Az Életfa Ünnep lényege a virágba borulás, a megújulva megnyilvánult őserő, az új születése, a teljes pompájában megcsodálható tavasz öröme.

Időpontja két „nagy ünnep”: Gyümölcsoltó Boldogasszony és Ispiláng (Pünkösd) közé esik, április végén-május elején tartjuk.

Az Életfa Ünnepnek világszerte hagyományai vannak. Akár Keleten, akár az amerikai indiánok között. A kelta hitvilágban is nyomait leljük, ez Beltane - virágba borulás, lombok, szerelem – ünnepe. De például a Floraliát - Flóra istennő ünnepét -, templomának i.e. 238-ban történt felszentelése után minden évben több napos látványos rendezvényekkel ülték az antik Róma polgárai.

Magyarországon ennek nyomai a májusfa állításban lelhetők fel a mai napig, de a szintén április végéhez-május elejéhez (nevezetesen az április 24-i Szent György naphoz) köthető pásztorünnepek is ebbe a körbe tartoznak.

Gyümölcsoltó Boldogasszony idején a termékenységet, a kezdődő tavaszt ünnepeljük, ilyenkor május elején pedig a megnyilvánult életerőt, a Természet virágba borulását, az égi-földi szerelmet. Gyümölcsoltókor a fogantatást, most május elején pedig a születést, így az Édesanyákat is.

Nagy az ereje ilyenkor a természeti helyeknek. Isteni eredete van a kitörő életerőnek és örömnek, aminek egyes tájainkon avval is jelét adták, hogy a templomi vasárnapi szertartások után körjátékokkal ünnepeltek – ezt onnan tudhatjuk, hogy a kora középkorban írásos rendeletekkel tiltották.

De mi őseink hagyományai szerint ünnepelhetünk, zenélhetünk, táncolhatunk, örülhetünk. Mert most anyagi szinten is megnyilvánul az erő, a „fölfelé vezető út” (egészen Pünkösd idejéig), aminek az őszi bőségben élvezhetjük áldásait.

Az Életfa Ünnepre szánt szertartás tervezett folyamata és szövege

(Részben Máté Imre Yotengrit c. könyvéből idézve, részben pedig ehhez az őshagyományhoz szorosan kapcsolódva)

(1. Ünnepre hívás, oltalomkérés, idézés)
„Szép napunk támadt,
tiszta víz áradt.
Tisztuljon lelketek Istent idézni,
Istent idézni, Egekbe nézni –
ej, no lám!” (Máté Imre: Yotengrit 3., 79. o.)

Meggyújtjuk a szertüzet, körbeálljuk.
„Örök-ég anyánk,
Örök-ég apánk,
tekintsetek le ránk!
Erősítsétek lelkünket,
bátorítsátok szívünket,
hitet hogy tehessünk
jóságról, igazságról,
békés jó szomszédságról,
hont védő harciasságról!” (Máté Imre: Yotengrit)

Megnyilvánulatlan Őserő,
Öregisten Ősistenség
teremtő női és férfi minőség,
idézlek Titeket!
Oltalmat kérek az öt égtáj felől,
Földünknek, népünknek,
levegő egünknek,
minden barmainknak,
tiszta vizeinknek,
testünknek-lelkünknek,
minden egybegyűltnek,
velünk ünneplőknek.
Népünk nagy oltalmazói
Boldogasszonyunk és Magyarok Istene,
legyetek velünk most örömünkben!
Őrszellem, aki vigyázol erre a szép helyre itt,
köszöntünk téged teljes pompádban és erődben!

(2. Közösségvállalás)

Ezekben a napokban, szerte az országban pásztortüzek gyulladnak, kisebbek-nagyobbak. Fényeiket ha most felülről látnátok! Egybeolvadnak mind. Májusfákat állítanak, táncolnak, vigadnak. Így köszöntik a virágba borulást. Gondoljunk egy kicsit most a többiekre, akik szintén ünnepelnek országszerte. Isten áldását kérjük rájuk is!

(ének:)
Isten áldja meg a magyart,
tartson neve míg a Föld tart.
Paradicsom hazájában,
éljen örök boldogságban,
éljen örök boldogságban.

Töltse békében napjait,
egyezve lássa fiait,
tatár,török s más ellenség,
Minket meg ne rendíthessék,
minket meg ne rendíthessék.

Isten áldja meg a magyart,
tartson neve míg a Föld tart.
Isten áldjon meg bennünket,
minden igaz magyar embert,
minden igaz magyar embert)

„Fölkelő hold sarlójából
égi vizek csónakjából
Istenanyánk szelleme
tekint le ránk.

