálynak, azzal nemcsak a Bizottságot és az ellenzéket nézik hülyének, de saját reputációjukat is rombolják. Ha a miniszterelnök Brüsszelt Moszkvához hasonlítja Budapesten, azzal nem állít ki jó bizonyítványt magáról az EU képviselői előtt – akik természetesen nem kizárólag a hazai baloldal képviselőitől tájékozódnak, hanem remekül beszélnek angolul, ezért el tudják olvasni a Magyarországról szóló tudósításokat. Ha a kormány tagjai folyamatosan Nyugat hanyatlásáról és keleti nyitásról értekeznek, az szintén nem tesz jót a brüsszeli-magyar kapcsolatoknak. Márpedig a Bizottság is emberekből áll, akik lehet, hogy e tendenciákon felbuzdulva különös figyelmet fordítanak a magyar demokrácia állapotára, amelyen különösen 2010 óta nem igazán nehéz foltokat találni. E foltok közül pedig néhány még nemzetközi szerződéseket sért.
Európai baloldali összeesküvésről beszélni ugyanolyan blőd dolog, mint azt gondolni, hogy egész Európa kizárólag Konrád György híradásaiból informálódik. Igen, az EP-ben valóban baloldali a képviselők többsége, de a jobboldali Angela Merkel vagy José Manuel Barroso Magyarországnak címzett kritikáit biztosan nem a baloldal adja a szájukba. Az Európai Unió képviselői valóban aggódnak a magyar jogállamiság állapota miatt, és nem igazán akarnak mást, mint azt, hogy hazánk megmaradjon a közösségi jogot tiszteletben tartó, nyugati orientációjú, demokratikus országnak.
0 Megjegyzések