Hamza D. Ákos (Hódmezővásárhely, 1903. szeptember 1. – Jászberény 1993. május 16.) magyar festőművész, filmrendező.

A Képzőművészeti Akadémián festészetből Csók István, szobrászatból Kisfaludi Strobl Zsigmond tanítványa volt. 1924-ben diplomázott. 1925-ben Párizsba utazott és a Colarossi, Julien Akadémian tanult. Kiállított. Színházi és film díszletfestő. Stúdióban kifutófiú, rendezőasszisztens. Díszletrésztervező, lakberendező, tervező. Rajzfilmnél is dolgozott. Kb. 20 film segéd és gyártásvezetője. Az akadémiai tanulmányokkal egy időben a 1926-tól a budapesti Pázmány Péter Tudomány Egyetem jogtudományi egyetemét is elvégezte. Tanulmányainak befejeztével állami ösztöndíjat kapott. Itt a Grande Chaumiéret látogatta. Részt vett néhány csoportos kiállításon, első egyéni tárlatát 1929-ben a párizsi Miromesnil Galériában rendezték meg. A kritikusok a Párizsi Iskola képviselői közé sorolták, és ettől kezdve hű is maradt a modern művészet számára legkifejezőbb és legszabadabb irányzatához. 1930-ban Párizsban Hegedűs Tibor rendező munkatársa a Paramount két magyar verziójú filmjénél (Kacagó asszony, Az orvos titka).

1937-ben saját gyártó vállalatot alapított Hamza Film néven Magyarországon, majd 1938-tól már önálló gyártásvezetőként dolgozik. 1940-től rendez filmeket. 1944-ben politikai szerepet is vállalt. Kisgazda vonalon az ellenállási mozgalom tagja, Bajcsy-Zsilinszy Endrevel és családjával személyes jó barátságban is volt. 1945-től Nemzeti Bizottsági tag. 1945-ben nevezték ki a Filmszakszervezet elnökének, de hamar lemondott. A MAFIRT gyártási igazgatója lett, de saját kölcsönző vállalatát is fenntartotta. 1948-ban rendezte utolsó filmjét Magyarországon, majd 1949-től Olaszországban és Franciaországban dolgozott; Rómában élt. 1953-ban a Maristelle filmvállalat meghívására Brazíliába érkezett s itt mint művészeti tanácsadó működött. Utóbb ismét visszatért a festészethez. 1972-ben Bécsben, 1982-ben Torinóban állított ki. 1987-ben látogatott haza Jászberénybe, ahol nagyszabású kiállítást rendeztek tiszteletére és a város díszpolgári címmel tüntette ki. Ennek hatására 1989-ben a házaspár úgy döntött, hogy végleg hazaköltözik. Jászberény egy kertes házat ajánlott fel Hamzának, melyben haláláig - 1993. május 16-áig lakott. Ebben az épületben kapott helyet a jelenleg is működő Hamza Múzeum.

Fimjeiből:
Bűnös vagyok (1941) rendező
Szíriusz (1942) rendező
Külvárosi őrszoba (1942) rendező, forgatókönyvíró
Annamária (elveszett) (1942) rendező
A láp virága (1942) rendező
Egy szoknya, egy nadrág (1943) rendező
Ragaszkodom a szerelemhez (1943) rendező, forgatókönyvíró
Ördöglovas (1943) rendező
Ez történt Budapesten (1944) rendező
Szerelmes szívek (1944) társ rendező