A New York Times írása szerint a sasraktár Denver belvárosának közelében működik. Az avatatlan szemlélő talán egy állatcsempészettel foglalkozó titkos telephelynek nézné, pedig a tevékenység, ami itt folyik, teljességgel legális – bár első pillantásra kissé ijesztő. Fehér kezeslábasba bújt munkások döglött sasok fagyasztott tetemeit csomagolják: a madarak először nejlonzsákba, majd hőszigetelő béléssel ellátott dobozokba kerülnek, és gondos címzés után útnak indulnak – az egyik az arizonai Prescottba, a másik az oregoni Pendletonba. A National Eagle Repository (Nemzeti Sasraktár) kizárólag fehérfejű rétisasokkal és szirti sasokkal foglalkozik – az 1940 óta szigorúan védett címermadarak több indián törzsnél is totemállatnak számítanak, és az állam ilyenformán próbál legális alternatívát nyújtani a veszélyeztetett ragadozók lelövésével szemben. A raktáron keresztül az indiánokhoz kerülő állatok többnyire természetes úton, vagy a közutak közelében ütközéses balesetekben, illetve a távvezetékeknél áramütés következtében pusztultak el. Az elhullott állatokat az egész országból a denveri raktárba küldik.

A sas-házhozszállítás immár harminc éve működik, és ezen az úton több ezer madártetem került az indiánokhoz. A kereslet ugyanakkor lényegesen nagyobb a kínálatnál: évente átlagosan 4500 megkeresés érkezik, és olykor csak bírósági úton sikerül elosztani a rendelkezésre álló madarakat, a felhalmozódott kérelmek száma pedig egyre nő, és már meghaladja a hatezret. Bizonyos szertartásokhoz, avatási és egyéb eljárásokhoz nélkülözhetetlen a sastoll, és előfordult már, hogy egy sziú fiatalembernek három évig kellett várnia a férfivá avatásra a megfelelő tollak hiányában.

Néhány törzs ezért alternatív megoldást keres: például megpróbálják engedélyeztetni, hogy balesetet szenvedett, de életben maradt, röpképtelen állatokat tartva biztosíthassák a sastollutánpótlást. Jelenleg öt törzs rendelkezik ilyen engedéllyel. Olyanok is akadnak azonban, akik nem kapnak hatósági felhatalmazást a sastartásra, és a kérelmük pozitív elbírálását sem tudják kivárni: 2005-ben egy saspusztításon kapott indián férfi hiába hivatkozott rá, hogy a szolgálati út betartásával nem tudott sashoz jutni – végül a bíróság elítélte, és 2500 dolláros büntetést kellett fizetnie. A hatóság szerint a megoldás az lehet, ha egyre több törzs alakít ki saját sasfarmot – természetesen állami ellenőrzés mellett.
forrás: HARGITAI MIKLÓS; nol.hu