Harmatozó hajnal hasad,
Napkeleten fölkel a Nap –
Istenapánk orcája tekint le ránk” (Máté Imre: Yotengrit 3., 80.o.)

Ezért: nézzetek most magatokba. Aki vétett a jó szomszédság törvénye ellen, bánja meg vétkét. Aki kárt okozott, térítse meg a kárt. A haragosok béküljenek meg egymással. Béküljetek meg mind szívetekben. Fodrozatlan víztükörként, egyenesen fölfelé törő lángként, egyenként és együtt, részesei legyünk az ünnepnek, ahogyan részei vagyunk a Teremtés láncának.

„Nem isten, - istenek,
nem nemzet, – nemzetek,
nem ország, – országok,
nem hit, – hitek,
nem szokás, – szokások,
nem kötés, – kötések,
nem oldás, – oldások,
nem bölcsesség, - bölcsességek,
nem út, - utak!” (Máté Imre: Yotengrit 3. 62. o.)

Sokfélék vagyunk indíttatásban, vágyban, hitben. Mégis közös az utunk. „Mindenki az istenek kegyelmével születik, mindenki és minden”.

„Tengervégtelen Örök Ég,
kettős istenséggé szineváltozó,
életet teremtő szellem ősünk,
oltalmazz minket az Ős-Ártalom
csábításától, rontásától!
Úgy mérj, úgy ítélj, úgy kímélj,
miképpen mink mérünk, ítélünk,
kímélünk másokat,
meg alattunk földet, fölöttünk eget!
Segíts testünk épülésében,
lelkünk szépülésében,
elménk élesedésében,
hogy hozzád méltók lehessünk
bőségben,
békességben,
szeretetben, szabadságban,
jó szomszédságban!
Mert belőled vagyunk,benned,
Te meg mibennünk!” (Máté Imre: Yotengrit 3.)

(3. Fohász, a Magyarok Istenéhez, és a Boldogasszonyhoz)

Oltalmazóink csak akkor oltalmaznak minket, ha hozzájuk fordulunk. Azok az istenek, akikhez nem fohászkodnak, erejüket vesztik, mint ahogyan istenüket elhagyva, elhagyatottá váló népük is.

A mi népünk, a magyarság legfőbb védelmezői: a Magyarok Istene és Boldogasszonyunk. Őket idézzük, hívjuk most.

„Magyarok Istene,
nemzetünk szent őre,
térj meg hozzánk,
maradj velünk,
örülj velünk,
vigadj velünk!
Szelídítsél, békéltess!
Ellenségeink barátainkká,
testvéreinké legyenek.
Áldó, munkálkodó
kezünkről ösmerjenek ránk,
ne kardunkról.
Ám ha gonosz, ostoba, ádáz
reánk támad,
vagy jogtalanságban
megátalkodik,
hadakozz velünk!
Zúgasd sebes nyilainkat,
suhogtasd véres szabláinkat, -
rontsd ellenségeink erejét!
Ellenségét kívül,
ellenségét belül.
Sújts haragoddal,
gyomlálj ki nemzetünkből
irigykedőt,
áskálódót,
okoskodót,
pártoskodót,
árulkodót,
hazudozót,
szenteskedőt,
bajkeverőt,
zsebre honfiskodót,
hogy hozzád szíthassunk
egyetértésben,
miképpeg tőlünk várod:
törvényben törvényesen,
törvénytelen emberségesen,
hozzád mindig hűségesen!” (Máté Imre: Yotengrit 3., 51-52. o.)

„Boldogasszony, égi ősöm,
téged hívlak örökösön,
mert csak te vagy már a remény,
keserűség sós tengerén!
Égi anyám ne hagyj el,
maradj mindig lelkemmel,
annak sebe hogy béforrjon,
sorsom meg jobbra forduljon!

Szóval szólítalak, áhítattal hívlak
ég-föld teremtője,
Istenek szülője,
erdőket, hogy füllel hallgasd,
mezőket hogy szemmel tarthass,
köpönyeged alá hogy befogadd
oltalmad alá futódat,
gyarló halandódat!” (Máté Imre: Yotengrit 3., 50. o.)

(ének:
Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk!
Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk
Magyarországról,
Édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el
Szegény magyarokról!)

(4. Áldozás )
A résztvevők virágokkal, vízzel és tűzzel áldoznak. A természeti hely „oltára” is virágokkal díszített. Fákra színes szalagokat kötnek, a vízbe virágszirmokat szórnak.

A szertartás vezetője a következő szavakat mondja (természetesen lehet a szöveg más is):

Életfa, világfa,
születésbe-halálba,
világból világba.
Égigérő fának
leveles hét ága,
összeköt és megtart:
táltosok létrája.
Gyökere és törzse,
pompás koronája
a három világot
szemünknek mintázza.
Földi élet fakad
erős oltalmába',
Égi tudást ad át
lombja-suhogása

A természeti hely teljes erejében van, így kifejezhetik jókívánságaikat és köszönetüket is.

(5. Megemlékezés az ünnep lényegéről)

Az Életfa Ünnep a virágba borulás, a megnyilvánult őserő, a teljes pompájában megcsodálható tavasz ünnepe.
Időpontja két „nagy ünnep”: Gyümölcsoltó Boldogasszony és Ispiláng (Pünkösd) közé esik, április végén május elején tartjuk.

Az Életfa Ünnepnek világszerte hagyományai vannak. Akár Keleten, akár az amerikai indiánoki között. A kelta hitvilágban is nyomait leljük, ez Beltane - virágba borulás, lombok, szerelem – ünnepe. De például a Floraliát - Flóra istennő ünnepét -, templomának i.e. 238-ban történt felszentelése után minden évben több napos látványos rendezvényekkel ülték az antik Róma polgárai.

Magyarországon ennek nyomai a májusfa állításban lelhetők fel a mai napig, de a szintén április végéhez-május elejéhez (nevezetesen az április 24-i Szent György naphoz) köthető pásztorünnepek is ebbe a körbe tartoznak.

Gyümölcsoltó Boldogasszony idején a termékenységet, a kezdődő tavaszt ünnepeljük, ilyenkor május elején pedig a megnyilvánult életerőt, a Természet virágba borulását, az égi-földi szerelmet. Gyümölcsoltókor a fogantatást, május elején pedig a születést, így az Édesanyákat is

Nagy az ereje ilyenkor a természeti helyeknek. Isteni eredete van a kitörő életerőnek és örömnek, aminek egyes tájainkon avval is jelét adták, hogy a templomi vasárnapi szertartások után körjátékokkal ünnepeltek – ezt onnan tudhatjuk, hogy a kora középkorban írásos rendeletekkel tiltották.

De mi őseink hagyományai szerint ünnepelhetünk, zenélhetünk, táncolhatunk, örülhetünk. Mert anyagi szinten is megnyilvánul az erő, a „fölfelé vezető út” (egészen Pünkösd idejéig), aminek az őszi bőségben élvezhetjük áldásait.

(Ének:
Őseink törvénye, régi igaz törvény,
forgószéllel támadt
égi ikerörvény,
ebből ered minden:
élet, halál, törvény.
Ej, az ég ezt megadta,
Ősünk őse így kapta!

Öreg embereknek
padon az ülésük,
a kis gyerekeknek
porban heverésük,
megérett leánynak
parázslik az ágya,
rátermett legénynek
szép leány a vágya.
Ej, az ég ezt megadta,
Ősünk őse így kapta!

Jusson búzaföldön
búza vadgalambnak,
lónak termő zabból
jusson vad szarvasnak.
Legyen borunk, búzánk,
legyen békességünk,
örvendjünk, vigadjunk
ameddig csak élünk.
Ej, az ég ezt megadta,
Ősünk őse így kapta!” (Máté Imre: Yotengrit 3., 82-83. o.)

(6. jókívánságok az ünnepre)

Homlokán holddal ékes Föld-Istenanyánk megújuló ereje, naporcájú Ég-Istenatyánk erőre kapott fénye, a teremtő Istenség áldása legyen veletek.

Örüljünk együtt a tavasznak, ami a Nagy Körforgás rendje szerint újra megérkezett. Annak tudatában tegyük ezt, hogy a tavasz bár szép de mulandó – ez mulandóság a záloga a virágba borulás után a majdani termésnek. Örüljünk az ifjúságnak, termékenységet ígérő szépségének. Annak tudatában, hogy az emberi élet tavasza is mulandó – ez a mulandóság a záloga a folyton javuló teremtésnek. Mindennek megvan a maga ideje az emberi élet rendjében – most annak van itt az ideje, hogy örömmel köszöntsük az új születését, a tavaszt.

Ének: Virágénekek
Édesanyákat köszöntő énekek, pl:

Már megjöttünk ez helyre,
anyánk köszöntésére.
Anyám, légy reménységben,
köszöntlek egészségben!

Amennyi a zöld fűszál,
égen ahány csillag jár,
májusban a szép virág:
annyi áldás szálljon rád!